Megalakul a Teleki Pál Tudományos Intézet, több későbbi akadémiai kutatóintézet jogelődje

Az 1941. december 6-án kelt 8.646/1941. M. E. sz. rendelettel Bárdossy László miniszterelnök létrehozta a Teleki Pál Tudományos Intézetet, amelynek feladata a magyarság és szomszédos népek életének, történetének, állami és társadalmi berendezkedésének, gazdasági és művelődési állapotának módszeres tanulmányozása és ismertetése volt.

Az egyetemeken kívüli tudományos intézetek alapítása már a 20. század elején elkezdődött. Teleki Pál akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter 1938 októberében létrehozta a Táj- és Népkutató Központot, amely Teleki mellett Györffy István néprajzkutató akadémikus és Magyary Zoltán közigazgatásügyi szakember vezetésével lokális felméréseket készített az ország legégetőbb problémáiról, például a földkérdésről. Egy nagy visszhangot kiváltó, a földbirtokrendszer aránytalanságait is tematizáló kiállítást követően ez a kutatóhely Országos Táj- és Népkutató Központ néven szerveződött újjá, és később, a Teleki Intézet létrehozását követően, a Magyar Szociográfiai Intézettel együtt, beolvadt az Államtudományi Intézetbe.

Az 1941-ben létrehozott Intézet nevét az év első felében elhunyt Teleki Pál (1879–1941), jog- és földrajztudós, politikus, az MTA tagja, Magyarország korábbi miniszterelnöke tiszteletére választották. Az Intézet kötelékébe tartozott a budapesti Államtudományi Intézet, a Magyar Történettudományi Intézet és a kolozsvári székhelyű Erdélyi Tudományos Intézet. Az Intézetet Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter irányította, az egyes részlegeket Rónai András, Deér József és Tamás Lajos vezették.

Az intézet fontos szellemi műhely volt, és jelentős szerepet töltött be az ország tudományos életében egy társadalmilag és politikailag is rendkívül eseménydús korszakban. 1944-ben a háború miatt az intézet Balatonfüredre költözött, így részben itt készült a Közép-Európa Atlasz, amely a Magyarország Nemzeti Atlasza előzményének tekinthető. A Történettudományi Intézet munkatársai között a szakma olyan kiemelkedő képviselői dolgoztak az intézményben, mint I. Tóth Zoltán, Csapodi Csaba, Benda Kálmán, Berlász Jenő és a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke, Kosáry Domokos (1990–1996). Az Intézet francia nyelvű tudományos folyóiratot is kiadott Revue d’histoire comparée címmel. Az Államtudományi Intézet Táj- és Népkutató Osztályán pedig Tálasi István, Vajkai Aurél, Dégh Linda és Kovács Ágnes dolgozott, az Erdélyi Tudományos Intézetben pedig Szabó T. Attila, Venczel József és Gaál Gábor képviseltek meghatározó erőt.

A háború lezárását követően a Teleki Intézetnek is meg kellett újulnia: az erdélyi egység megszűnt, a történettudományi részleg vezetését Kosáry Domokos, a néprajztudományiét pedig Györffy György vette át. Az intézet vezetője rövid időre Dabasi-Schweng Lóránd lett, majd egy vizsgálatot követően Bibó István váltotta őt az igazgatói székben. A politikai és szervezeti változások miatt a Teleki Pál Tudományos Intézet addigi formájában 1948. február 14-én megszűnt. Tevékenységét ideiglenesen a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd az 1949-ben létrehozott Állam- és Jogtudományi Intézet, a Történettudományi Intézet, a Nyelvtudományi Intézet, valamint a Földrajzi Könyv- és Térképtár vette át. Ezek az intézetek az ötvenes években a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alá kerültek.

Ajánlott irodalom