Megjelenik a „Sátántangó”, a 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Krasznahorkai László regénye

2025. október 9-én, második magyar íróként részesült irodalmi Nobel-díjban Krasznahorkai László, a Svéd Akadémia indoklása szerint „lenyűgöző és látnoki műveiért, amelyek az apokaliptikus terror közepette mutatják meg a művészet erejét”. A kitüntetés egy több évtizedes, nemzetközi hatású életmű elismerése volt, amely már jóval korábban a kortárs világirodalom élvonalába emelte az írót.  

Az életmű kiindulópontját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regénye jelentette, amely a kortárs magyar próza egyik meghatározó, nehezen kategorizálható művévé vált. A regény egy hanyatló, elszigetelt közösség lakóinak történetén keresztül ábrázolja a kiszolgáltatottságot, a várakozás és a manipuláció dinamikáját, valamint a társadalmi széthullás tapasztalatát. Körkörös szerkezete, „táncrendje” és hálózatszerű felépítése az örök visszatérés és a kilátástalanság érzetét kelti. A műből 1994-ben a magyar és nemzetközi filmművészet meghatározó alakja, Tarr Béla készített filmadaptációt. A két művész évtizedeken keresztül alkotótársakként dolgozott, együttműködésükből született többek között a Kárhozat (1987), a Werckmeister harmóniák (2000), A londoni férfi (2007) és A torinói ló (2011).

Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. Középiskolai tanulmányait a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban végezte, majd Szegeden és Budapesten hallgatott jogot, később az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar–népművelés szakos diplomát. 1977 és 1982 között a Gondolat Kiadónál dolgozott, ezt követően szabadfoglalkozású író lett. Első publikációja 1977-ben jelent meg. 

Prózájának egyik legjellegzetesebb vonása a hosszú, hömpölygő mondatszerkezet és az áradó narráció, amely gyakran megszakítás nélkül vezeti az olvasót. Műveiben az apokaliptikus hangulat, a fenyegetettség és a rend felbomlásának érzete dominál, miközben a szociografikus megfigyelések mitikus és fantasztikus elemekkel keverednek. Írásmódja erősen épít intertextuális elemekre, és rokonítható többek között Franz Kafka, Mihail Bulgakov és Gabriel García Márquez műveivel, különösen az egyén kiszolgáltatottsága, a hatalom és a ciklikus időszemlélet ábrázolásában. 

2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja, 2009-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) rendes tagjává választották, székfoglalóját 2010. október 6-án tartotta (Egy regény története: az ÁllatVanBent című könyvről). Munkásságát számos hazai kitüntetéssel ismerték el, többek között József Attila-díjjal (1987), Kossuth-díjjal (2004) és Prima Primissima-díjjal (2012). Pályáját kezdettől fogva erős nemzetközi jelenlét jellemzi: hosszabb-rövidebb ideig élt és alkotott többek között Németországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Japánban és Kínában, és több rangos ösztöndíjat nyert el. Nemzetközi elismertségét jelzi a Nemzetközi Man Booker-díj (2015) és az amerikai National Book Award (2019, fordítás kategória). 

Főbb művei: Sátántangó (1985), Az ellenállás melankóliája (1989), Az urgai fogoly (1992), Háború és háború (1999), Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003), Seiobo járt odalent (2008), Báró Wenckheim hazatér (2016), Aprómunka egy palotáért (2018), Mindig Homérosznak (2019), Herscht 07769 (2021), Zsömle odavan (2024), A magyar nemzet biztonsága (2025).

Ajánlott irodalom