Törvény a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról

Az 1827. évi 11. törvénycikk első paragrafusa rendelkezik arról, hogy „a hazai nyelvnek nem csak terjesztésére, hanem a tudományok és művészetek minden nemében leendő” kiművelése céljából „a magyar tudós társaság vagy akadémia, az önkéntes és szabad adományok útján létesítendő alapból, Pest szabad királyi városban, mint állandó székhelyén, a lehető legrövidebb idő alatt minél előbb fölállíttassék”. A második paragrafus leszögezi, hogy az intézet pártfogója a nádor, és egy országos bizottság keretén belül kell kidolgozni a társaság működéséhez szükséges alapszabályokat.  

A törvényi rendelkezés értelmében József nádor egy bizottságot rendelt ki a társaság intézményének és rendszabályainak kidolgozására. A bizottság elnöke Teleki József gróf lett, tagjai a négy alapító, Széchenyi István gróf, Vay Ábrahám gróf, Andrássy György gróf, Károlyi György gróf, továbbá a korszak irodalmi és tudományos életének jeles képviselői voltak, többek között például Dessewffy József gróf író, Döbrentei Gábor író, Horvát István történész, Kazinczy Ferenc költő, Kisfaludy Sándor költő és Schedius Lajos filológus. Feltehetően azért lett Teleki József, és nem Széchenyi István a bizottság elnöke, mert Teleki családi kapcsolatai révén jó viszonyban volt korszakának tudósaival, valamint a létesítendő társaság pártfogójával, a nádorral is. Továbbá saját maga is tudós lévén – nyelvész és történész – nagyobb tudományos beágyazottsága volt, mint Széchenyinek, akinek írásai csak ezt követően jelentek meg.

A bizottság 1828-ban kidolgozta a Tudós Társaság alapszabályait. Az intézmény nevét illetően bizonytalanságot mutat már a törvény megfogalmazása is abban, hogy a tudós társaság vagy az akadémia kifejezést használják. Maga Széchenyi István az előbbi elnevezést támogatta, de naplójában és leveleiben maga is hol Akadémiának, hol Tudós Társaságnak hívta az intézményt. A kétféle elnevezés egyúttal kétféle működési elvet is takar. Míg az akadémia a tudományok és/vagy művészetek, illetve ezek egyes ágainak művelésére létrejött intézmény, addig itt Tudós Társaságként egy nyelvművelő társaság alakult, viszont a vele szemben támasztott igények – a tudományok művelése hazai nyelven – inkább egy akadémiát feltételeznének. Már a részletek kidolgozása során érzékelhető volt a szervezeti keretek és a célkitűzések közötti ellentmondás, de a helyzet feloldását az is nehezítette, hogy ekkor még hiányoztak azok a tudósok, akik egy-egy tudományterület szakavatott művelői lehetnének. A tagválasztás során ugyanakkor nem feltétlenül a tudományosság elvei érvényesültek, hanem a születés és politikai érdem. Az ellentmondások miatt már az 1830-as évek első felében olyan változásokat vezettek be, amelyek a tudományosság irányába terelték a Társaságot: szorgalmazták az eredeti tudományos értekezéseket, szabályozták a tagajánlásokat, valamint a heti ülések rendjét és tárgyát. 1844-ben Vállas Antal akadémikus fogalmazta meg felolvasásai alkalmával egy modern tudományos társaság alapelveit, amelyek érintették az osztályok szerkezetét, az ülések rendjét és előtérbe helyezte a szaktudást a származással szemben. Mindez nemcsak az intézmény működésére – amely így a tudományok akadémiájává vált –, hanem a nevére is hatással volt: az 1840-es évek végére a Magyar Tudományos Akadémia megnevezés elkezdte kiszorítani a Magyar Tudós Társaságot. 

Ajánlott irodalom