Kategória: MTA200

  • Kazinczy Ferencet, Kölcsey Ferencet és Vörösmarty Mihályt az Akadémia tagjává választják

    Kazinczy Ferencet, Kölcsey Ferencet és Vörösmarty Mihályt az Akadémia tagjává választják

    A Magyar Tudós Társaság első, 1830. november 17-i pozsonyi igazgatósági ülése alkalmával először felolvasták az V. Ferdinánd által megerősített alapszabályokat, valamint az igazgatósági tagok nevét. Ezt követően megtették elnöknek gróf Teleki Józsefet, másodelnöknek gróf Széchenyi Istvánt és titoknoknak (azaz főtitkárnak) Döbrentei Gábort. Ezt követően megválasztották a testület első 23 rendes tagját.

    Közéjük tartozott Kazinczy Ferenc (1759‒1831), Kölcsey Ferenc (1790‒1838) és Vörösmarty Mihály (1800‒1855), akik egyaránt kiemelkedő szerepet játszottak a magyar nyelv és irodalom fejlesztésében és a nemzeti identitás megerősítésében, amit az Akadémia is elismert taggá választásukkal. Kazinczy és Kölcsey úttörő munkát végeztek a nyelvújításban, a magyar nyelvű kritika és irodalom megteremtésében, míg Vörösmarty költészetével a nemzeti eszme irodalmi kifejezésének egyik legnagyobb alakjává vált. Tudományos és szellemi tevékenységük hozzájárult a magyar nyelv és irodalom tudományos rangra emeléséhez, amely az Akadémia egyik legfőbb célja volt.

    A tagok között – az Akadémia nyelvművelő funkciójának előtérbe helyezése miatt – meglehetősen felülreprezentált volt azoknak a száma, akik magyar nyelvvel és irodalommal foglalkoztak, ezért annak érdekében, hogy a létrehozott tudományos osztályok működőképesek legyenek, a több tudományterülethez is értő tudósokat más osztályokba sorolták. Ezt példázza Kazinczy esete is, aki annak ellenére, hogy író és nyelvtudós volt, mégis a Történettudományi Osztályba került, mivel megfelelt annak a kritériumnak, hogy tőle „életirás, nyelv’ története ’s egyéb históriai tárgy forog kézen”. Vele szemben Vörösmarty helyi, vagyis pest-budai tagként került a Nyelvtudományi Osztályba, míg Kölcsey szintén ide került mint vidéki rendes tag.

    Az Akadémia egyik fontos célkitűzése volt az irodalom és a tudományosság támogatása pályázatok útján. Kölcsey és Vörösmarty aktívan közreműködött a testület drámai pályázataira érkezett színdarabok bírálatában. Vörösmarty maga is pályázott, és 1834-ben a Vérnász című darabjával elnyerte a jutalmat. Az Akadémia másik fontos célja volt, hogy a nyomtatásban megjelent művekről kritikákat közöljön. Kazinczy, Kölcsey és Vörösmarty akadémiai munkásságuk során tevékenyen hozzájárultak a testület kritikai elveinek kidolgozásához. Mindhárman ellenezték, hogy a társaság kritikai folyóirata, a Tudománytár bírálatokat közöljön, és inkább a tudományos munkák tartalmi ismertetését támogatták annak érdekében, hogy megelőzzék a visszaéléseket. Félelmeik nem voltak alaptalanok, mivel a 18. században a francia akadémia működésére szintén jellemző volt, hogy a testületi kritika olyan eszközzé vált, amelyet szándékosan arra használtak, hogy megbélyegezzék és leértékeljék a társaságon kívüli tudósok munkásságát. Az akadémiai kritika gyakorlására ‒ mint ahogyan azt Vörösmarty felvetette – a Magyar Tudós Társaságnak nem volt elegendő kapacitása, és kezdetben csupán elvonta a figyelmet azokról a sürgető kérdésekről, amelyek megoldását az intézménytől várták. Kazinczy 1831-es halálát követően Kölcsey és Vörösmarty tudatos együttműködésének köszönhetően sikerült elérni, hogy az 1834-ben meginduló Tudománytár ne közöljön bírálatokat.

     A nyelvműveléssel kapcsolatos legfontosabb teendőket Vörösmarty felügyelte, aki Kisfaludy Károly halálát követően a Nyelvtudományi Osztály első számú helyi tagja lett. 1832-ben ő állította össze a magyar helyesírás szabályait (Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai), valamint ő koordinálta A magyar nyelv rendszere című akadémiai nyelvtan, illetve a minden magyar szót tartalmazó nagyszótár előkészítő munkálatait. Tevékenységében az Osztály másik tagja és személyes barátja, Toldy Ferenc támogatta, vele együtt fogalmazták meg a készülő szótár szerkesztői utasításait is (A nagy magyar szótár belső elrendezésének… terve, 1840).

    Ajánlott irodalom

  • Törvény a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról

    Törvény a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról

    Az 1827. évi 11. törvénycikk első paragrafusa rendelkezik arról, hogy „a hazai nyelvnek nem csak terjesztésére, hanem a tudományok és művészetek minden nemében leendő” kiművelése céljából „a magyar tudós társaság vagy akadémia, az önkéntes és szabad adományok útján létesítendő alapból, Pest szabad királyi városban, mint állandó székhelyén, a lehető legrövidebb idő alatt minél előbb fölállíttassék”. A második paragrafus leszögezi, hogy az intézet pártfogója a nádor, és egy országos bizottság keretén belül kell kidolgozni a társaság működéséhez szükséges alapszabályokat.  

    A törvényi rendelkezés értelmében József nádor egy bizottságot rendelt ki a társaság intézményének és rendszabályainak kidolgozására. A bizottság elnöke Teleki József gróf lett, tagjai a négy alapító, Széchenyi István gróf, Vay Ábrahám gróf, Andrássy György gróf, Károlyi György gróf, továbbá a korszak irodalmi és tudományos életének jeles képviselői voltak, többek között például Dessewffy József gróf író, Döbrentei Gábor író, Horvát István történész, Kazinczy Ferenc költő, Kisfaludy Sándor költő és Schedius Lajos filológus. Feltehetően azért lett Teleki József, és nem Széchenyi István a bizottság elnöke, mert Teleki családi kapcsolatai révén jó viszonyban volt korszakának tudósaival, valamint a létesítendő társaság pártfogójával, a nádorral is. Továbbá saját maga is tudós lévén – nyelvész és történész – nagyobb tudományos beágyazottsága volt, mint Széchenyinek, akinek írásai csak ezt követően jelentek meg.

    A bizottság 1828-ban kidolgozta a Tudós Társaság alapszabályait. Az intézmény nevét illetően bizonytalanságot mutat már a törvény megfogalmazása is abban, hogy a tudós társaság vagy az akadémia kifejezést használják. Maga Széchenyi István az előbbi elnevezést támogatta, de naplójában és leveleiben maga is hol Akadémiának, hol Tudós Társaságnak hívta az intézményt. A kétféle elnevezés egyúttal kétféle működési elvet is takar. Míg az akadémia a tudományok és/vagy művészetek, illetve ezek egyes ágainak művelésére létrejött intézmény, addig itt Tudós Társaságként egy nyelvművelő társaság alakult, viszont a vele szemben támasztott igények – a tudományok művelése hazai nyelven – inkább egy akadémiát feltételeznének. Már a részletek kidolgozása során érzékelhető volt a szervezeti keretek és a célkitűzések közötti ellentmondás, de a helyzet feloldását az is nehezítette, hogy ekkor még hiányoztak azok a tudósok, akik egy-egy tudományterület szakavatott művelői lehetnének. A tagválasztás során ugyanakkor nem feltétlenül a tudományosság elvei érvényesültek, hanem a születés és politikai érdem. Az ellentmondások miatt már az 1830-as évek első felében olyan változásokat vezettek be, amelyek a tudományosság irányába terelték a Társaságot: szorgalmazták az eredeti tudományos értekezéseket, szabályozták a tagajánlásokat, valamint a heti ülések rendjét és tárgyát. 1844-ben Vállas Antal akadémikus fogalmazta meg felolvasásai alkalmával egy modern tudományos társaság alapelveit, amelyek érintették az osztályok szerkezetét, az ülések rendjét és előtérbe helyezte a szaktudást a származással szemben. Mindez nemcsak az intézmény működésére – amely így a tudományok akadémiájává vált –, hanem a nevére is hatással volt: az 1840-es évek végére a Magyar Tudományos Akadémia megnevezés elkezdte kiszorítani a Magyar Tudós Társaságot. 

    Ajánlott irodalom

  • Gróf Teleki József felajánlja családi könyvtárát a tudós „társaságnak és a haza összes polgárainak használatára”

    Gróf Teleki József felajánlja családi könyvtárát a tudós „társaságnak és a haza összes polgárainak használatára”

    A Magyar Tudományos Akadémia történetében Teleki József (1790–1855) neve nemcsak amiatt bír kiemelkedő jelentőséggel, mert az intézmény első elnöke volt (1830‒1855), hanem azért is, mert személyéhez köthető az Akadémia könyvtárának megalapítása közel harmincezer kötetből álló családi könyvtárának felajánlásával. Emellett jelentős összegekkel járult hozzá a társaság megalapításához és működéséhez, ugyanakkor a tudósok között is helyet kapott.

    Teleki József egy olyan erdélyi arisztokrata család leszármazottja volt, amelyben a tudomány pártolása, a művelődés és könyvgyűjtés évszázados hagyományokra tekintett vissza. Már édesapja, Teleki László (1764–1821) is nagy könyvtárral rendelkezett, ugyanis apjától, Teleki Józseftől (1738–1796) terjedelmes, több mint háromezer kötetből álló gyűjteményt örökölt testvérével együtt, amit ők maguk is jelentős mértékben gyarapítottak, nem egyszer teljes könyvgyűjtemények megvásárlásával. Teleki László pedig a tudomány iránt leginkább fogékony utódjára, Józsefre hagyta könyveit.

    Széchenyi István 1825. november 3-i, az Akadémia alapítása érdekében tett felajánlása után négy hónappal, 1826. március 17-én az országgyűlésen távollétében olvasták fel Teleki József levelét, melyben felajánlotta családja három generáción át gyűjtött széleskörű könyvtárát: „Hogy a nemzeti nyelv előmozdítására és ez által a tudományok művelésére felállítandó […] Tudós Társaság a maga feladatának […] meg bírjon felelni, nagy mennyiségű irodalmi segélyekkel, elsősorban pedig nagyobb könyvgyűjteményekkel látandó el […] Ennélfogva […] a mi jelentős könyvtárunkat […] a nevezett társaságnak és a haza összes polgárainak használatára szenteltnek és felajánlandónak határoztuk.” Teleki ezzel a lépéssel gondoskodott a létesítendő tudós társaságban folyó tudományos munka szellemi hátteréről.

    A kötetek már Teleki József nagyapja idején két nagy állományba voltak rendezve (magyar és magyar vonatkozású művek), valamint egy ennél nagyobb külföldi köteteket tartalmazó egységbe. Teleki László pedig annak szellemében folytatta a könyvtár gyarapítását, hogy az majdan egy tudós akadémia hasznára váljon. Teleki József elsősorban érdeklődésének megfelelő történeti munkákkal bővítette a családi gyűjteményt. A könyvtár sokéves várakozás után 1844-ben került az első helyére, a társaság új székhelyére a pesti Trattner–Károlyi házba. A könyvtár roppant méretét mutatja, hogy annak csupán a kétharmada fért el itt, a felajánlott köteteket a többi könyvtől elkülönítve külön gyűjteményként kezelték. A teljes könyvtár, kiegészülve az állomány maradék részével, valamint azzal a további ötezer kötettel, amelyet Teleki végrendeletében hagyott a könyvtárra, 1865-ben került végleges helyére az Akadémia palotájába és 1867-ben nyílt meg „a haza összes polgárainak használatára.” Egy ilyen könyvtár – tartalmát és időkörét tekintve – nélkülözhetetlen volt a kutatásokhoz. A gyűjtemény a 15. századtól kezdve tartalmaz köteteket a különböző tudományágakban, egy-egy példánya pedig ma már műkincsnek számít. A könyvtár állománya ma már több mint kétmillió könyvtári egységet tesz ki a három különgyűjteménnyel (Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye, Keleti Gyűjtemény, Levéltár) együtt.  

    Ajánlott irodalom

    • Czinege Szilvia: Gróf Teleki József. Az Akadémia megalapítója. In: A Magyar Tudományos Akadémia elnökei és főtitkárai. Szerk. Szilágyi Adrienn. Budapest, MTA – HUN–REN BTK, 2023. 24‒31.
      https://mta.hu/data/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/2024/01-elnokok.pdf
    • Szabó Ádám: A Teleki család és a könyvek. In: Teleki József – Tanulmányok az Akadémiai Könyvtár alapítójáról és a Magyar Tudományos Akadémia első elnökéről. Szerk. Molnár Andrea. Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ, 2019. 43–56.
      https://real-eod.mtak.hu/8280/1/39_Szabo_Teleki_csaladTeleki.pdf
    • Sallai Ágnes ‒ Szabó Ádám: Sincero promovendi Boni Publici studio. A közjó előmozdításának vágyától indíttatva. Teleki József és az Akadémiai Könyvtár. Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ, 2019.
      https://real-eod.mtak.hu/9482/
  • Gróf Széchenyi István országgyűlési felajánlása a Magyar Tudós Társaság megalapítása érdekében

    Gróf Széchenyi István országgyűlési felajánlása a Magyar Tudós Társaság megalapítása érdekében

    A több mint tíz éves szünet után 1825. szeptember 12-én összeülő országgyűlés a tárgyalásokat a kialakult szokásoknak megfelelően az alkotmányos és főbb sérelmek tárgyalásával kezdte, napról napra újabb ügy került napirendre. November elején két egymáshoz szorosan kapcsolódó téma taglalása következett, 2-án a nemzeti nevelés, majd november 3-án a magyar nyelv volt az ülés tárgya. Ezzel kapcsolatban szóba került az 1807. évi országgyűlésen elhangzott, de törvénybe nem foglalt eszme a magyar nyelv ápolására szervezendő tudós társaságról. A témához fűzött hozzászólásában gróf Felsőbüki Nagy Pál kifejtette, hogy pénz nélkül nem lehet a nemzeti nyelvet felvirágoztatni, ezért az ország nagyjait fel kell szólítani adakozásra.  

    „Nekem itt szavam, nincs, az Országnak Nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom. Érett meggondolással teszem ezt, azért célra vezethető felvigyázást kívánok, hogy a nemzetnek ajánlott summa haszontalanul el ne pazaroltassék.” – idézett Döbrentei Gábor költő, az Akadémia első titkára Széchenyi István a Felsőbüki Nagy Pál felszólalását követő beszédéből.  

    Széchenyinek a már említett célon kívül további motivációi is voltak a felajánláshoz. Egyrészt a szellemi örökség, amelyet édesapja, Széchényi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum alapítója hagyott rá. Másrészt az útját kereső gróf ekkorra találta meg a célt, amelynek életét szentelné, ez pedig Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális életének fellendítése volt, és egy ilyen gesztus az újjáéledő magyar politikai közéletbe kiváló belépőt biztosított számára. Természetesen nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy imponálni akart szíve hölgyének, Seilern Crescence grófnőnek, aki ekkor még Zichy Károly gróf felesége volt.  

    Széchenyi beszédében birtokainak egyévi jövedelmét, amely abban az időben 60 000 forintot tett ki, ajánlotta fel abból a célból, hogy a magyar nyelv kiművelésére, ápolására egy intézményt állítsanak fel. Felajánlását mások is követték, Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György grófok csatlakoztak hozzá elsőként, így négyüket tartjuk számon az Akadémia alapítóiként. Európa szerte egyedülálló jelenség, hogy egy tudós társaság nem az állami tudománypolitika részeként, állami támogatásból jön létre, hanem társadalmi kezdeményezésre, felajánlások révén. A Magyar Tudós Társaság létrehozására ajánlatot tevőknek állít emléket az 1827. évi 12. törvénycikk. A gyakorlatban a felajánlás azt jelentette, hogy a támogatók a felajánlott összegek kamatait fizették be évente a Társaság pénztárába.

    A Magyar Tudományos Akadémia 1825. november 3-át tekinti születése napjának, 2003-ban pedig ezt a napot az Országgyűlés a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánította.

    Ajánlott irodalom