Megjelenik Szádeczky-Kardoss Elemér akadémikus „Geokémia” című könyve

Szádeczky-Kardoss Elemérnek (1903–1984), az MTA rendes tagjának egyik legfontosabb műve a Geokémia, amely az első ilyen tárgyú magyar nyelvű kézikönyv. A geokémiát – vagyis a Föld kémiai összetételét vizsgáló tudományt – tulajdonképpen Szádeczky-Kardoss Elemér honosította meg, iskolateremtő munkássága révén pedig eljuttatta ismereteit az újabb tudósgenerációkig. Az 1955-ben megjelent mű nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő alkotásnak számított, és a professzor saját eredményeit is tartalmazta (ilyen volt például a vegyületpotenciál, a geokémiai vegyérték-szabály, a hidratált ionrádiuszok meghatározása vagy a ritka elemek eloszlási szabályai).

Szádeczky-Kardoss Elemér Kolozsvárott született, református nemesi családban, előneve szádecsnei és kardosfalvai. Tudomány iránti elkötelezettségét édesapja, Szádeczky Gyula geológusprofesszor alapozta meg. Elemér szülővárosában érettségizett 1921-ben, majd a Budapesti Tudományegyetem és az Eötvös Collegium természetrajz–kémia szakos hallgatója volt, egyetemi évei során egy berlini ösztöndíjat is elnyert. Középiskolai tanári diplomát szerzett, doktori dolgozatát Eötvös-díjjal jutalmazták. 1927-től 1949-ig a Soproni Bányászati és Erdőmérnöki Akadémia (később a Műegyetem soproni kara) Ásvány-Földtani Tanszékének oktatója. A háborút követően részt vett a kar Miskolcra költöztetésében, 1948–1950 között pedig a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora volt. 

1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki az üledékes képződmények kutatása terén kifejtett munkásságáért, és ugyanebben az évben az Akadémia levelező tagjává választották. 1949-től 1958-ig tudományos munkája mellett parlamenti képviselő is volt. 1950-től volt az Akadémia rendes tagja és 1952-ben – Szénkőzettan című munkájáért – elnyerte a második Kossuth-díját is. Már 1931-től magántanár volt Budapesten, 1951-től pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Tanszékének tanára. Az Eötvös Losránd Tudományegyetem Ásvány-Kőzettani Intézetének keretein belül 1950-ben az MTA támogatásával létrehoztak egy kis létszámú kutatócsoportot a geokémia fejlesztése céljából. Ezen alapulva, 1955. január 1-jén hozták létre az MTA Geokémiai Kutatólaboratóriumát, amely egy ideig még az egyetemen működött, és Szádeczky-Kardoss Elemér mint igazgató és tanszékvezető is vezette azt. 1965-ben ő lett az Akadémia újonnan megszervezett X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának osztálytitkára, későbbi nevén, 1970-től osztályelnöke (1965–1976). Hosszú ideig szerkesztette az Acta Geologica című folyóiratot. 1976-ban megalapította a Geonómiai Tudományos Társaságot, továbbra is kutatva az anyagmozgás ciklikusságának összefüggéseit.

Kíváncsi és kísérletező kedvű tudós volt. Az oktatás modernizálása érdekében átrendezte az egyetem kőzettani gyűjteményét, és megalkotta a magmás kőzetek új genetikus rendszerezési elvét. Meghonosította a nagynyomású, magas hőmérsékletű kőzettani kísérletezést. A metamorfit térképszerkesztés alapjainak kidolgozása után elkészítette a Kárpát–Balkán–Dinári terület metamorfit térképét. A Föld litoszférájának mozgásait vizsgáló lemeztektonika elméletének és kutatásának egyik magyarországi meghonosítója volt. Az MTA X. Osztályának elnökeként a sokoldalú, integrált kutatások végzésére törekedett, és tudóstársait is erre bátorította.

Az Akadémia – özvegye, dr. Lengyel Júlia végrendelete nyomán – 1987-ben Szádeczky-Kardoss Elemér-díjat alapított, melyet a földtudománnyal foglalkozó 40 év alatti kutatók már megjelent publikációinak jutalmazására fordítanak. 2003-ban az MTA Földtudományi Osztálya elkészíttette és felavatta a mellszobrát, amely az ELTE Természettudományi Karán áll.

Ajánlott irodalom