Jermy Tibor kezdeményezésére megkezdődik az országos növényvédelmi fénycsapdahálózat kiépítése

Az észak-amerikai szőlőgyökértetű (filoxéra), a marokkói sáska és a mexikói burgonyabogár mind apró, ám annál jelentősebb szereplői a magyar növényvédelem történetének. Amíg az első kettő hazai megjelenése a 19. században kényszerítette a politikai döntéshozókat és kutatókat a növénytermést pusztító rovarok elleni védekezés intézményesített stratégiáinak kidolgozására, például a Magyar Királyi Rovartani Állomás felállítására, addig a 20. században a környezetéhez gyorsan alkalmazkodó, elsősorban burgonyaféléken táplálkozó burgonyabogár elszaporodása hívta életre 1951-ben a magyar kísérleti rovarökológia központját ideiglenes elhelyezéssel egy zalaegerszegi iskolában. A Népgazdasági Tanács 348/1951. sz. határozata alapján, 1951 őszén Keszthelyen hozták létre a Növényvédelmi Kutató Intézet Állattani Osztálya részeként, a Burgonyabogár Kutató Laboratóriumot. A zalaegerszegi laboratóriumból érkezett anyagot 1952-ben a Festetics család egykori keszthelyi kertészetébe költöztették. A keszthelyi laboratóriumban 1956-ig csak május 1. és október 15. között folyt a munka Jermy Tibor (1917–2014) ökológus és entomológus (rovarkutató), a kultúrnövények rovarkártevőinek nemzetközileg elismert szakértője vezetésével. A téli hónapokban, a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézetben dolgozták fel a nyáron elért kísérleti eredményeket. 1958-ban megnyílt Keszthelyen a Jermy Tibor elképzelése szerint épült új laboratórium, melynek 1957 és 1961 között ő volt a vezetője.

Jermy bogár- és lepkekutatókkal, mikrobiológusokkal és erdészekkel együttműködve vizsgálta a kártevők okozta növénybetegségeket, valamint a rovarok és környezetük közti kapcsolatot, különösen a rovarok nyugalmi állapotát. A laborban megfigyelték a Jermy által kidolgozott tömeges tenyésztési eljárással nevelt rovarok táplálkozási szokásainak változását különféle éghajlati körülmények és más-más tápnövényközeg hatására. Ezenkívül rovarirtószerek hatására vonatkozó, illetve növényvirológiai kísérleteket is végeztek. 

A különféle iparnövények és gyümölcskártevők kutatása mellett Jermy keszthelyi éveiben (1952–1967) tervezett kollégáival különféle rovarcsapdákat. A fényt sugárzó izzó hőjétől kisülő rovarok elkapására már az 1920-as és 1930-as években is készítettek szerkezeteket angol és orosz kutatók. Hozzájuk hasonlóan Jermy is a fényre repülő fajok begyűjtésére fejlesztette ki csapdáját, amelyet 1952-ben állított fel először a Georgikon kertjében. A begyűjtött rovarokat a budapesti Természettudományi Múzeum állattárába küldte el feldolgozásra. 1961-es tanulmányában kifejtette, hogy az eljárással megállapíthatók a kártevők rajzási időpontjai, azok időjárással való összefüggései, sőt a fajgazdagságot és az egyes fajok fényforrásra adott reakcióját is fel lehet tárni. A fénycsapdák alkalmazását igen korán, már 1961-ben átvették az erdészek is. Ők az erdők és a rovarok, főleg lepkeközösségek közti kapcsolat kutatására használták és használják a mai napig. Az elhullott példányokat rendszeresen gyűjtik, katalogizálják és preparálják, mert ezáltal nyomon követhető a növénytermesztés és az erdőgazdálkodás szempontjából kártékony fajok népességdinamikája. Az 1960-as években kiépülő hálózat megyei állomásait ma is használják, az 1990-es évek óta a kártevőkről készített listák alapján határozzák meg a növénytermesztés szempontjából legveszélyesebb rovarfajokat.

Jermy nem csak a gyakorlati rovartan területén alkotott jelentőset. A rovarviselkedéstan (rovaretológia) területén elsők között cáfolta a biológiai egyensúly, azaz a koevolúció elméletét. Jermy szekvenciális evolúció hipotézise szerint a növényevő rovarok nem kölcsönösen egymásra utalt viszonyban fejlődnek, és a rovarok csupán a tápnövényeik megváltozásához alkalmazkodnak. Jermy Tibor munkásságát az Akadémia 1976-ban levelező, 1985-ben rendes tagsággal ismerte el. Az intézmény életében fontos szervező szerepet is vállalt a Biológiai Tudományok Osztálya elnökhelyetteseként 1980–1987, majd 1987–1990 között annak elnökeként.

Ajánlott irodalom