Oláh György kémiai, Harsányi János közgazdasági Nobel-díjat kap

Az 1994-es év nagy elismerést hozott a magyar tudományosság számára: két magyar származású akadémikus is elnyerte a Nobel-díjat. A Los Angelesben élő Oláh Györgynek (1927–2017), az Akadémia tiszteleti tagjának a szerves kémia, különösen a szénhidrogének kutatása területén végzett munkásságát ismerték el. Oláh főképp a szénvegyületekből képzett, szupersavas oldószerekben és alacsony hőmérsékleten lévő kationokkal (karbokationokkal) foglalkozott. Felfedezése, a direkt metanolos tüzelőanyag-cella, a globális felmelegedésre kínálhat megoldást: eljárása a metanolt közvetlenül alakítja át elektromos árammá.

Harsányi Jánosnak (1920–2000), aki ekkoriban szintén az Egyesült Államokban élt, – kollégáival, John Nash-sel és Reinhard Seltennel közösen – játékelméleti kutatásaiért ítélték meg a közgazdasági Nobel-díjat. Harsányi az első magyar származású tudós, aki a közgazdaságtudomány területén elnyerte ezt az elismerést. A játékelmélet közgazdasági alkalmazásának alapjait Neumann János és Oskar Morgenstern fektette le 1944-ben, amely 50 évvel később a gazdasági elemzések egyik legfontosabb eszköze lett. 1994-ben a három tudós a nem-kooperatív játékok egyensúly-analízisének kutatása miatt kapta meg a díjat; Harsányi azt vizsgálta, hogyan lehet hiányos információk esetén elemezni a játékot.

Oláh György Budapesten született, izraelita családban. Apja, Oláh Gyula ügyvédként dolgozott. Oláh György a világháborúban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész embermentő tevékenységének köszönhetően menekült meg. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd a Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, ahol 1949-ben doktorált. A Műegyetemen Zemplén Géza kutatási asszisztenseként kezdte pályafutását, később a Szerves Kémiai Tanszék tanszékvezetője volt. Ekkoriban főként szerves fluorvegyületek előállításával foglalkozott, és 1954-ben megszerezte a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot. 1954 és 1956 között az akkor alapított MTA Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatóhelyettese volt. Az 1956-os forradalmat követően emigrált. Előbb Nagy-Britanniában, majd 1957-től Kanadában élt, ahol a Dow Chemical Company tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1965-ben az Egyesült Államokba költözött. Itt először a clevelandi Case Western Reserve Egyetemen, majd a Dél-Kaliforniai Egyetemen kutatott és tanított. 1991-től a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója volt.

Harsányi János szintén Budapesten született, kikeresztelkedett izraelita családban. Édesapja gyógyszerész, gyógyszertár-tulajdonos volt. A Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Az érettségi letétele után – szülei tanácsára – gyógyszerészetet hallgatott a Budapesti Tudományegyetemen, ahol 1942-ben szerzett diplomát. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, a vészkorszak idején jezsuita szerzetesek bújtatták. 1946-ban újra beiratkozott az egyetemre, ekkor filozófia és szociológia szakra. 1947-ben doktorált, ezután a Szociológiai Intézet tanársegédje lett, de egy év múlva – a marxizmusellenes nézetei miatt – le kellett mondania az állásáról. 1950-ben elhagyta az országot, Sydney-be költözött, ahol kezdetben gyári munkás volt, de közben – újonnan támadt érdeklődését követve – közgazdaságtan tanult. 1953-ban diplomázott. 1954-től a Brisbane-i Egyetem oktatója volt, itt kezdett játékelméleti kutatásokba. 1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat nyert a kaliforniai Stanford Egyetemre, ahol 1958-ban doktorált. 1958 és 1961 között az ausztrál canberrai egyetem, 1964-ig a detroiti egyetem, majd nyugdíjba vonulásáig a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora volt. 

Ajánlott irodalom