1866. augusztus 9-én megnyílt a nagyközönség számára a Pesti Állatkert, mai nevén a Fővárosi Állat- és Növénykert. Az intézmény megalapítása és működése kulcsszerepet játszott a magyar tudományos és kulturális élet fejlődésében. Az alapítók célja az volt, hogy helyet biztosítsanak a tudományos kutatásnak, bemutassák a hazai és nemzetközi faunát, valamint hozzájáruljanak a természetvédelemhez és az ismeretterjesztéshez is.
Egy magyarországi állatkert alapítása már az 1830-as évek során felmerült, ám az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő időszak eseményei hátráltatták a terv megvalósítását. Végül csak az 1850-es évek végére váltak kedvezővé a körülmények az állatkert létesítésére. A korábbi ötlet 1859-ben került elő ismét, amikor számos prominens tudós állt a kezdeményezés élére, többek között Szabó József geológus, az MTA levelező tagja, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Gerenday József, a pesti egyetem botanikaprofesszora és a Füvészkert igazgatója, valamint Xántus János természettudós, az MTA frissen megválasztott levelező tagja.
Az állatkert létesítését elősegítette a Helytartótanács által jóváhagyott Állatkerti Részvénytársulat alapítása is, amely a szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekezett előteremteni. Az intézmény a Városliget (korabeli nevén Városerdő) északkeleti részén kapott helyet. Az akkor faiskolaként működő területen kezdődött meg az építkezés mintegy 18 hektáron Gustav Jäger, a schönbrunni állatkert igazgatójának tanácsára. Az épületek terveit Skalnitzky Antal és Koch Frigyes Henrik építészek készítették, a kert tervezéséért pedig Petz Ármin városi főkertész felelt.
Az építkezés időszakában az intézményt Leopold Fitzinger müncheni zoológus vezette, ám még a megnyitás előtt lemondott. Helyét Xántus János vette át, akinek szerepe az állatkert megalapításában és korai szakaszában különösen fontos volt. A természettudós, etnográfus és utazó Xántus jelentős botanikai, állattani és etnológiai gyűjteményeket hozott létre amerikai és kelet-ázsiai utazásai során, és adományaival aktívan hozzájárult a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének gazdagításához.
A Pesti Állatkert működését, amelynek igazgatói posztjáról Xántus két év után lemondott, hogy részt vehessen az 1868-ban induló osztrák–magyar kelet-ázsiai expedíción, kezdetben nagy érdeklődés övezte. Az első időszakban a ketrecekben bemutatott állatok elsősorban a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, azonban az állatkert már ekkor számos egzotikus állatfajt is beszerzett, például majmokat vagy papagájokat. Ferenc József osztrák császár és magyar király a schönbrunni állatkertből 34 állatot ajándékozott a pesti állatkertnek, többek között például – Erzsébet királyné közbenjárására – egy zsiráfot is.
Xántus János 1870-ben tért haza a kelet-ázsiai expedícióról. Celebesz, Borneó és Jáva szigetén jelentős állattani és etnológiai gyűjteményt állított össze. Ez utóbbit a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának adományozta, amelynek 1872 márciusában nevezték ki az „első őrévé”, mai fogalommal igazgatójává. Még ugyanebben az évben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában is, amelynek 1890-től ő töltötte be az elnöki tisztét. Utazásain szerzett tapasztalatait számos az 1850-es évek végétől megjelenő kötetben és tanulmányban foglalta össze; ceyloni utazásairól először a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Budapesti Szemlében tett közzé tudósítást.
Ajánlott irodalom
- Gyarmati János: A gyűjtés rabszolgája. A múzeumalapító Xántus János és az osztrák–magyar kelet-ázsiai expedíció. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2020.
- Kállay Bertalan: A budapesti állatkert első 30 esztendejének története. Budapest, Bartalits Imre Könyvnyomdája, 1903.
- https://mtda.hu/books/kallay_bertalan_a_budapesti_allatkert_Optimized.pdf
- Kubassek János: Xántus János gyűjtő- és vadászútja Amerikában és Délkelet-Ázsiában. Rubicon Online (2009) http://old.rubicon.hu/magyar/oldalak/xantus_janos/
- Szidnainé Csete Ágnes: A 125 éves budapesti Állat- és Növénykert története. Budapest, Fővárosi Állat- és Növénykert, 1991.