Konkoly Thege Miklós ógyallai csillagvizsgálója állami intézménnyé válik

A felvidéki nemesi családból származó Konkoly Thege Miklós (1842–1916) egyszerre volt amatőr hajóskapitány, mozdonyvezető, zongoraművész, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatójaként a magyar légkörkutatás megszervezője, és mindenekelőtt a magyar csillagászat intézményesítője és megújítója.

Bár a magyar csillagászat már a 18. század végén fejlődésnek indult, az 1849-ben lerombolt gellérthegyi csillagvizsgálót nem építették újjá az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc eseményeit követően. Az egri, kolozsvári és gyulafehérvári csillagdák felszerelése pedig a 19. század második felében már elavultnak számított. Eközben az európai csillagászatban az 1860-as évektől kezdődően jelentős fejlődés ment végbe. A technikai újításoknak köszönhetően új optikai műszerekkel, kezdetben még a lencsés (refraktor), majd idővel a tükrös távcsövek (reflektor) fejlesztésével a korábbiaknál pontosabb, szebb kép alkotása vált lehetővé. A kutatásaikhoz már ezeket használó, az égitestek fizikai sajátosságait és fejlődését kutató asztrofizikusok a csillagászok új nemzedékét képviselték. A fényképezés megjelenésével az ún. színképelemzés (spektroszkópia) és a fénymérés (fotometria) módszerével már nemcsak az égitestek helyzetét és mozgásuk irányát tudták meghatározni finom fokbeosztással ellátott meridián-távcsövekkel, mikrométerekkel és órákkal, hanem az égitestek felszíni és kémiai folyamataiba is bepillantást nyerhettek.

Mivel Magyarországon nem juthatott megfelelő képzéshez, ezért Konkoly Thege Berlinben szerzett diplomát a kor egyik jelentős csillagásza, Johann Franz Encke tanítványaként 1862-ben. Európa elsőszámú obszervatóriumaiban (Greenwich, Párizs, Göttingen, Heidelberg) és csillagászati műszereket gyártó műhelyeiben tett látogatása után 1871-ben a mai Szlovákia területén, a Komáromtól északra fekvő ógyallai kastélyának tetőterében építette fel csillagdáját. Először egy kisebb, 4 inches lencsés, majd 1874-ben egy nagyobb 10,5 inches tükrös és egy 162 mm-es lencsés távcső állt rendelkezésére. Konkoly ezekkel a korszerű eszközökkel képes volt asztrofizikai spektroszkópos és fotometriai vizsgálatokra. Bekapcsolódott a nemzetközi megfigyelésekbe, például a Jupiter vörös foltjának kutatásába és a Halley-üstökös 1909/10-es átvonulásának vizsgálatába. Csillagdájában 1872-től rendszeresen vizsgálta a Nap mágneses mezőjének erősödésével felszínen létrejövő, és az emberi szem számára sötét foltokként érzékelhető ún. napfoltok kiterjedését. Az első csillagászok között készített üstökös-spektrumot a Halley-ről. Az MTA 1876-ban levelező, 1884-ben tiszteleti tagjává választotta.

Aktív közösségépítő tevékenységet is folytatott, és számos külföldi kutatót látott vendégül Ógyallán. Mivel felismerte, hogy csakis kellő anyagi és szellemi erőforrások birtokában lehet hatékonyan nemzetközi szintű kutatásokat végezni, ezért obszervatóriumát állami kézbe kívánta adni.

Konkoly Haynald Lajos érsek kalocsai (1878), Gothard Jenő és Sándor herényi (1881), valamint az amatőr csillagász házaspár, báró Podmaniczky Géza és felesége, gróf Degenfeld-Schomburg Berta kiskartali (1886) magánobszervatóriumainak felállításában is segédkezett. Haynald és Podmaniczky a tudomány mecénásai és a politikai döntéshozásra is befolyással bíró személyek voltak. Az érsek botanikusként, Gothard Jenő és Podmaniczky Géza pedig csillagászként érdemelték ki az akadémiai tagságot, így a velük való kapcsolat kiépítése az ógyallai csillagda ügyét is segítette.

A magyar csillagászat intézményesítésében Konkolyt az Országos Meteorológiai Intézet igazgatói pozíciója, valamint a tatai választókerület képviselői mandátuma is segítette. Előbbit 1890-től, utóbbit 1896-tól birtokolta. Kiváló szervezőképessége, parlamenti felszólásai, az 1896-os millenniumi kiállításon bemutatott csillagászati műszerek pavilonjának sikere, valamint a német asztronómiai társaságnak az Akadémia épületében tartott 1898-as, Eötvös Loránd, az MTA akkori elnöke által levezetett konferenciája végül mind hozzájárultak csillagvizsgálója állami intézményként való elismertetéséhez. Így 1899-ben az államnak ajándékozta az Ógyallai Astrophysikai és Meteorológiai Obszervatóriumot, biztosítva a folyamatos csillagászati megfigyeléseket Magyarországon. Az elsősorban fotometriai és asztrofotográfiai megfigyeléseket végző intézet első igazgatója is ő lett, a tényleges munkát pedig helyetteseként és későbbi utódaként Kövesligethy Radó akadémikus csillagász és geofizikus irányította.

Ajánlott irodalom