Kategória: MTA200

  • Szabó József, az ásványtan professzora a vulkáni kőzetek rendszerezését követően publikálja földpát-meghatározási módszerét

  • Charles Darwin angol természettudóst az Akadémia külső tagjává választják

  • Than Károly az egyetemi oktatás lényeges kellékeiről tart székfoglaló előadást, hangsúlyozva a kísérletek fontosságát

  • A Nemzeti Múzeum növénytára Haynald Lajos adományával bővül. Megalakul a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet

  • Keleti Károly akadémikus, az önálló statisztikai hivatal megalapítója megszervezi az első modern népszámlálást

  • Báró Eötvös József akadémikus, közoktatásügyi miniszter törvénye a kötelező elemi oktatásról

  • Az Akadémia székházában megalakul a Magyar Történelmi Társulat, és megindul folyóirata, a Századok

  • Megnyílik a Fővárosi Állatkert, első igazgatója Xántus János akadémikus

  • Átadják az Akadémia Friedrich August Stüler tervezte székházát

    Átadják az Akadémia Friedrich August Stüler tervezte székházát

    Az első sikertelen forduló után másodjára eredményesen záruló tervpályázat és az építkezés befejeztével, 1865 tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia megkezdte a költözést, és az új, Friedrich August Stüler (1800–1865) által tervezett székház fokozatos belakását. Stüler, a berlini akadémia professzora, a porosz klasszicista építészet második generációjának vezéralakja volt. Az MTA székházának terveit már érett alkotóként jegyezte, főművének, a berlini Neues Museumnak az építkezése már javában zajlott, amikor benyújtotta pályázatát az Akadémiának. Stüler épületterve a magyar nemzeti stílus esztétikai-politikai vitájában a gótika ellenében – amely az Országház jellegzetes stílusa lesz – a neoreneszánsz historizmus mellett tette le a garast.

    Nemcsak az MTA irodái és gyűjteményei kaptak helyet a reprezentatív épületben, de otthonra lelt itt az 1836-ban Kisfaludy Károly összes művének kiadása céljából alapított, ám az 1840-es évekre már a magyar irodalmi közízlést formáló, szépirodalmi és irodalomelméleti munkák létrejöttét egyaránt ösztönző Kisfaludy Társaság is. A harmadik emelet felülvilágítós tereit és a második emelet dunai szárnyának oszlopok helyett nőalakokkal, kariatidákkal díszített teremsorát kifejezetten a hercegi család gyűjteménye, az ún. Esterházy-képtár számára alakították ki, amely 1865-ben még csak letétként került az Akadémia palotájába. Később viszont, miután 1871-ben a magyar állam megvásárolta a kollekciót, Országos Képtár néven az első állami képzőművészeti gyűjteményként működött tovább, majd annak létrehozásakor a Szépművészeti Múzeum törzsanyagát adta. A Magyar Tudományos Akadémia első, az új palotában megrendezett ülését 1865. április 24-én tartották az ún. Heti ülésteremben.

    A székház ünnepélyes megnyitójára 1865. december 11-én került sor. Végre az úri közönség is bejárhatta a pest-budai házak közül méretével, nagyvonalú épületdekorációjával és anyaghasználatával is kiemelkedő székházat, amelynek addig csak a Berlin melletti Charlottenburgban terrakottából készült homlokzati szobrait és akkoriban különösnek tűnő burkolatát vehette szemügyre. Az 1860-as évek elején tűntek fel ugyanis az első kővel burkolt épületek a városban, de például a közeli Vigadónak csak a dunai főhomlokzatát fedték ezzel a nemes, drága anyaggal, míg az Akadémia palotájának teljes homlokzatát kővel burkolták. A székház az Akadémia telkének elülső, nagyobb részét foglalta el, a hátsó részt az építés indulásakor szabadon hagyták egy tervezett bérház számára, amelynek bevétele a későbbiekben hozzájárult az intézmény finanszírozásához. A bérház tervezésére a palotától függetlenül Ybl Miklós kapott megbízást 1863-ban.

    A belső dekoráció viszont nem volt teljesen készen a megnyitó idején. Az épület legreprezentatívabb helyisége, a Díszterem karzatának Wilhelm Dankberg berlini gyárában készült kariatidái már a helyükön voltak, de a kazettás mennyezet még nélkülözte a ma is látható díszítőfestést. Báró Eötvös József az épületavatáson elhangzott felhívására gyűjtés indult, s 1881-ben végre felkérhették Lotz Károlyt, a historizáló dekoratív épületfestés mesterét egy seccó-sorozat elkészítésére. A Tudomány és a Költészet eltérő, de egyenragúan termékeny világmegismerő és -leíró mesterségének 1887-re elkészült ábrázolásai az egész épületet mint a Parnasszust, a tudósok és művészek szimbolikus hajlékát megidéző művészeti programjába illeszkednek.

    Ajánlott irodalom

  • Arany János az Akadémia titkára

    Arany János az Akadémia titkára

    Arany Jánost (1817‒1882) 1865. január 26-án az elhunyt Szalay László helyére az Akadémia szavazattöbbséggel főtitkárrá (korabeli kifejezéssel titoknokká) választotta, amely pozíciót 1865‒1877 között töltötte be. Arany megnyerése a főtitkárság vállalására báró Eötvös József ötlete volt, és vélhetően közrejátszott a megválasztásában az is, hogy az akkori akadémiai jegyző, Csengery Antal túlontúl elfoglalt volt a tisztség betöltésére. Arany a megbízatást elfogadta, de jelezte, hogy legfeljebb két évre vállalja a pozíciót, amíg a testület megfelelőbb embert nem talál. A költőt végül a főtitkárságért járó évi 1200 forintos javadalmazás, valamint egy személyes tragédia, lánya, Arany Juliska halála egyaránt arra ösztönözte, hogy Pesten maradjon.

    Főtitkárrá választása nem teljesen volt egyértelmű, ugyanis a jogi értelemben nem nemes és befejezett iskolai végzettség nélküli költő számára az 1840-es évekig csupán a hagyományos honorácior értelmiségi (segédtanítói, segédjegyzői) karrierutak nyíltak meg a lakhelyén. Ebből a helyzetből két esemény mozdította ki: először is a Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatára beküldött Toldi, mely megalapozta országos írói sikerét; másodszor az addigi intézményrendszer 1848-as radikális átalakulása. Ezek következtében élete későbbi szakaszában döntően polgári intézmények irányításában vállalhatott vezető szerepet. Életében és társadalmi státuszában 1851-ben következett be jelentős változás, amikor elfogadta a nagykőrösi gimnázium által felkínált tanári állást. Ezt végzettség hiányában leginkább írói sikerei miatt nyerhette el. Újabb váltást jelentett számára, amikor a forradalom és szabadságharc bukását követően az Akadémia 1858-ban visszanyerte jogkörei egy részét. Ennek köszönhetően a tudós testület 1858. december 15-én tartott nagygyűlése előbb levelező, majd rendes taggá választotta a költőt. A megtiszteltetés zavarba ejtette Aranyt, ugyanis mindaddig példátlan volt, hogy valakiből fél óra leforgása alatt előbb levelező, majd rendes tag váljon. A szokatlan eljárásrend mögött tetten érhető az 1855-ben az Akadémia igazgatótanácsi tagjává választott Deák Ferenc és a körülötte szerveződő Deák-párt hatása, amely fontosnak tartotta az irodalom szerepét a nemzeti lét szempontjából, és különösen érdekelt volt abban, hogy Arany mint a nemzeti irodalom jeles alakja Pestre kerüljön. Arany karrierépítésére komoly hatást gyakorolt Csengery Antal is, aki a költőt szemelte ki a szépirodalmi akadémia szerepét betöltő Kisfaludy Társaság vezetésére. Törekvéseinek köszönhetően 1860-ban Aranyt a Társaság igazgatójává választották.

    Arany akadémiai főtitkárságának 12 éves időszaka nemcsak hivatali karrierjének tetőpontját jelentette, hanem működésével a 19. század második felének magyarországi tudományos és kulturális életére is rendkívüli hatással volt, hiszen tevékenyen részt vett az intézmény alapszabályainak módosításában, valamint a tudós társaság operatív működését biztosító Főtitkári Hivatal megszervezésében. Ezek megalapozták a pontos, sokrétű, a tudományos kutatásokat segítő főtitkári munkát, melynek ekkor kialakított rendszere évtizedekig érvényben maradt. A főtitkári munka egyre inkább igénybe vette az öregedő és betegeskedő Aranyt, aki verseiben rendszeresen panaszkodott a hivatali munka nehézségére és lelketlenségére. Ezt példázza az 1869-es Főtitkárság című költeménye is: „Szép megtiszteltetés, / De nem bírok vele: / Nem vagyok már a kés, / Hanem csak a nyele.” Arany számára egyre nagyobb megterhelést jelentett a hivatali munka, ezért kétszer is lemondott róla, mire az Akadémia 1877-ben felmentette, de a költő végleges távozásába csak 1879-ben egyezett bele.

    Ajánlott irodalom