1910-ben Gelei József (1885–1952) zoológus az örvényférgek szövettani vizsgálatáról szóló munkájáért vehette át a Magyar Tudományos Akadémia Vitéz-jutalmát. A jutalmat először 1834-ben írták ki, elsősorban a pályájuk korai szakaszában, az Akadémia által meghirdetett témákra pályaművel jelentkező fiatal kutatók nyerhették el. A jutalom átvételekor 25 éves Gelei pályaművében az örvényférgek, különösen a Dendrocoelum lacteum (tejfehér planária) szövettani felépítését részletes mikroszkópos elemzéssel mutatta be. A munka legfontosabb eredménye a féreg kromoszómaszámának első pontos meghatározása volt, amely jelentős előrelépést hozott a korabeli sejtbiológiai kutatásokban.
Gelei József a kolozsvári egyetemen először természetrajz–vegytan tanári diplomát szerzett, ezt követően tanult a grazi, müncheni és würzburgi egyetemeken. Doktori oklevelet 1908-ban szerzett Kolozsváron. 1909-ben tanársegédként kezdett dolgozni a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Állattani Intézetében Apáthy István akadémikus zoológus professzor mellett. Az intézet Apáthy irányítása alatt a magyar genetikai és sejtbiológiai kutatások egyik központja lett, innen indult Gelei mellett a neves biológus, a szintén akadémikussá választott Entz Géza pályája is.
Apáthy hatására Gelei érdeklődése hamar a planáriák felé fordult, feltárta az örvényféreg szerveinek, sejtjeinek szerkezetét, hogy jobban megértse életműködéseit. Ezek az apró, vízi laposférgek egyszerű felépítésükről és rendkívüli regenerációs képességükről ismertek, így kutatásuk a századforduló örökléstani vizsgálataiban kiemelt jelentőséggel bírt. Kutatásai nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményeket hoztak a sejtbiológia területén, többek között hozzájárultak ahhoz az akkoriban újnak számító felismeréséhez, miszerint a kromoszómák száma feleződik a csírasejtek képződésekor. Későbbi vizsgálatai azonban inkább az egysejtűekre fókuszáltak. Kutatásai elismeréseként az MTA 1923-ban levelező tagjai közé választotta, 1935-ben Marczibányi-díjjal tüntette ki, majd 1938-ban rendes tagjai közé emelte.
Geleinek tudományos kutatásai mellett iskolateremtő szerepe is jelentős. 1924-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tanára, majd 1937/38-ban rektora lett. Szegedi tanítványai közé tartoztak többek között például Párducz Béla, Kormos József, Stiller Jolán és Gellért József biológusok. 1945 és 1952 között, élete utolsó szakaszában az egyetem orvosi karán tanított orvosbiológiát. Szerény körülmények között dolgozott, ám munkáját a Magyar Tudományos Akadémia személyi illetménnyel és kutatási támogatással segítette, ennek köszönhetően publikálhatta protisztológiai (egysejtűekkel foglalkozó) dolgozatait, és munkatársaival együtt kutathatta a hazai vizek mikroszkopikus élővilágát, különösen a Ciliaták (csillósok) korábban nem ismert fajait.
Ajánlott irodalom
- Gelei József: Tanulmányok a Dendrocoelum lacteum Oerstd. szövettanáról. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1912. https://real-eod.mtak.hu/3522
- Lukács Dezső: Gelei József, a tanítvány és munkatárs szemével. Állattani Közlemények 66. (1979) 1–4. 11–16. https://adt.arcanum.com/en/view/AllataniKozlemenyek_66/?query=%22Gelei+József%22&pg=12&layout=s
- Markó László – Burucs Kornélia – Balogh Margit – Hay Diána: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002. Budapest, MTA Társadalomkutató Központ, 2002. 401. http://real-eod.mtak.hu/7573/1/AMTATagjai1825-2002.pdf#page=404
- Szabó T. Attila: Gelei József 1885–1952. Gelei József, Apáthy István és a kromoszómák hosszanti párosodásának korai kutatása. In: Kovács Kiss Gyöngy (szerk.): Hivatás és tudomány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei. Kolozsvár, EME, 2009. 105–148. https://api.eda.eme.ro/server/api/core/bitstreams/16e72fd7-7612-4909-9770-f395a2a6f842/content