Kozma László az Akadémia anyagi támogatásával elkészíti az első magyar elektronikus számítógépet

Kozma László (1902–1983) nemzetközileg is elismert villamosmérnökként úttörő munkát végzett a távközlésben és a számítástechnikában, felismerve ezen területek szoros kapcsolatát. 1958-ban kollégáival, Vágó Artúrral, Budai Lajossal és Frajka Bélával közösen megtervezte és megépítette az első magyarországi működő, programvezérelt jelfogós számítógépet, amely a Műegyetem Első Digitális Számológépe, vagyis MESz-I nevet kapta. A gép a telefonközpontokból ismert elektromágneses jelfogók segítségével tárolta az adatokat, az eredményt egy írógépből átalakított billentyűzet jelenítette meg. A számítógép elkészítésének ötlete 1955-ben vetődött fel, és az Akadémia, a Műegyetem, valamint a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár biztosította a szükséges anyagi és technikai hátteret. Összesen 150.000 forint és 6000 munkaóra kellett a megvalósításhoz, mely teljes egészében hazai alapanyagokból készült. A gép 10 éven átszolgálta a mérnökképzés céljait.

Kozma László Miskolcon született, izraelita családban, az eredeti Kohn családnevet 1912-ben magyarosították. Édesapja cukorgyári répaátvevő volt, édesanyja pedig kis fűszerboltjukban dolgozott. 1921-ben érettségizett Szolnokon. Származása miatt nem vették fel a budapesti Műegyetemre, ezért az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-ben kezdett dolgozni: előbb gyakornokként, majd villanyszerelőként és telefongyári karbantartóként. Szorgalma és tehetsége hamar feltűnt a gyárban, ösztöndíjat kapott, majd 1925 és 1930 között a brnói Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakára járt, nyaranként pedig továbbra is a gyárban dolgozott. Diplomaszerzését követően az Egyesült Izzó testvérvállalata, az antwerpeni Bell Telephone Company kutatómérnöke lett, itteni munkája során számos szabadalmát jegyezték be. 1938-ban elektromechanikus számítógépet készített, melyet 1940-ben a New York-i Bell anyacégbe menekítettek volna, de a szállítóhajó elsüllyedt. 1942-ben, a német megszállást következtében haza kellett térnie, ezután az Egyesült Izzó műszerészeként dolgozott. 1943-ben munkaszolgálatra küldték, és nem kerülhette el a deportálást sem; a gunskircheni táborban egy újszerű digitális telefonrendszer tervének elkészítéséhez fogott. 1945-től a Standard Villamossági Rt. (később: Beloiannisz Gyár) telefonmérnöki osztályának főmérnöke, 1948-tól műszaki igazgatója volt. 1948-ban Budapest telefonhálózatának újjáépítéséért az elsők között kapott Kossuth-díjat.

1948-tól az Állami Műszaki Főiskola, 1949-től a budapesti Műegyetem – akkor létesített – Vezetékes Híradástechnikai Tanszékének tanszékvezető tanára volt. 1949-ben koncepciós per indult ellene: a szabotázs- és kémtevékenységet „feltáró” úgynevezett Standard-ügyben 15 éves börtönbüntetést kapott. 1952-től a börtönben mérnöki munkát végezhetett, néhány kollégájával pedig „fejben” telefonkapcsolási rajzokat készítettek, hogy ne essenek ki a gyakorlatból. 1954-ben amnesztiával szabadult, 1955-től – hivatalosan 1956 februárjától – oktathatott újra. 1958-ban a számítógép megalkotása hozott számára komoly elismerést. Nevéhez fűződik a MESz-I továbbfejlesztésével készült első magyar nyelvstatisztikai automata elkészítése is (1964). 1960 és 1963 között a Műegyetem Villamoskarának dékánja, a villamosmérnöki képzés korszerűsítésének egyik irányítója.

1960-ben elnyerte a Puskás Tivadar-díjat, 1961-ben az Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották. 1962-ben és 1972-ben a Munka Érdemrend, 1982-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetettje. 1996-ban az amerikai IEEE Computer Society posztumusz megítélte neki a Computer Pioneer Award díjat. 2002-ben, születésének századik évfordulójára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen évente kiadandó emlékérmet hoztak létre a tiszteletére, melyet szakterületeinek kiváló tudósai nyerhetnek el.

Ajánlott irodalom