Eötvös Loránd fizikus, az Akadémia elnöke bemutatja az Eötvös-inga első változatát

1891-ben Eötvös Loránd báró (1848–1919), a Magyar Tudományos Akadémia elnöke első alkalommal végzett méréseket az általa feltalált, a nevét viselő torziós inga első változatával. Az ingával Eötvös az 1880-as évek megalapozó kutatásait követően 1890-re készült el. Ez a gravitációs hatásokat mérő, nagy pontosságú műszer a Föld tömegének térbeli eloszlását tette vizsgálhatóvá, és új távlatokat nyitott a geofizikai kutatásban, különösen az ásványkincsek feltérképezésében. Az Eötvös-inga a gravitációs gyorsulás apró változásait is képes volt kimutatni, ami lehetővé tette a földfelszín alatti sűrűségkülönbségek és így a nyersanyagok jelenlétének feltérképezését. Az első mérések a Budapesti Tudományegyetem laboratóriumában, majd a Gellért-hegyen és a Ság-hegyen zajlottak, később pedig számos Kárpát-medencei helyszínen folytatódtak. A műszer nemzetközi sikert aratott: az 1900-as párizsi világkiállításon díjat nyert, és az első sikeres olajkutatásokat is ezzel végezték. Az Eötvös-inga a 20. század első felében a nyersanyagkutató geofizika egyik alapvető eszközévé vált, anélkül, hogy feltalálója szabadalmaztatta volna.

Eötvös középiskolai tanulmányait a pesti piaristáknál és magántanulóként végezte, majd a jogi stúdiumokat folytatott, ám egyetemi évei alatt érdeklődése hamarosan a természettudományok felé fordult. A Heidelbergi Egyetemen tanult tovább, ahol a korszak kiemelkedő kutatói, Gustav Kirchhoff, Hermann Ludwig von Helmholtz és Robert Bunsen voltak a tanárai. 1870-ben summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet, majd Németországból hazatérve a Budapesti Tudományegyetemen kezdett tanítani. 23 évesen már nyilvános rendes tanár volt, később a kísérleti és elméleti fizika tanszékek összevonásával létrehozott Fizikai Intézet vezetője lett.

Kutatásai kezdetben a kapillaritás és a felületi feszültség jelenségeire irányultak, ezek nyomán született meg az ún. Eötvös-törvény, amely a felületi feszültség és a molekulatömeg közötti kapcsolatot írja le. Később figyelme a gravitáció felé fordult. A Cavendish-féle torziós inga továbbfejlesztésével megszületett az a műszer, amellyel a gravitációs gyorsulás helyi változásai is mérhetők lettek. Az inga gyakorlati alkalmazásának elveit Eötvös 1912-ben a hamburgi nemzetközi földmérő konferencián fogalmazta meg.

Eötvös tudományos munkássága elválaszthatatlan az Akadémiától, amelynek 1889 és 1905 között elnöke volt. Ő volt az első természettudós a testület élén. Elnöksége alatt célja az volt, hogy az Akadémiát ne csupán irodalmi és történeti, hanem modern természettudományos kutatások színhelyévé is tegye. Támogatta a laboratóriumi infrastruktúra fejlesztését, előmozdította a kutatói utánpótlás nevelését, és kezdeményezte az elméleti és alkalmazott kutatások szorosabb összekapcsolását.

Elnökként és tudósként egyaránt számos területen volt aktív. 1891-ben alapítóként vett részt a Mathematikai és Fizikai Társulat létrehozásában és folyóirata, a Mathematikai és Physikai Lapok elindításában. 1895-ben a francia École normale supérieure mintájára megalapította a Báró Eötvös József Collegiumot, amely a tehetséges, szegény sorsú tanárjelöltek számára nyújtott ingyenes lakhatást és képzést. A kollégium a tanárképzés új modellje lett, ahol a hallgatók kiváló kutatók vezetésével sajátították el szakterületük tudományos alapjait.

Apjához, Eötvös Józsefhez hasonlóan Eötvös Loránd miniszterként is szolgálta a magyar oktatás ügyét: 1894–1895 között vallás- és közoktatásügyi miniszterként több száz népiskola létrehozásáról döntött, emelte a tanítók javadalmazását, és támogatta a felekezeti egyenlőség elvét.

1919 tavaszán hunyt el. Ekkorra nemzetközi elismerések sorát tudhatta magáénak: a berlini, krakkói és oslói egyetemek díszdoktora és számos tudományos társaság tagja volt. A munkássága iránti tisztelet kifejezéseként 1920-ban felvette nevét a Geofizikai Intézet, 1950 óta pedig az ő nevét viseli egykori alma matere, az Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Ajánlott irodalom