Mádl Ferenc jogászt, Magyarország későbbi köztársasági elnökét az Akadémia tagjává választják

„Tudós akartam lenni, nem politikus” – írja visszaemlékezéseiben Mádl Ferenc. Életében a kettő nem zárta ki egymást, ráadásul mind a tudomány területén, mind a politikában a legmagasabb szintekig jutott. A jogász szakterületein (a polgári jog, a nemzetközi magánjog, a nemzetközi gazdasági jog, valamint az összehasonlító jog) végzett munkáját a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése is honorálta. 1987-ben levelező tagjává, majd 1993-ban rendes tagjává választotta.

Mádl Ferenc (1931–2011) Bándon született egy sokgyermekes katolikus, földműves családba. Gimnáziumi tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban végezte az 1940-es években. Az érettségi letétele után jogásznak tanult előbb a Pécsi Tudományegyetemen, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A diploma megszerzése után rövid ideig bírósági fogalmazóként, majd titkárként dolgozott polgári ügyszakban 1955 és 1956 között. Innen Mádl volt egyetemi tanára, Nizsalovszky Endre jogász akadémikus segítségével a MTA Hivatalába került. Itt először az MTA II. Társadalmi-történeti Tudományok Osztályának jogi szakelőadója (1956–1965) volt, majd miután létrejött az önálló IX. Gazdaság- és Jogtudományi Osztály, annak a jogtudományi referense lett. Az 1970-es átszervezés után a Társadalomtudományi Főosztály munkatársa (1970–1971) volt. A hivatali munka mellett a MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársaként dolgozott 1958 és 1967 között. 

Ebben az időszakban, 1964-ben szerezte meg a kandidátusi fokozatát. 1961 és 1963 között összehasonlító jogi tanulmányokat folytathatott Strasbourgban, később Ford-ösztöndíjasként 1967-ben az Egyesült Államokban kutatott és tanított. Mádl Ferenc 1971-től az egyetemen folytatta a munkát, ekkor nevezték ki az ELTE jogi karának docensévé, majd 1975-ben egyetemi tanárává. Ugyanekkor az egyetem vezetésében is részt vett mint az ELTE Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője (1971–1974), majd mint nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettes (1974–1978). A tudományok doktora fokozatát tanári évei alatt, 1974-ben szerezte meg. A rendszerváltoztatás előtt, 1984 és 1990 között, fontos szerepet töltött be a tudományos minősítésben, ő volt a Tudományos Minősítő Bizottság titkára.

A rendszerváltoztatás azonban nagy fordulatot hozott Mádl életében. Az addigi tudományos pályájáról a politika világába került. 1990-től az Antall József vezette kormánynak először tárca nélküli (1990–1993), majd művelődési és közoktatásügyi minisztere (1993–1994) volt. A kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnökeként 1990 és 1994 között jelentős szerepet vállalt az Akadémiáról szóló új 1994-es törvény megalkotásában és elfogadtatásában. Már 1995-ben az MDF, a FIDESZ és a KDNP köztársaságielnök-jelöltje volt, azonban erre a tisztségre csak később, 2000-ben választotta meg az Országgyűlés. Hivatalát 2005-ig töltötte be.

Főbb művei: Az Európai Gazdasági Közösség joga (1974); Összehasonlító nemzetközi magánjog – A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (1978); Magyar nemzetközi magánjog a nemzetközi kapcsolatok jogának főbb elemeivel (társszerző: Vékás Lajos) (1981); The Law of International Transactions (1982).

Ajánlott irodalom