Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője orvosi-élettani Nobel-díjat kap

Szent-Györgyi Albert (1893–1986) magyar orvos és biokémikus szegedi kutatóként, egyetemi oktatóként kapta 1937-ben az orvosi-élettani terület egyik legfontosabb díját, a Nobel-díjat. Szent-Györgyi 1927-ben, a Cambridge-i Egyetem ösztöndíjasaként a mellékvesében addig ismeretlen anyagot talált, amelynek sikerült megállapítania az összetételét. Két évvel később Szegedre hazatérve olyan növényt keresett, amelyből kinyerhette az addig ismeretlen, először hexuronsavnak elnevezett anyagot. Szegeden a paradicsompaprikák vizsgálata kézenfekvő megoldásként kínálkozott, és egyetemi munkatársai támogató munkájának köszönhetően valóban sikerült bizonyítani, hogy a növény rendkívüli mértékben tartalmazta a hexuronsavat, azaz a C-vitamint, vagy – skorbutellenes hatására utalva – aszkorbinsavat.

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893-ban, édesapja földbirtokos volt. Apai ágon nemesi ősöktől származott, előnevük nagyrápolti. Anyai ágon tekintélyes orvoscsaládból származott, dédnagyapja Lenhossék Mihály, a pesti egyetem professzora, nagyapja Lenhossék József anatómus, az MTA rendes tagja volt. A Lónyay utcai református gimnáziumban végezte középfokú tanulmányait, ahol eleinte szerény eredményeket ért el, a kutatómunkához való affinitása csak később mutatkozott meg. A Budapesti Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol már a kezdetektől foglalkozott különböző kutatásokkal. Az első világháborúban medikusként katonai szolgálatot teljesített. Szolgálatáért vitézségi érmet kapott, háborús diplomáját 1917-ben szerezte meg. 1918 és 1920 között a pozsonyi egyetemen oktatott tanársegédként, azonban a trianoni békeszerződés ellehetetlenítette a család helyzetét. Ezután Prágában, Hamburgban, Leidenben és Groningenben kutatott, sokszor meglehetősen nehéz körülmények között. 1927-ben meghívták a Cambridge-i Egyetemre, ahol 1927-ben védte meg disszertációját a hexuronsavról. Tanulmányutakat tett Amerikában, ahol dolgozott például a neves bostoni Mayo Klinikán, valamint Franciaországban.

Klebelsberg Kunó kultuszminiszer meghívására, Magyary Zoltán egyetemi professzor ösztökélésére tért haza, hogy 1931-től 1945-iga Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetét vezesse, ahol a Rockefeller Alapítvány támogatásával biokémiai kutatócsoportot hozott létre. Szent-Györgyi valódi iskolateremtő egyéniség volt, tanítási stílusa pedig az újdonság erejével hatott az addig sokkal szigorúbb, „poroszos” módszerekhez szokott diákoknak. 1940/41-ben az egyetem rektori feladatait is ellátta. A második világháborúban részt vett az ellenállási mozgalomban, Kállay Miklós miniszterelnök kérésére tárgyalásokat folytatott a kiugrás lehetőségeiről. A német megszálláskor illegalitásba vonult, a Gestapo kerestette, de nem sikerült a nyomára lelniük. 1945-től 1947-ig a budapesti orvosi egyetem kémiaprofesszoraként dolgozott, ugyanakkor nemzetgyűlési képviselő is volt. Megalapította a Magyar Természettudományos Akadémiát, majd a két Akadémia összevonását követően akadémiai másodelnökké választották. 1947-től az Egyesült Államokban élt, a Massachusetts állambeli Woods Hole kutatóintézetében dolgozott, főként a sejtosztódást vizsgálta, amely a rákkutatás egyik legfontosabb alapját jelenti. 1962-től 1971-ig a Dartmouth College professzora volt. Magyarországgal mindvégig megtartotta kapcsolatait, két alkalommal is hazalátogatott.

Legismertebb eredménye a C-vitamin Nobel-díjjal is jutalmazott felfedezése, azonban emellett a nevéhez fűződik például a szövetlégzés elmélete is. Ő az első magyar Nobel-díjas, aki Magyarországon végzett kutatásáért nyerte el a rangos elismerést. 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1938-ban rendes tagjai közé választotta, 1945-ben pedig tiszteleti tag lett. 1937-ben Corvin-koszorúval, 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el a munkásságát.

1986 októberében hunyt el Woods Hole-ban.

Ajánlott irodalom