Megjelenik Jávorka Sándor és Csapody Vera „A magyar flóra képekben” című munkája

Jávorka Sándor (1883–1961) és Csapody Vera (1890–1985) több évtizedes munkakapcsolata kiválóan bizonyítja a botanikai tudás vizualitással való szoros kapcsolatát. Az elmélyült természettudományos tudást és a művészi tehetséget ötvöző közös munkájuk legkiemelkedőbb eredménye az 1934-ben megjelent, a Kárpát-medence növényvilágának első teljeskörű, illusztrált és a laikus olvasók számára is befogadható kézikönyve.

Jávorka Sándor a 20. század első felének nemzetközileg elismert botanikusa, a Magyar Nemzeti Múzeum később Természettudományi Múzeumhoz került Növénytárának munkatársa, majd 1919-től 1940-ig vezetője volt. Pályája során rendkívül nagy, 22.000 lapnyi herbáriumot, azaz szárított növénygyűjteményt állított össze. 120 fajt fedezett fel, 40 növény viseli tudományos latin nevét, a Jávorkát. Kutatási területe a Kárpát-medence, az Alpok és a Balkán növényeinek florisztikai, rendszertani és növényföldrajzi vizsgálata volt.

Csapody Vera matematika–fizika szakos tanár és gimnáziumi igazgató volt, azonban már az 1910-es években elkezdett növényillusztrálással foglalkozni. Mindezt 1922-től már Jávorka irányítása alatt végezte. A korszak vezető illusztrátoraként a Növénytár munkatársa is volt 1950 és 1966 között, amely összesen 11.000 akvarellrajzát őrzi a mai napig. Tusrajzai és akvarelljei külföldön, például az Egyesült Államokban is kiállításra kerültek. Nevéhez fűződik az első magyar csíranövényhatározó összeállítása.

Jávorka Csapody személyében magasan képzett, a növényeket jól ismerő alkotótársra lelt. Két évtizedes, terepen végzett gyűjtőmunkája révén véghez vitte a magyar botanikusok 18. századtól dédelgetett álmát, azaz a Magyar Királyság teljes virágos és edényes virágtalan (spórával szaporodó) növényvilágának leírását. Ebbe a hatalmas munkába először a modern, Carl von Linnétől származó rendszertani növénytan első hazai képviselője, a 18–19. század fordulóján működő Kitaibel Pál kezdett bele. Jávorka az ő latin nyelvű Magyarország ritka növényeinek leírása és képei (1799–1812) című határozóját mintegy folytatva, a botanika korabeli állása szerint bővítette ki 1924 és 1925 között megjelenő Magyar Flóra (Flora Hungarica) című művével. Az 1400 oldalas, kétkötetes műben a Kárpát-medence több mint 400 növényfaját mutatta be, amelyekhez Csapody készített 13, a növényfajok külső alaktani jellemzőit bemutató rajzot.

A páros legnépszerűbb munkája az 1934-ben megjelenő A magyar flóra képekben az 1924–25-ös munka szövegeit veszi át, egészíti ki és társít a leírásokhoz 4017 fekete-fehér és 40 színes botanikai illusztrációt, azaz sematikus, de élethű növényábrázolást. A képes határozó még az 1970-es években is új kiadást kapott, sőt a mai napig alapvető forrás a botanikusok számára, amely jól mutatja a mű korszakalkotó jellegét. Gombocz Endre, a korszak jelentős tudománytörténésze, Sopron flórájának kutatója Csapody rajzait nemzetközi szinten is egyedülálló élethűséggel és botanikai pontossággal kivitelezett alkotásként jellemezte.

Jávorkát 1936-ban az Akadémia levelező, 1943-ban rendes tagjává választotta. 1952-ben Kossuth-díjat is kapott munkája elismeréseként. Szerkesztette a Botanikai Közleményeket és alapító tagja volt a Magyarország Kultúrflórája sorozatnak. Nagy elődje, Kitaibel Pál herbáriumának kritikai kiadásán és életrajzán is dolgozott. Jávorka és Csapody számos kézikönyvet adott ki közösen, többek között erdei-mezei virágokról, gyógynövényekről és kerti dísznövényekről. Ezeket az illusztrált kézikönyveket lapozva generációk ismerhették meg a magyar táj jellegzetes növényeit.

Ajánlott irodalom