Trefort Ágoston akadémikus, közoktatásügyi miniszter törvénye a középiskolai oktatásról

Trefort Ágoston (1817–1888) bölcseleti és jogi tanulmányai után hosszabb európai utazást tett, majd hivatalnoki pályára lépett és a Magyar Udvari Kamaránál lett fogalmazógyakornok. Tagja lett a Nemzeti Casinónak, ismeretséget kötött Szalay László publicistával és Eötvös József íróval, és hamarosan az alkotó értelmiségi pálya irányába fordult. Első publikációit európai utazásai ihlették, a szépirodalom és képzőművészet mellett érdeklődött a történelem és közgazdaságtan iránt. 1841-ben lett a Magyar Tudós Társaság történettudományi osztályának levelező tagja, székfoglaló előadását A nemzeti gazdaságnak rendszerei címmel tartotta meg. Részt vett a Társaság munkájában, nemcsak az üléseken volt jelen, hanem pályaművek bírálatát is végezte. Eközben a politikai közéletben is aktívan jelen volt, a centralisták között találta meg a helyét. 1848-ban a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium államtitkára lett, majd Klauzál Gábor miniszter lemondása után vezetője is. A szabadságharc bukása után egy évet emigrációban töltött, majd Békés vármegyei birtokain telepedett le.

1867-ben lett az Akadémia tiszteleti tagja, székfoglaló beszédének címe: Az 1848-diki törvények közgazdasági momentumai. 1874-ben az igazgatótanács tagjává választották, majd az 1885. május 28-án tartott közgyűlésen az Akadémia elnökévé.

Trefort Ágoston figyelmét elvonta a tudományos pályától, hogy 1872. szeptember 4-én vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki, 1876. augusztus 21. és 1878. december 5. között pedig a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri tárcát is betöltötte. „Barátom, e két ajtó mögött fekszik Magyarország jövője. Iskolák és vasutak! – íme jövőnk programja, íme haladásunk két mozdonya.” – mondta Szász Károly akadémikusnak. Fő érdeme miniszterként a hazai közoktatás és művelődés fejlesztése, különösen a közép- és felsőoktatás terén. Minisztersége alatt több száz iskola épült, nőtt az iskolába járók száma, csökkent az analfabetizmus, európai színvonalú lett a felsőoktatás, az ő nevéhez fűződik az első felsőbb leányiskola létrehozása. A pesti egyetem után 1872-ben Kolozsváron megnyílt az ország második tudományegyeteme, 1881-től pedig egy harmadik megnyitásán dolgozott. Az ő jóvoltából jött létre 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1875-ben az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia és 1885-ben az Iparművészeti Társulat.

Miniszterségének fontos alkotása volt a középiskolákról szóló 1883. évi 30. törvénycikk, amely meghatározta a középfokú oktatás szervezetét, és bevezette az érettségi vizsgát a reáliskolákban is. A törvény kiterjesztette az állami felügyeletet: 12 középiskolai tankerületet állítottak fel, amelyek élén állami alkalmazottak álltak, ezzel pedig csökkent a felekezeti és egyéb fenntartású gimnáziumok önállósága. Továbbá rendelkezett a tanárképzésről, részletesen szabályozta a tanári kar összetételét, valamint a tanári alkalmazás és a tanárokat érintő fegyelmezési eljárás rendjét is. A törvény jelentőségét mutatja, hogy negyven évig hatályban volt, és ez idő alatt jelentős mértékben nőtt a középiskolák száma, valamint a képesítéssel rendelkező tanárok aránya is.         

Ajánlott irodalom