Létrejön a keleti blokk első független kutatási alapja, az OTKA

Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) egy független, nemzeti, alapkutatásokat finanszírozó intézményként működött 1986 és 2014 között. Az államszocializmus időszaka alatt a keleti blokkon belül az első, nyílt pályázati rendszerrel működő kutatási alap újdonságnak számított. Az intézmény története során szoros kapcsolatban állt az Akadémiával, első elnöke az MTA főtitkára, Láng István agrokémikus volt. Az OTKA jelentősége abban állt, hogy kifejezetten a felfedező alapkutatásokat támogatta, amelyek közvetlen hatása kevésbé mérhető, így az innovációra és közvetlen hasznosításra építő tudománypolitika kevesebbet költ az ilyen jellegű, nemzeti szempontból nélkülözhetetlen kutatásokra.

Az OTKA-t 1986. január elsejével a Tudománypolitikai Bizottság a 30.020/1985 sz. határozatával hozta létre, hogy kiegészítő támogatást biztosítson kiemelkedő alapkutatások számára. Az OTKA felelőse a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lett, a működéséről az MTA Központi Hivatala gondoskodott, de az OTKA pénzügyeit elkülönítve kezelték. Az így létrejött intézmény a VII. ötéves terv keretében az 1986 és 1990 közötti időszakra 4 milliárd forintos alappal kezdte meg működését. A kezdeti kritikák után, a rendszerváltás és a kapitalista átmenet időszakában a közvélemény pozitív irányba változott a programot illetően. 1991-ben az OTKA önálló jogi szervezetként elvált az MTA-tól, és kialakította saját apparátusát és működési rendszerét az Országos Tudományos Kutatási Alapról szóló 99/1990. (XII. 3.) kormányrendelet alapján. Az OTKA Bizottság elnöki tisztséget ekkor Andorka Rudolf szociológus kapta meg – az OTKA történetének az egyetlen humán- és társadalomtudós elnöke –, akinek személye garanciát jelentett az alap függetlenségére nézve. Az OTKA-t nemcsak az állami költségvetésből finanszírozták, más pénzügyi forrásokat is engedélyezett a kormányrendelet, a beérkezett pályázatokat felkért szakértők véleményezték és ezután az OTKA szakterületi kollégiumai ítélték oda a támogatásokat.

1993-ban külön törvény (1993. évi XXII.) született az OTKA szabályozására, amely rögzítette annak függetlenségét, költségvetését, infrastruktúráját, az alap felügyeletét pedig az oktatásért és kutatásért felelős miniszter hatáskörébe utalta. Az alap fő irányító testülete továbbra is az OTKA Bizottság volt, amelynek elnökét az Akadémia elnöke és a minisztérium közös javaslata alapján a miniszterelnök nevezte ki. Ezen felül két alelnök és tizenöt tag látta el az alap irányítását. Az Akadémia mellett az egyetemi és a közgyűjteményi szféra szakemberei is képviseltették magukat a szakmai kollégiumban.

Az OTKA a Horn-kormány alatt, Lipták András kémikus elnöksége idején komoly támadások kereszttüzébe került, a megmaradásáért is küzdeni kellett. Végül a 1995. évi CXXI. törvény módosította az OTKA törvényt és az OTKA felügyeletét az MTA főtitkárára bízta. Az OTKA az 1997. évi CXXXVI. törvénnyel átkerült az Akadémiához, önálló alapként, független költségvetéssel. Az OTKA helyzetének stabilizálódását követően az elnökséget 2003-ban Makara Gábor neurobiológus vette át, aki modernizálta és a külföldi rendszerekkel harmonizálta a pályázati rendszer működését. Az OTKA, bár belföldi működésre koncentrált, a kezdetektől része volt nemzetközi együttműködéseknek, például tagja volt a European Science Foundationnek, közös pályázatot hirdetett az Osztrák Tudományos Alappal, és ösztönözte a kutatókat nemzetközi együttműködések kialakítására. Az alap ötödik, utolsó elnöke Kollár László Péter építőmérnök, az Akadémia jelenlegi főtitkára lett, aki 2009-től vezette a Bizottságot. 

Negyedszázados független működést követően, 2015. január 1-jétől az OTKA-t beolvasztották a Nemzeti Innovációs Hivatalba, majd az Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) kezelésébe került az Alap. Az alapkutatásokat támogató pályázati rendszer módosult formában még közel tíz évig működött, majd 2024-től Nemzeti Kutatási Kiválósági Programként szervezték újjá a European Research Council (ERC) pályázatai mintájára. Ezzel véglegesen megszűnt az alapkutatások korábban ismert hazai támogatási rendszere.

Ajánlott irodalom