Lámfalussy Sándort, „az euró atyját”az Akadémia külső tagjává választják

Lámfalussy Sándor (1929–2015) közgazdász professzorként és banki vezetőként a legelismertebb pénzügyi szakemberek közé tartozott, aki az Európai Unió hivatalos fizetőeszközének, az eurónak 1999-es bevezetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. A Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban külső tagjai közé választotta. Akadémiai székfoglalóját 1999. szeptember 16-án tartotta Szerkezeti változások az amerikai pénzpiacon címmel.

Lámfalussy Sándor Kapuváron született, Mihalovics (Mihailovics) néven. Nagyapja, Mihalovics Jenő görögkatolikus lelkész volt, nagyanyja Lámfalussy Mária. Édesapja, Sándor, nem folytatta a lelkészcsalád tradícióját: erdész lett, az Esterházy erdőbirtokok igazgatója, később soproni professzor, aki 1936-ban vette fel anyja családnevét. Az ifjabb Sándor a bencéseknél érettségizett és a gazdasági képzés elitjébe tartozó Leuveni Katolikus Egyetemen szeretett volna közgazdasági tanulmányokat folytatni, de erre 1947-ben nem nyílt lehetősége, ezért a budapesti Műegyetem közgazdasági szakára iratkozott be. 1949-ben úgy látta, az ország sorsa aggasztó irányba fordul, ezért néhány társával együtt elhagyta Magyarországot és Belgiumban telepedett le. A leuveni egyetemen szerezte meg diplomáját, ahol ezután egy évig tanársegédként működött. 1953-ban Oxfordba nyert felvételt; az angolszász oktatás különösen termékenyítően hatott rá, többek között a Nobel-díjas John Hicks mellett kutathatott. 1957-ben itt védte meg doktori disszertációját a kockázatkerülő beruházások elméletéről.

1955-től a Banque de Bruxelles osztályán kezdett dolgozni, ahol a bankszektor és az ipar különböző területeinek kapcsolatával foglalkozott. 1961-ben a Belga Politikai Gazdaságtan Királyi Társasága felkérésére előadást tartott a nemzetközi valutarendszer likviditásáról. Az 1961/62-es tanévben a Yale Egyetemen oktatott és kutatott, ahol fontos kapcsolatokra is szert tett. Ebben az időszakban az Európai Gazdasági Közösség működésével foglalkozott, és az exportvezérelt gazdasági növekedés mellett érvelt. 1962-től a Banque de Bruxelles gazdasági tanácsadója és a pénzügyi munkacsoportok tagja volt, tevékenyen részt vett az első eurókötvény kibocsátásában 1963-ban. 1971-től a Bank ügyvezető testületének elnöke volt, 1974-ben egy banki, milliós árfolyamveszteség nyomán – bár ennek nem ő volt a közvetlen felelőse – lemondott pozíciójáról. 1976-tól a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának, a „jegybankok jegybankjának” gazdasági tanácsadója, 1985-től a vezérigazgatója volt. Ebben az időszakban a Leuveni Katolikus Egyetem professzoraként oktatott.

1988-ban Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság elnökének vezetésével bizottság alakult, melynek célja a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósítása volt. Lámfalussy részt vett a Delors-bizottság munkájában, feladata az Európai Központi Bank terveinek kidolgozása volt. 1994 és 1997 között ő látta el a Központi Bank elődjének számító Európai Monetáris Intézet elnöki tisztét, ahol az euró bevezetését készítette elő. 2000–2001-ben az Európai Értékpapírpiacokat Szabályozó Bölcsek Tanácsának elnöke, 2008-ban pedig a belga pénzügyi szerkezet megújítását célzó bizottság vezetője volt.

Munkásságát számos formában elismerték. Antall József a rendszerváltást követő kormányalakításkor felkereste őt azzal, hogy vállaljon szerepet a hazai pénzügyi élet vezetésében. Lámfalussy ezt elutasította, arra hivatkozva, hogy egyrészt nem ismeri jól az aktuális magyar viszonyokat, másrészt a hazai szakemberek véleménye szerint kiválóan megfeleltek ezekre a feladatokra. 1993-ban a belga uralkodó bárói címet adományozott neki. Elnyerte többek között a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát, a Corvin-láncot, a Lipót-rendet, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, az MTA Wahrmann Mór emlékérmét és a Szent István rendet.

Ajánlott irodalom