Hevesy György kémiai Nobel-díjat kap a radioaktív izotópos nyomjelzés módszerének kidolgozásáért

A radioaktív nyomjelzéses technika egy olyan, ma már a legkülönfélébb tudományágakban használt mérési eljárás, mely során egy bizonyos elemhez ugyanannak az elemnek a radioaktív izotópját adják hozzá, és ily módon meghatározhatóvá válik az aktuális pozíciója, legyen az bármilyen nehezen elérhető helyen is. Ez a technika jól alkalmazható az orvostudományi gyakorlatban, a biokémiában, a geológiában, a mezőgazdaságban és az ipar különböző területein: jelentősen megkönnyítheti a munkafolyamatokat, és bizonyos esetekben – például a rákkutatásban – segítségével életeket menthetnek. Az eljárást a később akadémikussá választott Hevesy György (1885–1966) még 1913-ban kidolgozta, ám annak valódi jelentőségét csak három évtizeddel később értették meg és ismerték el Nobel-díjjal. A késlekedés oka az volt, hogy felfedezésekor csak kevés természetben előforduló radioaktív izotóp létezett, az első mesterséges radioaktív izotópokat pedig csak 1934-ben állította elő a – szintén Nobel-díjjal jutalmazott – Joliot–Curie házaspár. A mesterségesen gerjesztett sugárzás Hevesy módszerét is széles körben alkalmazhatóvá tette.

Hevesy György 1885. augusztus 1-én született, tehetős izraelita családba, Budapesten, éppen szemben az Akadémia épületével (Akadémia u. 3.). Nagyapja, Bischitz Dávid 1848/49-es nemzetőr, később gazdálkodó, kereskedő volt; nagyanyja, Bischitz (szül. Fischer) Johanna jótékonyságáról volt közismert; közreműködött például árvaház, népkonyha és jótékonysági segélyegyesület létesítésében. Apja, Bischitz (Bisicz) Lajos,a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Rt. vezérigazgatója, udvari tanácsos volt. A család 1895-ben nemességet nyert, „hevesi” előnévvel, 1906-ban Hevesyre változtathatták vezetéknevüket. Hevesy György édesanyja, báró tornyai Schossberger Eugénia szintén tehetős zsidó család sarja volt, később katolizált.

Hevesy György a budapesti piaristáknál érettségizett 1903-ban, ezt követően a Budapesti Tudományegyetem kémia szakára iratkozott be, majd Berlinben folytatta tanulmányait, doktorátust pedig Freiburgban szerzett 1908-ban. Ezután a zürichi egyetemen kezdett tanítani, majd Manchesterben folytatta kutatásait Ernest Rutherford, az atommodell kidolgozója mellett. Manchesterben kötött barátságot Niels Bohr dán fizikussal, a később szintén Nobel-díjjal elismert atomszerkezet-kutatóval. Hevesy nem szakadt el a hazai tudományos élettől sem: 1913-ban habilitált Budapesten, előadását az atom felépítéséről tartotta meg.

Az első világháború alatt besorozták, eleinte a budafoki katonai kórházban, majd a nagytétényi olvasztóban, 1917-től a besztercebányai rézműgyárban teljesített szolgálatot. Eközben folytatta tudományos munkáját is. A háború lezárultával hazai jóakarói mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy a tehetséges fiatalember külföldre távozzon: 1918 decemberében a Budapesti Tudományegyetemen az újonnan létrehozandó fizikai kémia tanárává nevezték ki, 1919 januárjában az egyetem II. sz. Fizikai Intézetének vezetőjévé, 1919. május 3-án pedig Kármán Tódor, a felsőoktatásért felelős közoktatásügyi népbiztoshelyettes egyetemi tanárnak nevezte ki.  A Tanácsköztársaság bukását követő igazoló eljárás során bűnösnek találták azzal az indokkal, hogy inkább fizikai kémiai, mint fizikai műszereket vásároltatott a laborba, emellett Kármánnal való jó kapcsolatát is felrótták neki. Az eljárást követően előadói státuszától is megfosztották. Így Hevesy György barátja, a Nobel-díjas dán fizikus, Niels Bohr meghívására Koppenhágába távozott. 1922 decemberében új kémiai elemet fedezett fel: a hafniumot, melynek elnevezése Koppenhága latin nevét (Hafnia) idézi.

Hevesy 1926-ban átvette a Freiburgi Egyetem fizikai kémiai tanszékének vezetését. Ekkoriban legfőképpen a természetes radioaktív elemeket tanulmányozta. 1934-ben visszatért Koppenhágába. 1943-ban, Dánia megszállását követően Stockholmba költözött és az egyetem Szerves- és Biokémiai Intézetébenfolytatta munkáját; ugyanebben az évben nyerte el a Nobel-díjat. A Dán Tudományos Akadémián már 1925-ben taggá választották, ezt később számos tudományos szervezet tagsága követte, többek között a brit Royal Society is, ahonnan 1949-ben elnyerte az egyik legrangosabb és legrégebbi tudományos elismerést, a Copley-érmet. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteleti tagjává választotta. Hevesy számos elismerése mellett 1959-ben megkapta az Atoms for Peace Award, azaz az Atom Békés Felhasználásáért díjat is. 

Ajánlott irodalom