Riesz Frigyes és Haar Alfréd akadémikusok szerkesztésében megjelenik az Acta Scientiarum Mathematicarum első száma

A magyar matematikusok a két világháború közötti időszakban is komoly tekintélynek örvendtek, noha ezt a korabeli értelmezés hajlamos volt a „kultúrfölény”-nek tulajdonítani. Bár ekkoriban is léteztek magyar matematikai szakfolyóiratok – például a Matematikai és Természettudományi Értesítő vagy a Matematikai és Fizikai Lapok –, az ezekben leírt eredmények, bármilyen értékesek is voltak, a külföldi, nyelvünkön nem beszélő érdeklődőkhöz csak korlátozottan juthattak el. Ezt a helyzetet igyekezett megváltoztatni az 1922-ben Szegeden elindult Acta Scientiarium Mathematicarum, amely kizárólag német, francia, angol vagy olasz nyelven írt tanulmányokat közölt. A folyóirat ma a szegedi Bolyai Intézet közreműködésével, nemzetközi szerkesztőgárdával, a neves Springer Nature kiadásában, angol nyelvű publikációk közlését vállalva jelenik meg. A több mint százesztendős, nagy szakmai elismertséggel rendelkező folyóirat a világ 20 legrégebbi matematikai lapja között foglal helyet.

Az Acta Scientiarium Mathematicarum megálmodói és első szerkesztői Riesz Frigyes (1880–1956) és Haar Alfréd (1885–1933) voltak. A két tudós tevékenysége révén Szeged a két világháború között világhírű matematikai központtá vált, melynek szerves része az általuk alapított folyóirat. Riesz Frigyes Győrben született, zsidó családban (1906-ban ugyan kikeresztelkedett), édesapja orvosként praktizált. A győri bencések gimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait Zürichben, Budapesten és Göttingenben, a matematikai kutatások akkori központjában végezte. Középiskolai tanárként működött Lőcsén és Budapesten, majd 1911-ben a kolozsvári egyetem oktatójává nevezték ki. Ekkorra már bemutatkozhatott a párizsi Akadémián (1907). 1921-ben, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem kényszerű Szegedre költözésével maga is követte egyetemét. Az egyetem Matematikai, 1929-től Bolyai Intézetének vezető professzoraként dolgozott, közben egy alkalommal a dékáni, két alkalommal a rektori tisztséget is betöltötte. 1946-tól 1956-ban bekövetkezett haláláig a budapesti egyetem tanszékvezető professzora volt. Kutatásai számos területet érintettek: a funcionálanalízis egyik megalapítója, a topologikus terek elméletének leírásában szintén nagy szerepet játszott, és a valós függvénytan területén is alkotott (Riesz–Fischer tétel). 1916-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1936-ban rendes tagjává választották, a második világháborúban zsidó származásával összefüggésben mégis sokat kellett szenvednie. 1945-ben elnyerte az Akadémia nagydíját és két alkalommal, 1949-ben és 1955-ben a Kossuth-díjjal is jutalmazták.

Haar Alfréd Budapesten született izraelita vallású családban, édesapja földbirtokos volt. Az Evangélikus Gimnáziumban tanult; 1903-ban megnyerte a középiskolai tanulmányi versenyt matematikából. A budapesti műegyetemen kezdte tanulmányait, majd a pesti tudományegyetemen és Göttingenben folytatta, ugyanott doktorált Hilbertnél 1909-ben, és még ugyanebben az évben habilitált is. Előbb Zürichben, 1912-től pedig Kolozsváron tanított az egyetemen, ahol Riesz Frigyes kollégája lett. 1921-ben ő is követte az egyetemet Szegedre, ahol Riesszel együtt egy világhírű matematikai kutatóbázist hozott létre. Azon kevesek közé tartozott, akiket a Horthy-korszakban zsidó létükre akadémiai taggá választottak: 1931-ben az Akadémia levelező tagja lett, de megromlott egészsége miatt székfoglalóját már nem tudta megtartani, 1933-ban elhunyt. Kutatásai, többek között a többváltozós variációproblémák, valamint az ún. invariáns csoportmértékek bizonyítása nagyban hozzájárultak a modern matematika kialakulásához.

Ajánlott irodalom