Sólyom László jogászt, Magyarország későbbi köztársasági elnökét az Akadémia tagjává választják

Sólyom László (1942–2023) jogászt a Magyar Tudományos Akadémia 2001-ben választotta meg levelező tagjának. Ekkor a közéletben már a magyar rendszerváltoztatás jogi megalapozójaként volt ismert, de még nem választották meg Magyarország köztársasági elnökének. Sólyom fordulatos életpálya után vált a tudós testület tagjává az ezredforduló időszakában.

Sólyom László 1942. január 3-án született Pécsen. Az édesapja első generációs jogász értelmiségi, míg édesanyja régi pécsi iparos-kereskedő családból származott. A középiskolai és az egyetemi tanulmányait Pécsen végezte. A jogi diplomáját 1964-ben szerezte meg. A jogi tanulmányok mellett az Országos Széchényi Könyvtár öt féléves könyvtárképző tanfolyamát is elvégezte. Nem sokkal később Mádl Ferenc, Magyarország későbbi köztársasági elnöke (2000–2005) segítségével a jénai Friedrich Schiller Egyetemen kezdett tanítani. Mádl ekkor a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának jogi referense volt. Sólyom a jénai egyetemen tanársegédként német polgári jogot oktatott, majd 1969-ben itt védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Hazatérése után az MTA Állam- és Jogtudományi intézetében dolgozott kutatóként 1969 és 1983 között. Ebben az időszakban folyamatosan haladt felfelé a tudományos ranglétrán: 1975-ben megszerezte az állam- és jogtudományi kandidátust, majd 1981-ben a tudományok doktora fokozatot. Külön érdekesség, hogy Sólyom a könyvtárosi szakmát is űzte mellékállásként; 1970 és 1975 között az Országgyűlési Könyvtárban szakozóként dolgozott. Kutatóintézeti évei alatt Sólyom polgári jogi felelősséggel és kártérítési joggal, majd személyiségi jogokkal és környezetvédelmi joggal kapcsolatos kutatásokat végzett. Ezen évek alatt többször járt külföldön ösztöndíjjal például a kaliforniai Berkeley Egyetememen, Kölnben és Hamburgban. 1983-tól az az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszékén dolgozott egyetemi tanárként.

Sólyom életébe a fordulópontot az 1984/85-ös év hozta el; ekkor kezdte meg aktív (ellenzéki) közéleti működését. 1984-be belépett a Duna Körbe, és sokféle fórumon tiltakozott a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum tagja lett, később a párt elnökségébe is megválasztották. Továbbá részt vett a Nyilvánosság Klub, a Márton Áron Társaság és a Független Jogász Fórum munkájában is. Utóbbi képviseletében a rendszerváltoztatás alapjait előkészítő Ellenzéki Kerekasztal tevékenységét is jelentős mértékben segítette, hozzájárulva az új demokratikus politikai rendszer jogi alapjainak megteremtéséhez. Ebből következően 1989-ben az újonnan felállított Alkotmánybíróság tagjává, majd elnökévé választották, amely tisztséget 1998-ig töltötte be. Elnökként komoly szerepe volt az európai hagyományokra alapozott alkotmánybírósági gyakorlat kialakításában és a demokratikus jogállam megteremtésében. Ezután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tanított összehasonlító alkotmányjogot, majd az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola vezetője lett. 2001-ben választotta meg a MTA levelező, majd 2013-ban rendes tagjának.

2005-ben az Országgyűlés köztársasági elnöknek választotta kollégája és mentora, Mádl Ferenc utódaként. Az elnöki tisztséget 2010-ig viselte, ezután újra a tudománnyal foglalkozott 2015-ös nyilvánosságtól való visszavonulásáig. 2023-ban hunyt el hosszú betegség után.

Ajánlott irodalom