Egy tudományos kutatás megkezdéséhez számos út vezethet. Korábbi elméleti kérdések tisztázása, új módszerek kidolgozása és a mindennapi életben szerzett tapasztalatok mind-mind inspirációt jelenthetnek. A magyar paleontológia (őslénytan) atyja, Hantken Miksa (1821–1893) bányamérnökként a Dorogi-medence kőszénkitermelésének fejlesztésén dolgozva a kőzetrétegekben megkövült egysejtűek lenyomataira bukkant. A Bécsben és a selmecbányai Bányászati Akadémián földtant és montanisztikát, azaz bányászatot hallgató geológus a történelem előtti kor élőlényeinek felépítését, fejlődését és a földtörténeti jelenkor élőlényeivel való hasonlóságukat vizsgáló őslénytan felé tehát ipari célú kutatásai révén fordult.
Hantken a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1863. évi pesti vándorgyűlésén ismertette először kutatása eredményeit, és ezzel világszinten megalapozta a szénbányászat tudományos módszertanát. Ennek kulcsfontosságú részét képezte a kőzetrétegekből való mintavétel és a fúrásminták iszapolása mellett a mikropaleontológiai rétegelemzés. Hantken ugyanis a Dorogi-medence kutatása során felismerte, hogy a kőzetrétegekben található fosszilis foraminiferák, azaz likacsosházú egysejtűek, ezek közül is a nummulitiszek, vagyis a magyar néphagyományban a „Szent László pénze” néven ismert óriás eukarióta egysejtűek segíthetnek a rétegek kormeghatározásában és a szénlelőhelyek felderítésében. A mikroszkóppal vizsgálható parányi őslényekkel foglalkozó mikropaleontológia területén végzett úttörő felfedezéséért a Magyar Tudományos Akadémia már a következő évben, 1864-ben levelező tagjává választotta. Mindez arra ösztönözte a Magyarhoni Földtani Társulat titkárát (1866–1870), későbbi örökös tagját, hogy ne csak a magyarországi szénbányászattal foglalkozzon geológusként, hanem tudományos munkáját az ősegysejtűeknek szentelje. Az 1869-ben alapított Magyar Királyi Földtani Intézet első igazgatójaként, 1869 és 1882 között számos eredményt elért. A homokos házú foraminiferák pórusainak felfedezését 1872-ben publikálta. Az 1873-as bécsi világkiállításon 171 darabos csiszolt nummulitesz gyűjteménye aranyérmet nyert. Az MTA ezt követően 1874-ben rendes tagjává választotta, székfoglaló előadását A délnyugati középmagyarországi hegység területének természeti viszonyai a harmadkorban címmel tartotta. Az 1875-ben megjelent, a gerinctelen őslénytanban nemzetközileg ma is alapműnek számító munkájában 93 új foraminifera fajt írt le. Ő ismerte fel elsőként a nummuliteszek dimorfizmusát, azaz a hím és a nőstény egyedek alaktani eltérését. Az ősegysejtű-kutatás mellett jura kori ammoniteszeket is gyűjtött, többek között Bakonycsernyén. Ezen leletek kormeghatározása a hazai ammonitesz-kutatás kiindulópontjának tekinthető. 1886-ban floridai kutatóútján elsőként írt az amerikai nummuliteszekről. Kutatásai mellett 1876-tól a Budapesti Tudományegyetemen tanított, az 1882-ben alapított Őslénytani Tanszék első tanszékvezetőjeként számos paleontológust nevelt ki.
Több mint 80 faj, egy alnem és három nem, valamint egy foraminifera-család is a nevét viseli. Őslénytani munkássága tehát a tudományág nemzetközi úttörői közé emelte. Foraminifera-kutatásával összefüggő szénbányászati módszertanának öröksége pedig szintén vitathatatlan, hiszen a réteg- és fosszíliavizsgálatok ma is a fúrások elengedhetetlen részét képezik.
Ajánlott irodalom
- Dudich Endre: Hantken Miksa. In: Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon. Szerk.: Nagy Ferenc. Budapest, Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1992. 197–198.
- Galácz András: Hantken Miksa és a magyarországi jura ammoniteszkutatások kezdetei. Földtani Közlöny 152. (2022) 2. sz. 139–146.
http://epa.niif.hu/01600/01635/00580/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_2022_2_139-146.pdf - Görög Ágnes – Szinger Balázs – Szentesi Zoltán: Hantken Miksa hagyatéka. Földtani Közlöny 152. (2022) 2. 119–138.
http://epa.niif.hu/01600/01635/00580/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_2022_2_119-138.pdf - Hantken Miksa Alapítvány: Hantken Miksa. https://www.hantken.hu/hun/hunhantken.htm