Schulek Vilmos szemészorvost, az ibolyán túli sugárzás káros hatásainak felismerőjét az Akadémia tagjává választják

Schulek Vilmos (1843–1905) szemészprofesszort évtizedes érdemei elismeréseként 1889-ben két egyetemi tanár kollégája, Jendrássik Ernő fiziológus és Fodor József közegészségügyi szakember tagajánlásával választották az Akadémia tagjává 1889-ben. Székfoglaló előadását A szembogár-szűkítőnek kiszabadítása címmel tartotta 1892 januárjában egy olyan, általa kifejlesztett műtéti eljárásról, amelynek célja a pupilla felszabadítása a szaruhártya hegesedése esetén.

Schulek Vilmos Pesten született, felvidéki evangélikus polgári családból származott. Apja, Schulek Ágoston kereskedő, közgazdász, kereskedelmi iskolai tanár, apai nagybátyja, Zsigmondy Vilmos bányamérnök, akadémikus, bátyja, Schulek Frigyes építész, akadémikus. Schulek Vilmos Bécsben szerzett orvosi diplomát 1866-ban. Ezután egyéves tanulmányútra indult: fél évig Berlinben tanult, a német szemészet úttörőjeként számon tartott Albrecht von Gräfe professzornál, majd egyéb nyugat-európai városokban tökéletesítette orvostudományi ismereteit. 1867-ben visszatért Bécsbe, ahol öt éven keresztül a neves szemészprofesszor, Carl Ferdinand Ritter von Arlt munkatársaként működött. Külföldi tanulmányait követően orvos-sebész és szülész-szemészmester képesítéssel térhetett haza Magyarországra.

Schulek Vilmos már pályája kezdetén kitűnt tehetségével, szorgalmával, kiváló kézügyességével. 1872-től az akkor alakuló kolozsvári egyetem hívta meg professzorának, a következő tanévben rektorként vezette az intézményt. 1874-től haláláig a Budapesti Tudományegyetem nyilvános rendes tanára és a „Szemészeti kóroda” vezetője volt. 1890/91-ben az egyetem rektori tisztségét viselte.

Schuleket a pesti egyetemen munkája kezdetén áldatlan állapotok fogadták: maga a kórház nyomorúságos, a felszerelés pedig elégtelen volt, és a személyzet képzettsége sem volt megfelelő, ezeket a viszonyokat pedig az alacsony betegforgalom is tükrözte. Schulek Vilmos nem csupán orvosi tudását és pedagógiai képességét állította a klinika fejlesztésének szolgálatába: nagyszerű szervezőnek bizonyult, és a nyilvánosság erejét használva, a Pester Lloyd és az Ellenőr című lapokba is számos cikket írt, amelyekben egy új klinika felépítése és a szemészeti ellátás megújítása mellett érvelt. Fáradozásai eredményesnek bizonyultak: 1884-ben átadták az új, Üllői úti klinikaépületet, ahol a korábbinál sokkal kedvezőbb körülmények között folyhatott a betegellátás és az oktatás. A professzor alapítványa révén létrejött a klinika könyvtára is, amely ma az ő nevét viseli. A szemészeti szakkönyvtár akkoriban a világon egyedülállónak számított.

Schulek Vilmos rendkívül népszerű előadó és valódi iskolateremtő volt, 25 esztendős oktatói jubileumán, 1897-ben, már csaknem 100 orvostanítványa köszöntötte. A professzor és köre számos publikációt közölt a hazai lapokban, elsősorban az Orvosi Hetilapban, illetve melléklapjában, az 1881 februárja óta általa szerkesztett Szemészetben. Emellett nemzetközi lapokban is publikált, például az általa kifejlesztett relaxációs kötőhártyametszésről, amelyet manapság Schulek-metszésként ismerünk. Foglalkozott továbbá a látászavarok tünet- és kóroktanával, leírta az ibolyántúli sugárzást, és orvosmérnöki fejlesztéseket is végzett: az ibolyántúli sugárzás ellen védőszemüveget hozott létre, amellyel az 1900-as párizsi világkiállításon érmet nyert. Schulek tökéletesítette a szakterülete által használt orvostechnikai eszközöket, illetve maga is tervezett ilyeneket. Kiváló szakmai eredményei mellett emberbaráti cselekedeteiről, jótékonyságáról is ismert volt.

1902-ben az Akadémia rendes tagjává választották. Emellett számos más tudományos szervezet tagja és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Vállalat egyik alapítója és első alelnöke volt. Nagy vágya teljesülését még megérhette, 1904-ben megalakult Magyar Szemorvosok Egyesülete, amelynek alapítását évek óta szorgalmazta.

Ajánlott irodalom