Semsey Andor (1833–1923) természettudóst fiatalon jómódú nemesi családja a rá váró 40 ezer holdnyi földbirtok igazgatására igyekezett felkészíteni, amikor a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézet elvégzése után német, holland és skót főiskolákra küldte a gazdálkodással kapcsolatos korszerű ismeretek elsajátítása érdekében. Semsey természettudományos érdeklődése azonban hamarosan egész embert kívánt: birtokait bérbe adta, és egyre több időt töltött szenvedélyével, a föld- és kőzettannal. 1866-ban, 33 éves korában Pestre költözött, hogy bekapcsolódhasson a kulturális-tudományos vérkeringésbe. Hamarosan felkereste Krenner Józsefet, a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány-Őslénytárának vezetőjét, a műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének professzorát. Krenner beszámolója szerint „megjelent nála a műegyetemen egy igen egyszerű öltözetű, érdekes egyéniségű férfi, aki arra kérte őt, hogy előadásait látogathassa, sőt ezen túlmenően Krenner szaktudását is igénybe vehesse. E fáradozásáért még külön díjazást is kilátásba helyezett. Krenner minden díjazás nélkül örömmel vállalta a feladatot.”
Semsey az 1870-es évek végétől rendszeresen támogatta a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárát, elsősorban az őslénytani és a meteoritgyűjtemény szisztematikus bővítésével. Felkereste Európa legfontosabb földtani intézeteit és múzeumait, és számos ásvány- és kőzetgyűjteményt vásárolt meg a hazai múzeumok számára. Semsey 100 ezer koronás támogatásának köszönhetően épülhetett fel 1898–1900 között a magyaros szecesszió egyik kulcsépülete, a Lechner Ödön által tervezett Földtani Intézet, amely számára 1882-ben vásárolta meg Henri Coquand 28 ezer darabból álló ásványgyűjteményét Marseille-ből.
Mecénási tevékenységének elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia 1882-ben tiszteleti, 1890-ben pedig igazgatósági taggá választotta. 1889-ben 100 ezer forintos felajánlást tett tíz, a nemzet természeti, tárgyi, épített és szellemi örökségét feldolgozó tudományterület alapvető feladatainak megvalósítására. Az 1890-ben megjelent felhívás értelmében a pályázók a magyar nyelvtan, az irodalomtörténet, Magyarország archeológiája, története, földrajza, közgazdasága, geológiája, mineralógiája, flórája és faunája témájában jelentkezhettek az utóbb kétszer is meghosszabbított, ötéves határidővel kiírt pályázatra. A Semsey-jutalom pályadíját 10 ezer forintban állapították meg, és lehetővé tették egy 1500 forintos másodjutalom kiadását. Több sikertelen pályázat után az 1908. évi nagygyűlés első és egyetlen esetben pályadíjjal jutalmazta Krenner József magyar ásványtani kézikönyvét, Pintér Jenő pedig irodalomtörténeti tanulmányával másodjutalomban részesült.
Nem az akadémiai pályázat volt az első, amellyel Semsey tudományos művek megszületését ösztönözte: 1874-ben 100 forint adománnyal a Királyi Magyar Természettudományi Társulat tagja lett, és 1875-ben 1000 forintos pályadíjat írt ki Magyarország állatvilágának kutatására.
Az ásványtan iránti szenvedélye nem lankadt: szinte egész életében sétatávolságra lakott a Magyar Nemzeti Múzeumtól és a múzeum számára oly becses Ásvány-Őslénytárától, ahol egészen aggastyán koráig szívesen töltötte délelőttjeit. Emlékét megőrizte az utókor. Nevét viseli a balmazújvárosi helytörténeti múzeum, és még életében két ásványt is róla neveztek el: az 1881-ben felfedezett semseyitet (fémes fényű, feketésszürke ércásvány) és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett andoritot (ólomezüst-antimon kénvegyület).
Ajánlott irodalom
- Ádám József (szerk.): Semsey Andor, a magyar tudomány nagy mecénása. Tematikus blokk. Magyar Tudomány 170. (2009) 1. 2–42. https://epa.oszk.hu/00600/00691/00061/pdf/
- Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai. 2. 1859–1900. Budapest, 2000. 139–148. (A MTAK közleményei 36.)