Megjelenik Turán Pál könyve az analízis új módszeréről és Rényi Alfréd tanulmánya a valószínűségszámításról

1953-ban jelent meg Turán Pál (1910–1976) könyve Az analízis egy új módszeréről és annak alkalmazásairól címmel a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában, míg Rényi Alfréd (1921–1970) On the theory of order statistics című tanulmánya az Acta Mathematica Academiae Scientiarum Hungaricae folyóirat hasábjain látott napvilágot.

Turán fő művének jelentősége, hogy ez az első könyve, amelyben a – ma már Turán-módszernek nevezett – hatványösszeg módszert fejtette ki. Ez a metódus megjelenésekor forradalmi jelentőségűnek bizonyult az analitikus számelméletben, és még ma is széles körben alkalmazzák a számelméleti problémák megoldásához. A kötet horderejét mutatja, hogy már 1953-ban megjelent a magyar mellett német nyelven is, 1956-ban pedig kínai nyelvre is lefordították. Turán egészen haláláig dolgozott az angol nyelvű kiadáson, de azt végül nem érte meg.

Turán Pál az 1930-as években a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte tanári diplomáját matematika–fizika szakon, majd – Fejér Lipót tanítványaként – a bölcsészdoktori oklevelét is ebben az intézményben vette át. Ezután korrepetálásból élt, később pedig helyettes tanárként dolgozott a budapesti izraelita gimnáziumban. A második világháború idején munkaszolgálatra hívták be. A háború után, 1945-ben magántanárrá választották a budapesti egyetemen. Ezt követően egy rövid ideig Koppenhágában, majd az Egyesült Államokban, a Princeton Egyetemen tanított. Hazatérése után 1948-ban és 1952-ben is Kossuth-díjjal jutalmazták és megválasztották az MTA levelező (1948), majd rendes (1953) tagjának. 1949-től haláláig az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára volt. Felesége, T. Sós Vera is matematikus volt.

Rényi Alfréd angol nyelven megjelent, ma is hivatkozott tanulmánya alapvetően járult hozzá a statisztika és a valószínűségszámítás területeinek fejlődéséhez, különösen a rendstatisztikák elméletének vonatkozásában. Az általa bevezetett fogalmakat és módszereket a mai kutatásokban is átfogóan használják; a rendstatisztikák fontos szerepet játszanak például a gépi tanulásban, a pénzügyi elemzésekben és a biostatisztikában.

Rényi 1944-ben szerzett matematika–fizika szakos tanári oklevelet a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1944-ben munkaszolgálatos volt, ahonnan megszökött és a szovjet csapatok érkezéséig Budapesten bujkált. A háború után Szegedre ment, ahol Riesz Frigyes vezetésével doktorált 1945-ben. 1946-ban – az első szovjet ösztöndíjasok egyikeként – Leningrádba került aspiránsnak, itt J. V. Linnyik és I. M. Vinogradov tanítványa volt. 1947-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatot; disszertációjában megoldotta az úgynevezett kvázi Goldbach-sejtést. 1949-re a debreceni tudományegyetem nyilvános rendkívüli tanára, illetve az MTA levelező tagja lett. 1950-ben az MTA akkor alakuló Alkalmazott Matematikai Intézetének igazgatójává nevezték ki, 1952-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem valószínűségszámítási tanszék tanszékvezető egyetemi tanárává. Ezeket a feladatait haláláig ellátta. Az Akadémia 1956-ban választotta meg rendes tagjának. A valószínűségszámítással Leningrádban ismerkedett meg, amely később fő kutatási területei egyike lett az információelmélet, számelmélet, a kombinatorika és gráfelmélet mellett. Az általa vezetett intézetben alakult ki a róla elnevezett Rényi-féle valószínűségszámítási iskola. Anyai nagyapja, Alexander Bernát filozófus volt, valószínűleg ennek köszönhetően foglakozott szívesen a matematikával kapcsolatos filozófiai kérdésekkel. Kutatómunkája mellett tudománynépszerűsítő tevékenysége is kiemelkedő volt. Felesége Rényi Kató matematikus volt.

Ajánlott irodalom