A több mint tíz éves szünet után 1825. szeptember 12-én összeülő országgyűlés a tárgyalásokat a kialakult szokásoknak megfelelően az alkotmányos és főbb sérelmek tárgyalásával kezdte, napról napra újabb ügy került napirendre. November elején két egymáshoz szorosan kapcsolódó téma taglalása következett, 2-án a nemzeti nevelés, majd november 3-án a magyar nyelv volt az ülés tárgya. Ezzel kapcsolatban szóba került az 1807. évi országgyűlésen elhangzott, de törvénybe nem foglalt eszme a magyar nyelv ápolására szervezendő tudós társaságról. A témához fűzött hozzászólásában gróf Felsőbüki Nagy Pál kifejtette, hogy pénz nélkül nem lehet a nemzeti nyelvet felvirágoztatni, ezért az ország nagyjait fel kell szólítani adakozásra.
„Nekem itt szavam, nincs, az Országnak Nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll olly intézet, melly’ a magyar nyelvet kifejti, mely azzal segíti honosinknak magyarokká neveltetését, jószágaim’ egy esztendei jövödelmét feláldozom. Érett meggondolással teszem ezt, azért célra vezethető felvigyázást kívánok, hogy a nemzetnek ajánlott summa haszontalanul el ne pazaroltassék.” – idézett Döbrentei Gábor költő, az Akadémia első titkára Széchenyi István a Felsőbüki Nagy Pál felszólalását követő beszédéből.
Széchenyinek a már említett célon kívül további motivációi is voltak a felajánláshoz. Egyrészt a szellemi örökség, amelyet édesapja, Széchényi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum alapítója hagyott rá. Másrészt az útját kereső gróf ekkorra találta meg a célt, amelynek életét szentelné, ez pedig Magyarország gazdasági, társadalmi és kulturális életének fellendítése volt, és egy ilyen gesztus az újjáéledő magyar politikai közéletbe kiváló belépőt biztosított számára. Természetesen nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy imponálni akart szíve hölgyének, Seilern Crescence grófnőnek, aki ekkor még Zichy Károly gróf felesége volt.
Széchenyi beszédében birtokainak egyévi jövedelmét, amely abban az időben 60 000 forintot tett ki, ajánlotta fel abból a célból, hogy a magyar nyelv kiművelésére, ápolására egy intézményt állítsanak fel. Felajánlását mások is követték, Vay Ábrahám, Károlyi György és Andrássy György grófok csatlakoztak hozzá elsőként, így négyüket tartjuk számon az Akadémia alapítóiként. Európa szerte egyedülálló jelenség, hogy egy tudós társaság nem az állami tudománypolitika részeként, állami támogatásból jön létre, hanem társadalmi kezdeményezésre, felajánlások révén. A Magyar Tudós Társaság létrehozására ajánlatot tevőknek állít emléket az 1827. évi 12. törvénycikk. A gyakorlatban a felajánlás azt jelentette, hogy a támogatók a felajánlott összegek kamatait fizették be évente a Társaság pénztárába.
A Magyar Tudományos Akadémia 1825. november 3-át tekinti születése napjának, 2003-ban pedig ezt a napot az Országgyűlés a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánította.
Ajánlott irodalom
Bártfai Szabó László: Adatok a M. Tud. Akad. történetéhez 1825‒1849-ig. In: Adatok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század első felének történetéhez. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1926. 15‒59.
Fónagy Zoltán: Teljesítette-e Széchenyi az akadémiai felajánlását? mta.hu (2017. június 19.)
Czinege Szilvia: Széchenyi István szerepe a Magyar Tudós Társaság alapításában és működésének első évtizedeiben. In: „…a Tudós Társaság dolgában” Válogatás Széchenyi István gróf levelezéséből. S. a. r. és bev. Czinege Szilvia. Budapest, MTA – HUN-REN BTK, 2024. 13–47.