1906-ban, Kövesligethy Radó (1862–1934) csillagász és geofizikus akadémikus vezetésével és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megkezdte működését a Budapesti Tudományegyetemen a Földrengési Obszervatórium, amely Magyarországon az első, kizárólag földrengések megfigyelésére és elemzésére szakosodott intézmény volt. Az obszervatórium létrehozása alapvető fordulópontot jelentett a magyarországi szeizmológiai kutatások tudományos megalapozásában, amely elősegítette a földrengési jelenségek rendszerszintű vizsgálatát, a szeizmikus aktivitás hazai monitorozását és egy modern szeizmográfokkal felszerelt mérőhálózat kiépítését.
Kövesligethy Radó Veronában született, családja rövid ideig élt Augsburgban is. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte, ezt követően került a bécsi egyetemre, ahol többek között elméleti fizikát és asztrofizikát tanult Josef Stefan, Theodor von Oppolzer és Edmund Weiss professzorok irányításával. Tudományos pályafutását Konkoly Thege Miklós ógyallai csillagvizsgálójában kezdte, ahol elsőként alkalmazott spektrálfotometriai (az elektromágneses sugárzás, jellemzően a fény különböző hullámhosszúságú tartományainak intenzitásváltozásait mérő) módszereket, és jelentős eredményeket ért el a Nap és csillagok mozgásának elemzésében.
1887-ben, Eötvös Loránd javaslatára nevezték ki a Budapesti Tudományegyetem kísérleti fizika tanszékének tanársegédjévé. Eötvös ekkoriban kezdett kísérletezni a gravitációs mérésekkel, amelynek eredményeként 1890-re elkészült a róla elnevezett nagy érzékenységű Eötvös-ingával. Kövesligethy szinte a kezdetektől fogva részt vett az Eötvös-inga próbáin és annak első, nagyszabású terepi alkalmazásában a Vas megyei Ság-hegyen. 1889-ben magántanárrá habilitálták mint a kozmográfia és geofizika előadóját, majd két évvel később, amikor az egyetem földrajzi tanszékén Lóczy Lajos geológus és geográfus, akadémikus megszervezte a földrajzi szemináriumot, a kozmográfiai-geofizikai előadások is ide kerültek. 1894-től a kozmográfia vezető tanára volt, 1904-től pedig nyilvános rendes tanár.
Az 1890-es évek közepétől Kövesligethy egyre inkább a földrengések fizikai jelenségeinek kutatására összpontosított. 1895-ben Itáliában tett tanulmányútja során megismerkedett a korabeli szeizmológiai műszerekkel és a rengések regisztrálásának módszereivel, amelyeket hazatérve továbbfejlesztett. Kidolgozta a földrengési hullámok fizikai elméletét, amely lehetővé tette a rengések epicentrumának és mélységének pontosabb, matematikai alapokon történő meghatározását.
Nemzetközi szinten is aktívan képviselte a magyarországi kutatásokat: 1905-ben részt vett a Nemzetközi Szeizmológiai Szövetség megalapításában, amelynek közel tíz éven át töltötte be a főtitkári tisztségét, elősegítve az országok közötti tudományos együttműködést. Tudományos publikációi és előadásai révén jelentősen hozzájárult a magyarországi szeizmológiai kutatások nemzetközi elismertetéséhez.
Kövesligethyt 1895-ben választotta levelező, 1909-ben pedig rendes tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, székfoglaló előadásában a földrengések előrejelzésének lehetőségeit tárgyalta, amely napjainkig is a szeizmológia egyik legnagyobb kihívása maradt. Ma a nevét viseli a földrengések észlelésére és kutatására szakosodott legrangosabb magyarországi intézmény, a Földfizikai és Űrtudományi Kutatóközpont kötelékében működő Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium.
Ajánlott irodalom
- Varga Péter – Gráczer Zoltán: Kövesligethy Radó és a magyar földrengéskutatás. Magyar Tudomány 174. (2013) 1. 29–52.
- Vargha Magda – Balázs Lajos – Zsoldos, Endre: Kövesligethy Radó és az asztrofizika kezdetei Magyarországon. Budapest, Konkoly Observatory, 2011. (Konkoly Observatory Monographs 8.) https://real-eod.mtak.hu/2920/