Megalakul a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet

1870. április 8-án Ferenc József magyar király jóváhagyásával törvényerőre emelkedett Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztése, amellyel létrejött a magyar éghajlatvizsgálat központi intézménye, a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet, az Országos Meteorológiai Szolgálat jogelődje. A 16–18. század matematikai és fizikai felfedezéseinek köszönhetően a Föld mágneses terének („földdelejesség”) és az időjárás változásának („légtüneménytan”) vizsgálatára a 19. században már számos mérőeszköz állt a kutatók rendelkezésére. Megfigyeléseiket idővel intézményesített keretek között folytathatták, azaz sorra hoztak létre az egyes államok nemzeti meteorológiai intézeteket a rendszeres országos mérések végzésére. Oroszországban és Franciaországban már az 1840-es, Angliában pedig az 1850-es években jöttek létre ilyen központi hivatalok. Magyarországon az első földmágnességi méréseket Hell Miksa végezte Nagyszombatban 1768 és 1777 között, majd munkáját a finnugor–magyar nyelvrokonság első leírója, Sajnovics János csillagász folytatta Budán. Meteorológiai vizsgálatokat szintén csillagászok végeztek először az akkor a Budai Királyi Palotában működő egyetem obszervatóriumában 1781 és 1818 között, majd a Gellért-hegyi csillagdában 1848-ig.

A forradalom leverése után a bécsi Központi Meteorológiai Intézet irányította a magyar meteorológiai és geomágneses méréseket. Karl Kreil igazgató 1843 és 1858 között magyar területen is mérte a mágneses mező idő- és térbeli változásait. A magyar meteorológia kiemelkedő alakja egy stájerországi bencés szerzetes, Schenzl Guidó volt. Az 1854-ben alapított budai főreáliskola első igazgatója az iskola kertjében végezte megfigyeléseit 1861 és 1870 között. Tevékenységét az Akadémia is támogatta, finanszírozta a különféle műszerek – mint például a mágneses mező mérésére alkalmas szögmérőeszköz, a magneto-teoloid – beszerzését, és az iskolát Akadémiai Észleldének, azaz megfigyelőállomásnak jelölte ki. Az itt végzett munkáját évenként az Akadémia gondozásában megjelentetett Légtüneti észleletek címmel publikálta. Munkásságáért az Akadémia 1867-ben levelező, 1876-ban pedig rendes tagjává választotta. Erdély és Magyarország területén összesen 117 helyszínen végzett mágneses méréseit és az azokból levont következtetéseit 1881-ben tette közzé.

Schenzl kiadványaival nagyban hozzájárult a magyar meteorológiai szaknyelv kialakításához. Az ország csapadékeloszlását, a légnyomás és a hőmérséklet viszonyait egyaránt vizsgálta. Hunfalvy János akadémikussal közösen 1868-ban kidolgozta a magyar országos időjárás és mágneses tér erejét mérő intézmény szervezeti szabályzatát. Az 1870-ben felálló, kezdetben csupán három fővel működő intézet élére így a komoly szakmai tapasztalattal bíró Schenzlt nevezték ki. Az Akadémia által felügyelt állami intézmény feladata a rendszeres meteorológiai és geomágneses mérések végzése, és ezzel párhuzamban az országos mérőhálózat kialakítása, a magyar éghajlat tudományos kutatása és a nemzetközi kutatóközösséggel való kapcsolattartás volt. Hálózatépítő munkája révén, a klimatológiai felmérésekbe bevonva egyetemek, iskolák és minisztériumok munkatársait, a csapadékmérő állomások száma 1886-os igazgatói székből való távozásáig 42-ről 227-re emelkedett.

Ajánlott irodalom