Reformterveinek összefoglalásaként megjelenik gróf Széchenyi István „Stadium” című műve az ország törvényhozóinak ajánlva

Széchenyi Stadium című műve kalandos utat járt be, mire 1833 novemberében végre maga a szerző is kezében tarthatta kötetét. 

Széchenyi a Stadiumot eredetileg az 1830-ban megjelent Hitel című műve folytatásának szánta, és a Bírói Zálog munkacímet adta írásának. Ennek kidolgozása azonban abbamaradt, mivel megjelent Dessewffy József A Hitel czímű munka taglalatja (1831) címet viselő kritikája. Széchenyi ezért félretette a Bírói Zálogot, és válaszképp megírta a Világ című művét.

A Bírói Zálog munkából csak jegyzetek ismertek, amelyeket Széchenyi felhasznált a Stadium írása közben. 1831 novemberétől dolgozott rajta tovább, de még ekkor sem ez volt a munkacíme a készülő anyagnak, hanem Reformatio (Regeneratio), amely a tartalmat tekintve már egy sokkal beszédesebb cím volt. A munka végső címe, Stadium jelenti egyrészt a fennálló állapotot, másrészt a reformok következő szakaszát, amelyhez tizenkét törvényjavaslatot fogalmazott meg.

1832 áprilisában készült el a kézirattal, a nyomtatás májusban kezdődött el, és már 11 ívet kinyomtattak, amikor a Helytartótanács leállíttatta és megtiltotta a folytatást. Széchenyi ezt követően maga vette kézbe művének megjelentetését, és egy kiadói előszóval megtoldva Lipcsébe, Otto Wigand könyvkiadójához küldte a kéziratot, amelynek nyomtatott példányai 1833 novemberben érkeztek meg Pozsonyba.  

Széchenyi a Stadiumban először Magyarország képviselőihez szól, akik alatt az országgyűlés résztvevőit érti: „»Az emberiségnek egy nemzetet megtartani«, ez és nem kevésb forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése.” ‒ fogalmazta meg újabb írásának célkitűzését. A két előszó után pedig XII törvény címen sorolja azokat a társadalmi és gazdasági kérdéseket, amelyeken úgy gondolta, a kijelölt cél érdekében változtatni kell. Ilyen volt például a hitel és a földbirtokot érintő bizonyos kérdések, valamint a törvény előtti egyenlőség vagy a magyar nyelvű törvénykezés. Elgondolásai értelmében a törvények végrehajtójának a Helytartótanácsot kellett volna megtenni, az igazságszolgáltatás számára pedig nyilvánosságot követelt. Miután röviden sorra vette korának égető gazdasági és társadalmi kérdéseit, az első kilenc törvényt egy-egy fejezetben hosszasan tárgyalta: kifejtette a fennálló problémákat és azt, hogy milyen hasznot hozna az országnak, ha változtatnának a kialakult állapoton. Az, hogy a hitel kérdését helyezte előre, mutatja nemcsak a Hitellel való kapcsolatot és egyúttal a Bírói Zálog mint első munkacím értelmét, hanem a probléma fontosságát is.

A ki nem fejtett utolsó három törvénnyel később tervezett foglalkozni, a 10. törvényként említett magyar nyelv kérdésének kidolgozásához 1834. szeptemberben fogott hozzá, és december közepére el is készült művével, amely végül a Hunnia címet kapta – ám az csak jóval később, 1860-ban jelent meg. „Hitel, Világ és Stádium! ti, három / Nem kézzel írt könyv, mely bölcsel, tanít, / De a lét és nemlét közti határon / Egekbe nyúló hármas pyramid!” – írta Arany János Széchenyi emlékezete (1860) című gyászódájában.

Ajánlott irodalom