Megjelenik Beck Mihály akadémikus „Tudomány – áltudomány” című munkája

Az Akadémiai Kiadó Korunk tudománya sorozatában, 1977-ben megjelent Tudomány – áltudomány című kötet hat fejezetben tárgyalta a tudományos kutatás és publikálás problémáit. Beck Mihály (1929–2017) rövid, közérthető stílusú kötete a tudomány metodológiai és etikai kérdéseivel, valamint az áltudományos nézetekkel foglalkozott. A két kiadást megért kötet (1977; 1987) után 2004-ben publikálta a hasonló témában íródott Parajelenségek és paratudományok című könyvét, amelyben szintén az áltudományos nézetek kerültek fókuszba. 

Beck Mihály kémikus, tudománytörténész 1973-tól volt az MTA levelező, 1979-től rendes tagja. Fő kutatási területe a fizikai kémia, a reakciókinetika és a koordinációs kémia, ezen belül a fémkomplexek reakcióinak termodinamikai és kinetikai vizsgálata volt. A széleskörű szaktudományos munkásságán túl a tudomány filozófiájával, módszertanával is foglalkozott. Az áltudományok elleni hazai harc egyik kiemelkedő alakja volt, ezt bizonyítja a Tudomány – áltudomány című kötet. A műben alapvetően természettudományos példákból indult ki, és olyan gyakorlatokra mutatott rá, amelyek mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életben megfigyelhetők. A bevezetést követő második fejezetben a szerző olyan korabeli, de manapság is megfigyelhető jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint a tudományos közlemények számának ugrásszerű növekedése és az ezzel járó színvonalcsökkenés. A jelenséget Beck két okra vezette vissza: egyfelől a tudomány művelésének egzisztenciális értelemben vett foglalkozássá válására, másfelől a kiadásban megfigyelhető üzleti szemlélet terjedésére. A tudományos publikálással kapcsolatban a szerző kiemelte a „publish or perish” (Beck szavaival „közölj vagy pusztulj”) szemlélet megjelenését, a tudománymetria, illetve a lektori gyakorlat kontraproduktív mivoltát is.

A harmadik fejezet a csalást helyezi fókuszba néhány példa – a hiányzó láncszemnek vélt piltdowni lelet, a reprodukálhatatlan bizonyuló Pictet–Vogel-féle nádcukorszintézis vagy a Summerlin-eset – segítségével. A negyedik részben az öncsalás jelenségét járta körül Beck, amelyet a szelektív eredmények és a kutatói vágyak metszetében tárgyalt. Itt vizsgálta az áltudományosság egyik régi jelenségét, az alkímiát, a nem létező kémiai elemek vagy sugarak felfedezését, fizikai és kémiai kísérleteket, mágneses és elektromos jelenségeket, de kitért az ufójelenségekre is. Vagyis, ahogy Beck példatárából látszik, alapvetően természettudományos megközelítésben tárgyalta a tudományosság mellék- és vakvágányait, figyelmen kívül hagyva a humán és társadalomtudományos diszciplínákat. A kötet zárásaként Beck Mihály az áltudomány fogalmát, forrásait, emberi és módszertani tényezőit tárgyalta. 

Az elmúlt években felszínre kerültek olyan, Beck által nem tárgyalt, a humán- és társadalomtudományokhoz is kötődő problémák az áltudományos eredményekkel kapcsolatban, mint például az ősmagyar eredet, a dezinformációs hadviselés vagy az oltásellenesség. Az MTA 2018-ban hozta létre a tudomany.hu honlapot, amelyen az áltudományos nézeteket cáfoló cikkeket közölnek. A megbízható, ellenőrzött, tudományos eredményeken alapuló tudás széleskörű elterjesztése és az áltudományok elleni küzdelem az Akadémia fontos célja. A honlap és az MTA egyéb ismeretterjesztő tartalmai a 2020-as új típusú koronavírus-járvány idején különösen fontos szerepet töltöttek be a hiteles információk forrásaként.

Ajánlott irodalom