Kategória: MTA200

  • Karikó Katalin biokémikus orvosi-élettani és Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjat kap

    Karikó Katalin biokémikus orvosi-élettani és Krausz Ferenc fizikai Nobel-díjat kap

    2023-ban két magyar tudós is megkapta a világ legjelentősebbnek tekintett tudományos elismerését, a Nobel-díjat. Karikó Katalint az orvosi-élettani kategóriában díjazták az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztéséhez vezető kutatásaiért, amelyek lehetővé tették a COVID–19 elleni oltások gyors és hatékony előállítását. Krausz Ferenc pedig fizikai Nobel-díjat kapott az attoszekundumos fényimpulzusok előállításáért. A két díj tudománytörténeti szempontból is jelentős: ez volt az első alkalom, hogy ugyanabban az évben két különböző tudományágban magyar kutatót ismerjenek el Nobel-díjjal.

    Karikó Katalin a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett biológusdiplomát, majd az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának ösztöndíjasaként kezdte a pályáját 1978-ban. 1983-ban szerzett egyetemi a doktori címet biokémiából. Kutatási lehetőségei beszűkülése miatt 1985-ben családjával az Egyesült Államokba disszidált, ahol 1989-től a University of Pennsylvania kutatójaként folytatta munkáját. Itt fedezte fel, hogy az mRNS molekulák kémiai módosítása lehetővé teszi azok stabil bejuttatását az emberi szervezetbe anélkül, hogy heves immunreakciókat váltanának ki. Ez a felfedezés tette lehetővé az mRNS-alapú COVID-vakcinák kifejlesztését, amelyek világszerte életek millióit mentették meg. Karikó Katalint már a 2021-es Nobel-díj-esélyesként is számon tartották, tudományos munkájáért számos rangos hazai és nemzetközi elismerésben részesült. A Széchenyi-, Semmelweis- és Bolyai-díj mellett többek között megkapta a svájci Reichstein-érmet, az amerikai Rosenstiel- és Vilcek-díjat, valamint a New York-i Orvostudományi Akadémia elismerését is. Karikó 2022 óta a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Amint arra több kutatás is rámutatott, a nők gyakran háttérbe szorulnak a rangos tudományos elismerések odaítélésekor, így 2023-as Nobel-díja nemcsak tudományos áttörésének elismerése, hanem egy hosszú ideje fennálló nemi egyenlőtlenség felszámolása felé vezető folyamat kis, de szimbolikus jelentőségű eseménye is.

    Krausz Ferenc 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen-n villamosmérnöki diplomát szerzett, majd elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetemelméleti fizika szakát is. Doktori fokozatát a Bécsi Műszaki Egyetemen szerezte 1991-ben, és 2007-ben lett az MTA külső tagja. 2003-tól Németországban folytatta kutatásait, ahol ma a Max Planck Kvantumoptikai Intézet vezetője és a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität (LMU) fizikaprofesszora lett. 2022-ben már elnyerte a Wolf-díjat attoszekundumos kutatásáért, amely a fény-anyag interakciós vizsgálatának új formáját jelenti a másodperc 10-18 része alatt kibocsátott lézerimpulzusok alkalmazásával. Az attoszekundumos impulzusok megalkotásával először vált lehetővé az elektronok mozgásának valós idejű megfigyelése. Felfedezése alapjaiban változtathatja meg az anyagtudományt, az orvosi diagnosztikát és a nagysebességű elektronikai eszközök fejlesztését. 

    Ajánlott irodalom

  • Lovász László matematikus Abel-díjat kap

    Lovász László matematikus Abel-díjat kap

    2021-ben a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóprofesszorának, az MTA volt elnökének, Lovász Lászlónak (1948–) és a princetoni Institute for Advanced Study kutatójának, Avi Wigdersonnak ítélték a Nobel-díjnak megfelelő matematikai elismerést, az Abel-díjat. A norvég matematikusról, Niels Abelről elnevezett kitüntetést 2003-tól nyerhetik el a legkiválóbb matematikusok. A díj rövid története ellenére – Lax Péter és Szemerédi Endre után – Lovász László volt a harmadik magyar kutató, aki ebben az elismerésben részesült, ismét bizonyítva, hogy a magyar matematikusok kimagasló eredményeket képesek elérni. Mindkét 2021-es díjazott a számítási véletlenszerűség és a hatékony számolás határainak kutatásával foglalkozott, munkájuk eredményeképp a diszkrét matematika és az elméleti számítógéptudomány a modern matematika meghatározó területeinek tekinthetők.

    Lovász László Budapesten született. Szülei a Felvidékről származnak, sebész édesapja szegény parasztcsaládból, míg édesanyja felmenői tanítók voltak. Matematikai tehetsége igen korán megmutatkozott: a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatán tanult, az 1964-es, 1965-ös és 1966-os Nemzetközi Matematikai Diákolimpián aranyérmet nyert, 18 évesen megjelent első jelentős publikációja. Középiskolás korában kapcsolatba került a neves matematikus akadémikussal, Erdős Pállal, aki jelentős hatást gyakorolt munkásságára. Későbbi kutatási témájáról, a gráfelméletről is Erdőstől hallott először, és a professzor nyíltsága, együttműködési készsége is fontos szerepet játszott a szakmai életében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakán folytatta tanulmányait, ahol – nem éppen szokványos módon – 1970-ben kandidátusi fokozatot, 1971-ben pedig diplomát szerzett, 1977-ben lett a matematikai tudományok doktora. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben trendes tagjának. Hosszú ideig ő volt a legfiatalabb akadémikus.

    Kezdő kutatóként felismerte, hogy a jövőben a számításelmélet jelenti a matematika egyik fő területét, összefüggésben a gráfelmélettel és a diszkrét matematikával. Törekvése az volt, hogy a gráfelmélet és a számítástudomány felmerülő kérdéseit a matematika klasszikus területei és a gráfelmélet összekapcsolásával válaszolja meg. Először az ELTE-n, majd Szegeden végezte kutatásait, ahol 1978-től a Geometria Tanszék vezetője volt. 1982-ben visszatért az ELTE-re, ahol megalapította a Számítógép-tudományi Tanszéket. Ekkoriban már számos nagy jelentőségű felfedezéssel büszkélkedhetett: nevéhez fűződik a „perfektgráf-tétel”, a Kneser-sejtés és a Shannon-féle ötszögprobléma megoldása. A valószínűségi kombinatorika területén is jelentős eredményei vannak: az úgynevezett Lovász-féle lokális lemma az az eszköz, amellyel ritka objektumok létezésének megállapítását végzik.

    1993-ben professzori kinevezést kapott a Yale Egyetemre, 1996-tól a Microsoft tudományos kutatója, 2006-tól ismét az ELTE professzora, 2020-tól pedig a Rényi Alfréd Matematikai Intézet senior kutatója. Mindezek mellett a Princeton Egyetem, a Vanderbilt Egyetem, a kanadai Waterloo Egyetem, a Bonni Egyetem, a Chicagói Egyetem, a New York-i Cornell Egyetem, a kaliforniai Berkeley Egyetem, a Yale Egyetem és a Zürichi Műszaki Egyetem vendégoktatója. 2007 és 2010 között a Nemzetközi Matematikai Unió elnökeként tevékenykedett. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.

    Munkásságát számos alkalommal jutalmazták: Grünwald-díj (1969), Pólya-díj (1979), IEEE-díj (1981), Fulkerson-díj (1982), Állami Díj (1985), Brouwer Medal (1993), Wolf-díj (1999), Knuth-díj (1999), Gödel-díj (2001), Corvin-lánc (2001), Neumann János elméleti díj (2006), Bolyai-díj (2007), Széchenyi-díj (2008), Kyoto-díj (2010), Fulkerson-díj (2012), Hazám Díj (2020), Szent István-rend (2021), Prima Primissima Díj (2022); Budapest díszpolgára (2018).

    Ajánlott irodalom

  • Az Akadémia új küldetésnyilatkozatot fogad el a kutatóhálózat leválasztását követően

    Az Akadémia új küldetésnyilatkozatot fogad el a kutatóhálózat leválasztását követően

    Magyarország jelenkori történetében fordulópontot jelentett a kétezres évek vége. Az ekkor kialakult kettős társadalmi-politikai és gazdasági válság a jobboldali, konzervatív politikai erők földcsuszamlásszerű, alkotmányozó többséget jelentő választási győzelmét hozta el 2010-ben. Az ekkor létrejött Nemzeti Együttműködés Rendszere pedig elkezdte újraszabni az 1989/1990-es rendszerváltoztatáskor kialakult politikai és gazdasági feltételeket. Ezen folyamat részeként 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémiáról – a tudós testület tiltakozása ellenére – egy törvénnyel leválasztotta a kutatóintézeti hálózatát.

    Az Akadémia kutatóhálózatának története 1949-ben kezdődött el, amikor az új akadémiai törvény a magyarországi kutatóintézetek tudományos irányítását az addig csak tudós testületként működő intézmény fennhatósága alá rendelte. Az intézkedés a kutatás és oktatás elválasztásának szovjet mintáját kívánta megvalósítani. Az Akadémia 1949-től kezdve vett át a már működő tudományos intézeteket, például a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetet, vagy alapított újakat, ilyen volt például a Központi Fizikai Kutatóintézet.

     Az intézetek száma az 1970-es évekig növekedett. Az erősebb politikai kontroll igénye miatt 1969-től az akadémiai kutatóhálózat az – immár a kormány által kinevezett – főtitkár és az őt segítő adminisztratív szervezet, a Központi Hivatal irányítása alá került. Ez az ún. „kétfejű sas” akadémiai struktúra egészen az 1989/1990-es rendszerváltoztatás időszakáig fennmaradt. Ebben az időszakban merült fel először komolyabban az akadémiai kutatóhálózat leválasztásának igénye. Azonban az akkori kormány végül nem támogatta ezeket a kezdeményezéseket, így a kutatóintézetek továbbra is az Akadémiához kapcsolódtak. A vita ekkor nyugvópontra került. Legközelebb 2018-ban merült fel a kormánypártok részéről szándék a kutatóhálózat leválasztására és egy új struktúrába szervezésre. Mivel az Akadémia és a kormány képviselői közötti egyeztetések nem jártak sikerrel, a kutatóhálózat a 2019. évi LXVIII. törvénnyel kikerült az MTA fennhatósága alól és az ekkor létrehozott Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz csatolták.

    A kutatóintézetek leválasztása után a Magyar Tudományos Akadémiának újra kellett gondolnia a küldetését, feladatait. A Magyar Tudományos Akadémia küldetése 2019 című előterjesztést a közgyűlés 2019. december 2-án fogadta el 93 százalékos többséggel, amelyet az MTA elnöksége 2019. december 17-i ülésén véglegesítettek. A hét pontból álló küldetésnyilatkozat az alábbiakat tartalmazza:

    1. Az Akadémia a magyar tudományos közösséget egyesítő és megjelenítő köztestület.
    2. Az Akadémia őrzi és ápolja a magyar nyelvet, gondozza a nemzet tudományos és kulturális örökségét.
    3. Az Akadémia hozzájárul a kutatás feltételeinek megteremtéséhez, és képviseli a magyar tudományos kutatás érdekeit.
    4. Az Akadémia a tudományos minőség és a tudományetika letéteményese.
    5. Az Akadémia feladata a magyar tudomány nemzetközi kapcsolatainak bővítése, eredményeinek megjelenítése és érdekeinek képviselete.
    6. Az Akadémia a nemzet tanácsadója.
    7. Az Akadémia közvetíti a tudományos kutatások eredményeit a társadalom számára.

    Ajánlott irodalom 

  • Megkezdi működését a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság

    Megkezdi működését a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság

    Nagy visszhangot váltott ki a tudóstársadalmon belül, hogy a 2016-os tagválasztás során a meglévő ajánlások ellenére egy nő sem került az Akadémia új levelező tagjai közé. Ezután a 2016-os közgyűlésen az Akadémikusok Gyűlése megbízta az MTA Elnökségét, hogy vizsgálja meg a nőkkel szembeni diszkriminációt az akadémikusjelölés és -választás folyamatában. Így jött létre Lovász László, az MTA elnöke kezdeményezésére a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság Lamm Vanda jogászprofesszor vezetésével.

    A 2016-os közgyűlés után a júliusi Magyar Tudományban megjelent Somogyi Péter akadémikus, az Oxfordi Egyetem professzorának a vitairata. Ebben a cikkben a 2016-os választás eredményét egyértelműen a tudományos életen belüli nemi alapú diszkriminációnak tulajdonította, amely erős társadalmi beágyazottságot mutat. Abban az évben a nők aránya a magyar Akadémia tagjai között mindössze 7% volt, míg például a brit Royal Society-ben ez az arány 30%, a Leopoldina Német Természettudományos Akadémián belül pedig 33% volt. A szerző az aránytalanságokért a társadalmi egyenlőtlenségeken túl az MTA választási rendszerét okolta – amelyben a már meglévő tagok jelölik és választják ki az új tagokat –, és javaslatokkal élt a gyakorlat megváltoztatására. A vitairatra érkezett válaszokban felmerült, hogy az MTA doktora fokozat megszerzése kulcsfontosságú a probléma megoldásában, hiszen ez nyit ajtót a levelező, majd a rendes tagság felé. A másik, hogy az ún. „leaky pipeline” (szivárgó vezeték) jelenség miatt rengeteg nő tűnik el a rendszerben, különösen a PhD fokozat megszerzése körüli időszakban, ami sok esetben egybeesik a családalapítás idejével, de a munkaerőpiacon tapasztalható nemi diszkrimináció is közrejátszik a nők pályaelhagyásában. Mindez azért is fontos, mert a bizottság a női akadémikusok alacsony számával összefüggő problémák megoldásán túl az utánpótlásnevelésre is figyelmet fordít.

    A Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság első ciklusában (2017–2020) jelentős eredményeket ért el. A bizottság által kezdeményezett konzultációk során, az érintettek közösen tárták fel a legfőbb problémahalmazokat, mint például a gondoskodó munka leterhelő mivolta (család versus karrier), a gyerekvállalással összefüggésben a pályázati korhatárok kirekesztő meghúzása, illetve a szexuális zaklatás jelensége. A bizottság első javaslatai között éppen ezért kezdeményezte a kisgyerekes kutatók számára egy ösztöndíj megalapítását, a női kutatók munkájának bemutatását publikációkon keresztül, illetve hasonló profilú szervezetekkel történő kapcsolattartást. E javaslatok maradéktalanul megvalósultak, ami jelzi a munka szükségességét és sikerét is. 2017 óta minden évben sor kerül a Magyar Tudomány Ünnepe keretén belül egy-egy, a női kutatókkal foglalkozó előadássorozatra, kerekasztal-beszélgetésre, ahol a tudós nők tevékenységének szépségeit és nehézségeit mutatják be.

     Ezen felül a bizottság fontos eredménye, hogy a 2017-es közgyűlés módosította a választási szabályokat, amelynek értelmében azonos teljesítmény esetén a jelöltállítás egyik szempontja a nők arányának javítása az Akadémia tagja között. Ez pedig jelentős lépésnek értékelhető a nemi egyenlőség megteremtése felé. Az első működési ciklusban Lamm Vanda elnöklete mellett 12 tagból – tíz nő és két férfi – állt a bizottság. 

    2020-ban Bollobás Enikő irodalomtörténészt, az MTA rendes tagját választották a bizottság elnökévé, és a taglétszám is növekedett, ám a 14 fős testületbe már csak egy férfi került. A második ciklusban a bizottság négy ajánlást tett közzé, többek között a nők szakmai rendezvényeken való részvételének előmozdítására, az egészséges munkahelyi légkör biztosítására és a mások emberi méltóságát sértő magatartásformák visszaszorítására, illetve az intézményi esélyegyenlőségi tervek kidolgozására vonatkozóan. Az ajánlások mérsékelt sikert értek el, a csak férfiakból álló konferenciapanelek elkerülését például egyelőre nem sikerült átültetni a gyakorlatba. A 2023-ban kezdődő, azonos elnökkel induló hároméves ciklusban már csak női tagokat számlált a 15 fős bizottság: a két ciklust kitöltő tagok helyére újak kerültek, jelentősen megváltoztatva ezzel a tagság összetételét.

    A Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság munkájának fontosságát jelzi, hogy 2022-ben a női akadémikusok aránya már 10,4% volt, vagyis rövid idő alatt, célzott programmal arányaiban jelentős változást sikerült elérni.

    Ajánlott irodalom

  • Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepcióját az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánítja

    Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepcióját az UNESCO a szellemi kulturális örökség részévé nyilvánítja

    Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző-zenekutató nemzetközileg ismert zenepedagógiai megközelítése a magyar népzenei hagyományra és a szolmizációs rendszerre – azaz a zenei hangsor elemeinek szótagokkal való elnevezésére – épül. A rugalmas alapelvekben megfogalmazott koncepció alapja, hogy a népzene oktatását és megőrzését nem választja külön, hanem a zenei képességektől függetlenül mindenki számára elérhető, szolmizáción alapuló zenei nevelést és a népzene közösségi szerepének megőrzését egyszerre célozza meg.

    Kodály érdeklődése mind a Zeneakadémián, mind a Budapesti Tudományegyetem magyar–német szakán és az Eötvös Collegiumban párhuzamosan folytatott tanulmányait követően fordult a magyar népzene irányába. Bartók Bélával (1881–1945) a századfordulón megkezdett népzenegyűjtői munkájuk során több mint 4500 fonográfhengernyi anyagot rögzítettek. Kodályt tudományosan elsősorban a felgyűjtött népdalok szerkezete, közösségi szerepe és a legfőbb zenei alapjukként szolgáló pentatónia (ötfokú hangsor) foglalkoztatta.

    1933-ban, részben a Trianon utáni – egy lehetséges területi revíziót indokolni próbáló – kultúrpolitika hatására, részben pedig szakmai indokok mentén – mint például az egyes tájegységek országhatárokat nem respektáló kulturális integritása – az MTA vezetősége a magyar nyelvterület különböző tájegységein felgyűjtött magyar népdalok összkiadásáról döntött. Az ezt előkészítő rendszerező munkát az Akadémián, az úgynevezett patkós szobában 1934 szeptemberétől Bartók végezte, majd az ő 1940-es amerikai emigrációja után Kodály folytatta, akit 1943-ban az Akadémia levelező, majd 1945-ben rendes tagjává választottak.

    Kodály figyelme hazai gyűjtései és külföldi útjai hatására fordult a modern magyar zeneoktatás alapelveinek kidolgozása felé, amely a német rendszerből átvett módszert volt hivatott felváltani. Elképzelései szerint a népzene maga a zenei anyanyelv, így ezzel érdemes kezdeni a zenetanulást. Egy olyan demokratikus nevelési megközelítést szorgalmazott, amelyben szerepet kapott az általa Angliában megfigyelt szolmizálás elsajátíttatása, a közös éneklés fontosságának, a kórusok szerepének hangsúlyozása, a szomszédos népek zenei kultúrájának megismerése, valamint a hagyományos magyar dallamkincs és olyan általa komponált dallamok, amelyek ennek a dallamvilágnak az elsajátítását könnyítik meg. A 20. század második felére ezek a gyakorlatok olyan egységesnek mondható zenepedagógiai módszerré álltak össze, amely világszerte egyedülállónak számított.

    Kodály pályafutásában az 1946 és 1949 közötti időszak rendkívül eseménydús volt. Egyrészt a háború után bevezetésre kerültek a zeneoktatással kapcsolatos elképzelései mind a közoktatásban, mind a zeneiskolákban. Másrészt azonban 1946 és 1949 között ő töltötte be MTA elnöki pozícióját is, egy olyan, politikai szempontból bonyolult időszakban, amely egy egyre nyomasztóbb légkört eredményezett az intézmény belső életében is. Az Akadémiát érő politikai nyomás és az autonómia jól érezhető csökkenése, majd a szovjet modell átvétele is az ő vezetésének idejére esett, ezekbe beleszólása lényegében nem volt. Elnöki pozíciójából való távozása után visszavonult a tudománypolitikától. Az 1951-ben újjáalakuló akadémiai bizottsági rendszerben Kodály Zoltán lett a Zenetudományi Bizottság elnöke. 1953-ban pedig Kodálynak sikerült elérnie, hogy az Akadémia székházában 20 éve működő népzenetudományi kutatóműhelyből létrejöjjön az MTA Népzenekutató Csoportja, melynek első vezetője ő lett. Ez a gesztus egy, az MTA székházában már évtizedek óta működő, az állami költségvetés által is támogatott népzenetudományi kutatóműhelyt emelt hivatalosan is magasabb intézményi rangra. Az utóbbi feladata a Magyar Népzene Tára (1951–2011) köteteinek megalkotása volt, amely koncepciójának alapjait már Bartók Bélával együtt 1913-ra kidolgozták. Emellett szervezőként és előadóként is részt vett nemzetközi konferenciákon, ahol kutatásai mellett zenepedagógiai koncepcióját és annak tapasztalatait ismertette. Oktatási módszere az International Society for Music Educators 1958-as bécsi, majd az 1964-es budapesti konferenciáján nyert nagyobb nemzetközi figyelmet, 1973-ban pedig Oaklandben szerveztek egy, a módszerrel foglalkozó tanácskozást.

    Ajánlott irodalom

    A kép forrása

    Magyar Fotográfiai Múzeum

    scan szám: 01140020

    https://fotomuzeum.hu/fotografiak/kodaly_zoltan_arcai

  • Szemerédi Endre matematikus Abel-díjat kap

    Szemerédi Endre matematikus Abel-díjat kap

    2012. május 22-én vette át – második magyarként – Szemerédi Endre a matematika Nobel-díjának is nevezett Abel-díjat az Oslói Egyetemen rendezett ünnepségen. A díjat következőképp indokolta a díjbizottság: „a diszkrét matematikához és az elméleti számítástechnikához való alapvető hozzájárulása, valamint azon mélyreható és hosszú távú hatás elismeréséül, amit ez a hozzájárulás gyakorol az additív számelméletre és az ergodelméletre”.

    Szemerédi Endre 1940. augusztus 21-én született Budapesten. Az Arany János Gimnáziumban tett érettségit, ezután az orvosi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Az orvosi képzést félbehagyva, kis kitérővel az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–fizika szakára iratkozott be 1960-ban. Itt Turán Pál számelméleti óráján kapott kedvet a matematikai kutatásokhoz, és Erdős Pál biztatására kezdett kombinatorikával foglalkozni. Az egyetemen 1965-ben szerzett diplomát, ezt követően MTA Matematikai Kutatóintézetben kezdett dolgozni, amelyhez a mai napig kötődik. Kandidátusi fokozatát a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg 1970-ben Israel M. Gelfand irányításával. A tudományok doktora fokozatát Pozitív sűrűségű sorozatokban előforduló számtani sorokról című művével nyerte el 1974-ben. Ekkortól vendégoktatóként számos külföldi egyetemen megfordult, például a kaliforniai Stanford Egyetem (1974), a montreali McGill Egyetemen (1980), a Dél-Karolinai Egyetemen (1981–83) és a Chicagói Egyetemen (1985–1986). 1986 óta az amerikai Rutgers Egyetem professzora. A Magyar Tudományos Akadémia 1982-ben választotta levelező, 1987-ben rendes tagjává. 2010 óta az Amerikai Tudományos Akadémia tagja.

    Szemerédi legnagyobb hatású munkája az 1975-ben az Acta Arithmetica című folyóiratban jelent meg On Sets of Integers Containing No k Elements in Arithmetic Progression címmel. A matematikus ebben a cikkben az Erdős Pál és Turán Pál által 1936-ban megfogalmazott – évtizedekig megoldatlan – sejtését bizonyította. A sejtés szerint az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz akármilyen hosszú számtani sorozatot, vagyis ha egy kellően sok elemet tartalmazó számhalmazból választunk ki egy kisebb halmazt, abban találunk olyan elemeket, amelyek számtani sorozatot alkotnak. A bizonyítást ma már Szemerédi-tételnek nevezik, amely nagy hatással volt a modern diszkrét matematikára, ergodelméletre, számelméletre és elméleti számítástechnikára. Emellett a tudományterületre jelentős hatást gyakorolt a Szemerédi–Trotter-tétel, illetve a Szemerédi-regularitási lemma.

    Szemerédi munkásságát az elmúlt évtizedekben számos magas rangú díjjal ismerték el. Az Abel-díj mellett többek között, Pólya-díjat, Leroy P. Steel-díjat, Rolf Schock-díjat, Széchenyi-díjat, Prima díjat, illetve Akadémiai Aranyérmet kapott, valamint a Magyar Érdemrend nagykeresztje és a Magyar Szent István-rend kitüntetésekben részesült.

    Szemerédi Endrét kivételes matematikusi gondolkodásmód jellemzi. Erről így írt Szemerédi 80. születésnapján tanítványa, Sárközy Gábor: „Endre nem úgy dolgozik, mint mások. Általában a matematikusok logikai lépésekben, levezetésekben gondolkoznak; nem így Endre. Számára a matematika szinte olyan, mint a képzőművészet […]. Nem precíz bizonyításokban gondolkozik, hanem „érzi”, „látja”, hogy ennek így kell lennie, „ott lesz egy sűrűsödés”. És általában 2 hét kemény munka után […] az ember rájön, hogy igaza van.”

    Ajánlott irodalom

  • Elindul a Lendület Program a kiváló kutatások támogatására

    Elindul a Lendület Program a kiváló kutatások támogatására

    Magyarországon a 2006-ban kezdődő belpolitikai válságot a 2008-ban begyűrűző gazdasági krízis is tovább súlyosbította, amely számos nehézséget támasztott a hazai tudományfinanszírozásban is. A magyar kutatási rendszerben ekkor hirdette meg Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Lendület Fiatal Kutatói programot a kiváló kutatások támogatására.  

    Pálinkás az akadémiai kutatóintézetek vezetőinek 2009. januárjában írott levelében a következőképpen fogalmazta meg a program célját: „a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek és kutatócsoportjainak dinamikus megújítása, a kimagasló teljesítményű fiatal kutatóknak az MTA kutatóintézeteiben megújítandó, nemzetközileg elismert és rangos témákba történő bekapcsolása, a szakmai teljesítményük alapján tehetség-utánpótlást jelentő fiatal kutatók önálló kutatóvá válásának, saját új tudományos irányvonaluk kialakításának és kutatócsoportjuk megalapításának támogatása”. Ebből következően a Lendület program elsődleges célkitűzése volt a kutatói hazatelepülés elősegítése és a kiváló kutatók itthon maradásának ösztönzése is.

    A programra olyanok jelentkezését várták, akik az akadémiai kutatóintézetekben alakítanának új kutatócsoportokat. Ennek feltétele az volt, hogy a jelentkező nemzetközileg elismert, 45 évnél fiatalabb tudós legyen. A nyertesek számára az MTA maximum öt évre nyújtott támogatást, minimum évi 30, maximum évi 60 millió forint összegben. Erre az Akadémia összesen 240 millió forintot különített el a 2009-es évre. A kutatócsoport vezetője számára ráadásul méltányos fizetését biztosítottak, az akkor egyetemi tanári fizetés kétszeresét, havi 700–800 ezer forintot. Az 5 év letelte után lehetőség volt arra, hogy szakértői bírálat után a támogatást tovább folyósítsák, és a kutató-csoport vezetőt határozatlan időre alkalmazzák. Az Akadémia eleinte évi 4–5 kutatócsoport létrehozását tervezte ilyen módon.

    A következő években a Lendület Program professzionalizálódott; a pályázatok elbírálására külön Lendület Bizottság és Zsűri jött létre. A szervezeti fejlődés mellett nőtt a pályázatokra fordítható keretösszeg, több kategóriában lehet pályázni (ezek az elmúlt 15 évben változtak), továbbá 2011-től a kutatóintézetek mellett egyetemeken is létrejöhetnek a kutatócsoportok. A programot számos szponzor is támogatta az évek során, köztük több állami és magánvállalat. 2024-ig az Akadémia összesen 263 kutatócsoport megszületését támogatta ily módon.

    A jelenlegi pályázati rendszerben (2025) minimum 3, maximum 5 évre, két kategóriában lehet pályázni. A Lendület I, azaz „Induló” pályázat a 40 évesnél fiatalabb PhD fokozattal rendelkező kutatókat célozza; figyelembe véve a gyermeknevelési célú távolléteket is. A Lendület H, azaz „Haladó” kategória pedig már tapasztalt kutatók pályázatait támogatja, korhatár megkötése nélkül. 

    A program sikerét mutatja, hogy 2024-ben az Akadémia sikerrel pályázott Európai Uniós forrásokra a Lendület Program bővítésére. Így létrejött a Momentum MSCA program is, amelynek célja – külföldi posztdoktori kutatók bevonásával – többek között az MTA Lendület Program presztízsének és támogatásának további emelése és a nemzetközi láthatóság növelése. A program sikerét mutatja az is, hogy több „Lendületes” kutató lett az MTA levelező, majd rendes tagja.

    Ajánlott irodalom

  • Megalakul az Akadémia első határon túli szervezete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság

    Megalakul az Akadémia első határon túli szervezete, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság

    A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) az MTA területi bizottságai közül utolsóként alakult meg 2007. január elsejével, miután Románia is csatlakozott az Európai Unióhoz. Az akadémia első határon túli szervezete a Romániában, főként Erdélyben élő és dolgozó köztestületi tagokat, az MTA doktorait, valamint külső tagjait tömörítő szervezet.

    Az Akadémia 2006-ban az októberi rendkívüli közgyűlésen hozott határozatot az ügyrend kibővítéséről és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság létrehozásáról. A Vizi E. Szilveszter elnöksége alatt született döntés fontos szerepet játszott az erdélyi magyar tudományos élet fejlődésében és az intézményes háttér további bővítésében. A Bizottság infrastruktúrájának és szervezetének felépítésében fontos szerepet játszott az MTA Határon Túli Magyarok Titkársága, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület is.

    Az MTA-nak jelenleg hat területi bizottsága van, a Debreceni, a Miskolci, a Pécsi, a Szegedi és a Veszprémi Akadémiai Bizottság. E bizottságok az MTA regionális tudományos céljainak megvalósításához hozzájáruló, az egyes régiók tudományos közéletében kulcsszerepet játszó testületek. A kolozsvári székhellyel működő KAB elsődleges feladata az integráció előmozdítása, a szervezés és a kapcsolatteremtés az erdélyi tudományos életben aktív szereplők között. A kutatók számára nyilvános fórumok és interdiszciplináris megbeszélések lehetőségét biztosítja, regionális konferenciák szervezését támogatja, valamint a tudományos kutatást érintő információszerzést segíti elő. A kutatók munkájának segítése mellett a Bizottság jelentős szerepet vállal a tudományos ismeretek terjesztésében az erdélyi magyarok között. 

    A Kolozsvári Akadémiai Bizottság első elnöke Péntek János nyelvész, az MTA külső tagja volt, aki két cikluson keresztül vezette a szervezetet. 2014-ben Salat Levente politológust, az MTA külső tagját választották elnökké, akit 2017-ben Néda Zoltán fizikus, az MTA külső tagja váltott. A KAB első női elnöke 2020-ban Gábor Csilla irodalomtörténész, az MTA külső tagja lett. A Bizottságot jelenleg, 2025-ben Nagy László fizikus, az MTA külső tagja vezeti. A szervezeten belül 25 szakbizottság működik. A KAB tagsága folyamatosan bővült: az induláskor, 2007-ben 17 külső tag és több mint 400 köztestületi tag képezte a Bizottság bázisát, míg 2025-ben már 25 külső tagot, 1 MTA doktora címmel rendelkező tudóst és 944 külső köztestületi tagot számlált.

    Ajánlott irodalom

  • Megjelenik „A magyar nyelv nagyszótára” első kötete

    Megjelenik „A magyar nyelv nagyszótára” első kötete

    A magyar nyelv teljes szókincsét feldolgozó nagyszótár elkészítése az Akadémia legfontosabb célkitűzései közé tartozott, összeállításáról már 1831-ben határoztak. A tervezett munka egyszerre lett volna értelmező, történeti, szaknyelvi, táj- és etimológiai szótár. Az előkészítő munkálatokat Vörösmarty Mihály és Toldy Ferenc végezte, akik 1844-ben Czuczor Gergelyt és Fogarasi Jánost bízták meg egy kisebb értelmező szótár elkészítésével. Kettejük munkája A magyar nyelv szótára 1862 és 1874 között jelent meg hat kötetben. Mivel ez a munka korántsem tudta teljesíteni a nagyszótártól elvárt feladatokat, ezért kiadását követően tovább folytatódtak a kutatások elsősorban a nyelvtörténeti és nyelvjárási anyagok feltérképezésére és közreadására.

    1897-ben az Országgyűlésben Madarász József képviselő a magyar nyelv védelmében tett felszólalásában azt kérdezte Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztertől, hogy hajlandó lenne-e az új szótár elkészítését támogatni. A miniszter pozitív válaszát követően az Akadémia évi 2000 forintos támogatásban részesült a Nagyszótár munkálatainak finanszírozására. Az elkövetkezendő száz évben folyamatosan változó társadalmi, politikai és gazdasági körülmények között a szótár elkészítésének ügye a szakemberhiány, az anyagi támogatás vagy éppen a vállalkozás elvi kereteinek tisztázatlansága miatt időnként meglódult, máskor pedig szinte teljesen elakadt. 1976-ban Imre Samu nyelvész akadémikus hangsúlyozta, hogy a vállalkozás nemcsak a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály ügye, hanem összeakadémiai feladat. A 20. században a projekt résztvevői főként az adatgyűjtésre koncentráltak, amely 2006-ra elérte a 25,5 millió szót. Az 1980-as évektől – az informatika rohamos fejlődésének kezdeteitől – nyilvánvalóvá vált, hogy a hagyományos szótárkészítő eljárások mellett egyre nagyobb szerepet kap majd az anyag feldolgozásában a modern technológia.

    Az ezredfordulón Ittzés Nóra és a Pusztai Ferenc nyelvészek kidolgoztak egy szűkebb, de a nagyszótári kritériumoknak még megfelelő koncepciót, amelyben célként a magyar nyelv szókincsének 1772 és 2000 közötti anyagának felgyűjtését tűzték ki, és körülbelül 100 ezer címszóval számoltak. A két kutató a szótár nyomtatott verzióját 10‒12 kötetesre tervezte, amelyhez elektronikus adatbázis is társulna. Kenesei István, a Nyelvtudományi Intézet akkori igazgatója igyekezett elérni, hogy a projekt minél kevésbé függjön a pályázati forrásoktól, és közvetlenül az MTA költségvetése fedezze a megvalósítást. A tényleges főszerkesztői munkával Ittzés Nórát bízták meg. 2005-re befejeződött a régi gyűjtésű cédulaanyag rendezése, a filológiai ellenőrzés és a megírt szócikkek lektorálása, miközben a technikai környezetet is sikerült kialakítani. 2006-ban megjelenhetett a munka első kötete. A meglehetősen lassan kibontakozó vállalkozás a nagyszótár mint műfaj általános sajátosságának tekinthető, hiszen más nyelvek, így az olasz vagy a francia esetében is több évtizedet ölelt fel a megvalósítás.

    A 2006-ban útjára induló A magyar nyelv nagyszótára történeti jellegű értelmező szótár, amelynek legfontosabb feladata a szavak jelentésének kibontása és a jelentések viszonyrendszerének ábrázolása, magában foglalva az elmúlt 240 év nyelvi változásait. A szótár 100 ezer szócikkben mindösszesen 110 ezer címszó feldolgozására vállalkozik, és kiterjed az irodalmi és köznyelvre, de számos szót válogat a különböző rétegnyelvekből, a nyelvjárásokból és a szlengből is. A szócikkek következetesen és részletesen dolgozzák fel a szavak jelentésszerkezetét, a szókapcsolatokat és az idiómákat. A nagyszótárban konkrét szövegbázis (korpusz) alapján készítik el a címszavak leírását, közlik valamennyi jelentésüket, amelyeket példamondatok és bibliográfiai hivatkozások egészítenek ki. A szótár alapvetően adatbázisként készül, amely lehetőséget ad a folyamatos bővítésre. A nagyszótár első kötete tartalmazza a használathoz szükséges segédleteket is. A sorozatnak eddig nyolc kötete jelent meg. A VIII. kötet az E-vel kezdődő szavak feldolgozásával zárul, a teljes vállalkozás befejezéséhez pedig nyelvészek további összehangolt munkájára lesz majd szükség a következő években-évtizedekben is.

    Ajánlott irodalom

    • Gerstner Károly: A magyar nyelv nagyszótárának áttekintő története. In: A magyar nyelv nagyszótára (NsztWeb). Főszerk.: Ittzés Nóra. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet ‒ HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2006‒2025. https://nagyszotar.nytud.hu/foreword.html
    • Ittzés Nóra (főszerk.):A magyar nyelv nagyszótára (NsztWeb). Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet ‒ HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2006‒2025. https://nagyszotar.nytud.hu/foreword.html
  • Lax Péter matematikus Abel-díjat kap

    Lax Péter matematikus Abel-díjat kap

    2005-ben a magyar származású akadémikusnak, Lax Péternek (1926–2025) ítélték a matematikai Nobel-díjnak számító Abel-díjat. A kitüntetést, amely 2003-tól elnyerhető, a norvég matematikus, Niels Henrik Abel emlékére alapította a Norvég Tudományos Akadémia. A bizottsági indoklás méltatta Lax elméleti és az alkalmazott matematika integrálására vonatkozó törekvését, kutatói kiválóságát, különösen a parciális differenciálegyenletek elméleti és gyakorlati alkalmazásaiban elért eredményeit, valamint oktatói tevékenységét és az újabb tudósnemzedék önzetlen támogatásában való részvételét. 

    Lax Péter Dávid Budapesten született, izraelita értelmiségi családba. Apja, Lax Henrik belgyógyász, anyja, Kornfeld Klára gyermekorvos; nagybátyja, Korodi (Kornfeld) Albert elektromérnök volt. Péter a Mintagimnáziumba (ma: ELTE Trefort Ágoston Gimnáziuma) járt, emellett Péter Rózsa akadémikus matematikusnál, magánúton tanult emelt szintű matematikát. A család 1941-ben, a magyarországi zsidótörvények hatására döntött úgy, hogy az Egyesült Államokba távozik. New Yorkban telepedtek le, Lax Péter a New York-i Egyetemen, Richard Courant tanítványaként szerzett diplomát 1947-ben, 1949-ben pedig doktori fokozatot, majd a Courant Matematikai Intézetben kutatott, amelynek 1972 és 1980 között igazgatója, majd professor emeritusa volt.

    Még hallgatóként, 1945/46-ban kezdett Los Alamosban dolgozni. Itt az atomkutató és fegyverfejlesztési intézetben, többek között Neumann János és Teller Ede mellett vett részt a munkálatokban. 1949/50-ben, a hidrogénbomba kifejlesztésének időszakában szintén hosszabb időt töltött itt, és később is többször számítottak a közreműködésére. Úgy vélte, a hidrogénbombára elsősorban az elrettentés miatt volt szükség, hogy megőrizzék a nyugati világ függetlenségét. A Los Alamosban megkezdett munkát folytatva, Ralph Philips-szel együttműködésben a hullámok visszaverődését és szóródását kutatta, megalkották a Lax–Philips szóródáselméletet. Számos területen ért el eredményeket: a nevét viseli a Lax–Milgram-tétel, a Lax-féle ekvivalenciatétel, a Lax–Friedrichs-képlet, a Lax–Wendroff-képletet, a Lax-féle entrópiafeltétel és a Lax–Levermore-elmélet.

    Az Abel-díjat megelőzően 1987-ben az izraeli Wolf-díjat, továbbá a Lester R. Ford-díjat, a Chauvenet-díjat, a Norbert Wiener-díjat, az USA Nemzeti Tudományos díját és a Leroy P. Steele-díjat. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével és Semmelweis-emlékéremmel tüntették ki. 1977 és 1980 között az Amerikai Matematikai Társaság elnöki tisztét töltött be. A Magyar Tudományos Akadémiának 1993 óta tiszteleti tagja.

    Amikor már tehette – 1962-től –, szívesen járt Magyarországra, a magyar kultúra rajongója volt, és nagyra tartotta itthoni tudóskollégáit is. Előadásokat tartott többek között az ELTE posztgraduális matematikusképzésén. Számos alkalommal vendégeskedett a Bolyai János Matematikai Társulatnál, a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben, valamint részt vállalt a Közép-európai Egyetem matematika doktori programjának kidolgozásában.

    Ajánlott irodalom