Gábor Dénes feltalálja a holografikus módszert, amelyért 1971-ben fizikai Nobel-díjat kap

Gábor Dénes (1900–1979) magyar–brit fizikus, villamos- és gépészmérnök, az MTA későbbi tiszteleti tagja 1947-ben találta fel a holografikus módszert, amelyért 1971-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták. A holográfia egy olyan képrögzítő eljárás, amely a fény hullámait használva készít térhatású képet egy tárgyról. Számtalan felhasználási módja közül a hétköznapokban leginkább biztonsági azonosító jelként ismerjük. Gábor munkássága azonban ennél jóval sokrétűbb, több mint száz szabadalom fűződik a nevéhez.

Gábor Dénes fővárosi zsidó polgári családban született. Apja Günszberg Bernát a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat cégvezetője volt, aki 1902-ben engedélyt kapott arra, hogy családi nevüket Gáborra változtassák. A fizikai kísérletezés gyerekkorától része volt az életének, felmenői között több feltaláló is volt, így középiskolai tanulmányait a V. kerületi Állami Főreáliskolában (Markó utca) végezte, amely ebben az időben Budapest legjobb iskolái közé tartozott. Tanárai között három későbbi akadémikus is volt: Galamb Sándor, Földessy Gyula és Szemere Samu. Sok más kortársához hasonlóan a numerus clausus és az erősödő antiszemitizmus hatására a szülei Berlinbe küldték tanulni, ahol 1920-tól a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán tanult, majd 1927-ben műszaki doktori címet szerzett. Itt többek között az emigrációban élő magyar fizikusokkal – Wigner Jenővel, Szilárd Leóval és Neumann Jánossal – került kapcsolatba, de Albert Einsteinnel is találkozott. 1927 és 1933 között a Siemens-Halske laborban dolgozott, majd a náci hatalomátvételt követően hazatért Magyarországra, és az Egyesült Izzó kutatólaborjában folytatta munkáját. Nem sokkal később, 1934-ben Angliába emigrált, majd 1946-ban brit állampolgárságot kapott. A British Thomson-Houston Társaságnál dolgozva, egy gyakorlati probléma, az elektronmikroszkóp képének rossz felbontásával kapcsolatos vizsgálatai vezettek a holografikus módszer kidolgozásához 1947-ben.

A korábban nem látott mennyiségű információ visszaadására képes eljárást Gábor két görög eredetű szó (holosz, jelentése teljes és grafika, jelentése írás) összevonásával nevezte el. A hologram lényege, hogy a képalkotáshoz a tárgyról érkező hullámokat használja, lencse bevonása nélkül. Az eljárás azonban hosszú ideig nem keltett nagyobb visszhangot, mivel akkoriban használatához még nem állt rendelkezésre a megfelelő technikai háttér. Csak a hatvanas évek elejétől, a lézer felfedezését követően nyílt meg az út a hologram alkalmazása felé.

Gábor Dénes 1949-től az Imperial College London oktatója volt, innen vonult nyugdíjba professzorként 1967-ben. Több tudományos társaság tagja volt, soraiba választotta többek között a Royal Society, amely munkásságát 1968-ban a rangos Rumford-érmével jutalmazta. A tudományos munkássága mellett a modern társadalom problémái is foglalkoztatták. Tagja volt a globális eszmecsere folytatása érdekében létrehozott Római Klubnak, valamint több könyvet írt a fenntartható fejlődés és jövő témájában. 1964 júniusában Gábor Dénes Magyarországon járt, és személyesen vette át az oklevelet az MTA elnökétől, Rusznyák Istvántól, aki ezután fogadást adott Gábor Dénes tiszteletére. A Nobel-díj elnyerését követően Gábor Dénes ismét Magyarországra látogatott: 1972. április 14-én, az Akadémián tartott előadásában számolt be a felfedezéshez vezető útjáról, a találmány felhasználhatóságáról és jelentőségéről.

Ajánlott irodalom