Lovász László matematikus Abel-díjat kap

2021-ben a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatóprofesszorának, az MTA volt elnökének, Lovász Lászlónak (1948–) és a princetoni Institute for Advanced Study kutatójának, Avi Wigdersonnak ítélték a Nobel-díjnak megfelelő matematikai elismerést, az Abel-díjat. A norvég matematikusról, Niels Abelről elnevezett kitüntetést 2003-tól nyerhetik el a legkiválóbb matematikusok. A díj rövid története ellenére – Lax Péter és Szemerédi Endre után – Lovász László volt a harmadik magyar kutató, aki ebben az elismerésben részesült, ismét bizonyítva, hogy a magyar matematikusok kimagasló eredményeket képesek elérni. Mindkét 2021-es díjazott a számítási véletlenszerűség és a hatékony számolás határainak kutatásával foglalkozott, munkájuk eredményeképp a diszkrét matematika és az elméleti számítógéptudomány a modern matematika meghatározó területeinek tekinthetők.

Lovász László Budapesten született. Szülei a Felvidékről származnak, sebész édesapja szegény parasztcsaládból, míg édesanyja felmenői tanítók voltak. Matematikai tehetsége igen korán megmutatkozott: a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatán tanult, az 1964-es, 1965-ös és 1966-os Nemzetközi Matematikai Diákolimpián aranyérmet nyert, 18 évesen megjelent első jelentős publikációja. Középiskolás korában kapcsolatba került a neves matematikus akadémikussal, Erdős Pállal, aki jelentős hatást gyakorolt munkásságára. Későbbi kutatási témájáról, a gráfelméletről is Erdőstől hallott először, és a professzor nyíltsága, együttműködési készsége is fontos szerepet játszott a szakmai életében. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakán folytatta tanulmányait, ahol – nem éppen szokványos módon – 1970-ben kandidátusi fokozatot, 1971-ben pedig diplomát szerzett, 1977-ben lett a matematikai tudományok doktora. 1979-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben trendes tagjának. Hosszú ideig ő volt a legfiatalabb akadémikus.

Kezdő kutatóként felismerte, hogy a jövőben a számításelmélet jelenti a matematika egyik fő területét, összefüggésben a gráfelmélettel és a diszkrét matematikával. Törekvése az volt, hogy a gráfelmélet és a számítástudomány felmerülő kérdéseit a matematika klasszikus területei és a gráfelmélet összekapcsolásával válaszolja meg. Először az ELTE-n, majd Szegeden végezte kutatásait, ahol 1978-től a Geometria Tanszék vezetője volt. 1982-ben visszatért az ELTE-re, ahol megalapította a Számítógép-tudományi Tanszéket. Ekkoriban már számos nagy jelentőségű felfedezéssel büszkélkedhetett: nevéhez fűződik a „perfektgráf-tétel”, a Kneser-sejtés és a Shannon-féle ötszögprobléma megoldása. A valószínűségi kombinatorika területén is jelentős eredményei vannak: az úgynevezett Lovász-féle lokális lemma az az eszköz, amellyel ritka objektumok létezésének megállapítását végzik.

1993-ben professzori kinevezést kapott a Yale Egyetemre, 1996-tól a Microsoft tudományos kutatója, 2006-tól ismét az ELTE professzora, 2020-tól pedig a Rényi Alfréd Matematikai Intézet senior kutatója. Mindezek mellett a Princeton Egyetem, a Vanderbilt Egyetem, a kanadai Waterloo Egyetem, a Bonni Egyetem, a Chicagói Egyetem, a New York-i Cornell Egyetem, a kaliforniai Berkeley Egyetem, a Yale Egyetem és a Zürichi Műszaki Egyetem vendégoktatója. 2007 és 2010 között a Nemzetközi Matematikai Unió elnökeként tevékenykedett. 2014 és 2020 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.

Munkásságát számos alkalommal jutalmazták: Grünwald-díj (1969), Pólya-díj (1979), IEEE-díj (1981), Fulkerson-díj (1982), Állami Díj (1985), Brouwer Medal (1993), Wolf-díj (1999), Knuth-díj (1999), Gödel-díj (2001), Corvin-lánc (2001), Neumann János elméleti díj (2006), Bolyai-díj (2007), Széchenyi-díj (2008), Kyoto-díj (2010), Fulkerson-díj (2012), Hazám Díj (2020), Szent István-rend (2021), Prima Primissima Díj (2022); Budapest díszpolgára (2018).

Ajánlott irodalom