Korponay János honvéd ezredest, akadémikust hosszú börtönbüntetésre ítélik a szabadságharc után

Korponay János (1819‒1881) kisbirtokos nemes család sarja, 1834-ben állt katonának. A 37. (Máriássy) gyalogezredben szolgált, ahol hamarosan zászlóssá léptették elő. 1837-ben lett a bécsi magyar királyi testőrség tagja, ahol katonai ismeretekkel és hadtudománnyal foglalkozott. 1842-ben főhadnaggyá léptették elő és áthelyezték a 32. (Este) gyalogezredbe.

1844. december 24-én lett a Magyar Tudós Társaság levelező tagja mint hadtudományi író, ezt a következőképpen köszönte meg 1845. január 13-án a Társaságnak írt levelében: „Tekintetes Tudós Társaság! Midőn levelezőtaggá megválasztásom elfogadom, nem kések egyszersmind szívem azon hőn értelmét nyilvánítani, hogy azt különös megbecsülésemnek nézem, s nem csak majd ha nékem felsőbb helyről azon megtisztelő czímmel élhet és katonailag is megengedtetik, de addig is, a tekintetes társaságnak megbízásaiban, úgyszinte a hazai tudományosság terjesztésében is, tehetségem szerint eljárni, szíves örömest kész vagyok, és kötelességemnek ismerem.”  Székfoglaló beszédét 1845. március 17-én tartotta meg, a Hadi földírás című művének első kötete alapján. Előadásában beszélt a hadi földíráselmélet (katonai geográfia) jellemzőiről, ismertette Európa hadi viszonyait, valamint katonai szempontból megvizsgálta Oroszországot és a Krakkói Köztársaságot.

Az 1848. márciusi forradalmi időszak után Batthyány Lajos miniszterelnök mellé került katonai tanácsadónak, majd április 17-től a miniszterelnök hadügyi és nemzetőrségi titkáraként teljesített szolgálatot. Részt vett a hadügyminisztérium megszervezésében is, ahol minisztériumi titkárrá nevezték ki. 1849 tavaszán ezredessé léptették elő.

Július folyamán népfelkelő sereget szervezett az ország keleti részében, amelynek egyúttal parancsnoka is lett. Seregével több csatában is részt vett, kiemelkedő sikere volt, hogy 1849. július 25-én meghiúsította az oroszok tiszai átkelését Tiszafürednél. Néhány nappal később azonban visszavonulni kényszerült. A világosi fegyverletételkor esett hadifogságba. Aradon tartották fogva, ahol december 29-én halálra ítélték, de januárban várfogságra módosították az ítéletet. Végül 1856. április 5-én általános amnesztiával szabadult a kufsteini várbörtönből.

Ezt követően Abaúj vármegye főlevéltárnokaként dolgozott, ekkor rendezte sajtó alá Abaujvármegye monographiáját. Tudományos írásai a Tudománytárban (A katonai akadémiákról általában, 1843), az Akadémiai Értesítőben (Szerbország harczszinhelyéről, A magyar Duna hadi tekintetben, 1847), a Honderűben (Jancsárok története, A bolgárok története, 1847) és a Társalkodóban (A görögök harczművészete, 1847) jelentek meg. Aradi fogságában több tudományos munka írásába fogott, de ezek nem jelentek meg. Utolsó műve, a Magyarország harcztörténete egy öt kötetes hadtudományi értekezésnek készült, de átdolgozását halála miatt nem tudta befejezni. Korponay a hadtudomány magyar nyelven való művelésével hozzájárult az önálló magyar hadügy megteremtéséhez.

Ajánlott irodalom