Farkas Bertalan használja először az űrhajósok sugárterhelését mérő eszközt, az MTA KFKI-ban kifejlesztett Pillét

Farkas Bertalan (1949–), az első magyar űrhajós, nem sokkal a Földre való visszatérését követően, 1980. június 17-én, a Magyar Tudományos Akadémia ünnepi, kibővített elnökségi ülésén így szólalt fel: „Nagyon jóleső érzés […], hogy örömmel jelenthetem: minden berendezés, amit Önök adtak át, kifogástalanul, megbízhatóan működött.” Az egyik ilyen berendezés az Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetében (KFKI) fejlesztett „Pille” dózismérő volt. 

Az 1960-as évek végétől a Magyarországon zajló űrkutatásoknak az Interkozmosz program adott keretet, amely a Szovjetunió és a kelet-európai országok közös programja volt. Ennek koordinálást eleinte az Űrkutatási Kormánybizottság, majd 1978-tól az MTA Interkozmosz Tanácsa végezte. A program részeként az űrdoziometriai kutatásokkal az MTA KFKI Sugárvédelmi Osztály foglalkozott. Ezekre a kutatásokra azért volt szükség, mert a világűrben tartózkodó űrhajósokat káros, ionizáló sugárzás éri, és ennek a nagyságát nyomon kell követni az asztronauták biztonsága érdekében. Az 1970-es évek végéig csak olyan műszerek álltak rendelkezésre, amelyek ugyan rögzítették a sugárzás mértékét, de az adatokat, csak az űrrepülés végén, a Földön tudták kiolvasni. Ebben jelentett világviszonylatban újdonságot – az 1978 és 1980 között kidolgozott – Pille, mert az első olyan dózismérő rendszer volt, amely már az űrben folyamatosan ki tudta mutatni az űrhajósokat érő sugárzás nagyságát.

A Pille dózismérőt megalkotásában a következő kutatók vettek részt: Szabó Béla és Vágvölgyi Jenő villamosmérnökök (elektronika), Szabó Péter Pál fizikus (dózismérés), Fehér István vegyész (búra dózismérő), Deme Sándor villamosmérnök (a Pille fejlesztésének koordinálása) és Csőke Antal gépészmérnök (mechanika). A későbbi, mikroprocesszoros Pille fejlesztésének vezetője Apáthy István volt.

A Pille-rendszert az űrben elsőként Farkas Bertalan magyar és Valerij Kubaszov (1935–2014) szovjet űrhajósok próbálhatták ki a Szaljut-6 űrállomáson 1980. május 25. és június 3. között egy 21 feladatot tartalmazó tudományos program részeként. A műszer Farkas és Kubaszov visszatérése után is az űrben maradt.

Az MTA 1980. júniusi, ünnepi elnökségi ülésén Szentágothai János elnök így méltatta a vállalkozás résztvevőit: „A mai nap tudományos életünk számára nem kizárólag, sőt talán nem is elsősorban azért olyan különleges jelentőségű, mert körünkben üdvözölhetjük az első szovjet–magyar űrrepülés bátor résztvevőit […]. Ami ebben számunkra űrrepülésünk konkrét tudományos eredményein túlmenően fontos, az az a tény, hogy magyar kutatók elméleti munkája, tervezői originalitása és műszaki alkotása sok év csendes és csak a legbelsőbb munkatársak által ismert gondos előkészítése után először most jelentkezik a nyilvánosság előtt.” 

Ezeket az első magyar kutatói sikereket továbbiak is követték, hiszen a dózismérő továbbfejlesztett változatait használták a Szaljut-7 és a Mir űrállomáson is. Ráadásul az eszköz módosított változatát a Szovjetunió hidegháborús ellenfele, az Egyesült Államok is alkalmazta: 1984-ben a NASA első női űrhajósa, Sally Ride a Challenger űrrepülőgépen végzett méréseket a Pillével. A Pille sikertörténete napjainkig tart, hiszen a Nemzetközi Űrállomáson a mérőeszköz frissebb változatait továbbra is használják.

Ajánlott irodalom