Deák Ferenc, „a haza bölcse” felravatalozása az Akadémia épületének előcsarnokában

Deák Ferenc (1803‒1876) 1839-ben lett a Tudós Társaság tiszteleti, majd 1855-ben igazgatótanácsi tagja. Különösen az 1850-es évek második felében vette ki részét az Akadémia ügyeiből; 1858-ban ő szerkesztette az uralkodónak szánt feliratot az alapszabályok módosítása kapcsán. Az 1876. január 28-i halálát követő napon délután öt órakor rendkívüli ülést tartottak az Akadémián, ahol Lónyay Menyhért, az Akadémia elnöke (1871–1884) elnökölt. Lónyay indítványozta, hogy Deák temetésén és a két nappal később tartandó gyászistentiszteleten testületileg jelenjenek meg, születésének napján, október 17-én pedig tartsanak ünnepélyes gyászülést. Deákot ugyanezen a napon az országgyűlés mindkét házában a nemzet halottjának nyilvánították. Ezek a reakciók a már életében kialakuló kultuszának folyományai voltak. Már a reformkor idején is tisztelet övezte személyét munkássága miatt: az országgyűléseken felszólalt a jobbágyfelszabadítás és a szólásszabadság kérdésében, a vallásszabadság tárgyában feliratot szerkesztett és a büntetőjogi választmánynak is aktív tagja volt. Az első felelős kormányban elvállalta az igazságügyi miniszteri pozíciót, a passzív ellenállás évei után pedig fontos szerepet játszott a kiegyezés létrejöttében, amely után 1874-ig a róla elnevezett Deák-pártban tevékenykedett.

Holttestét január 31-én a Magyar Tudományos Akadémia palotájának oszlopcsarnokában ravatalozták fel, ahová a király és a királyné is elküldték koszorúikat. Erzsébet királyné személyesen is megjelent Deák ravatalánál, ezt a jelenetet Zichy Mihály festményen örökítette meg, Holló Barnabás pedig egy domborművet készített róla, amelyet az Akadémia előcsarnokának falában helyeztek el. Mindez mutatja az esemény szimbolikus jelentőségét. Később a nemzet más kiválóságait is itt ravatalozták fel, például Arany Jánost, Mikszáth Kálmánt vagy Kodály Zoltánt.

Deák temetésére február 3-án délelőtt 11 órakor került sor, sok száz küldöttség és a nemzet általános részvéte mellett. Holttestét a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra, később e célra közköltségen mauzóleumot építettek.

A magyar törvénytárban Deák Ferencnek az 1876. évi 3. törvénycikk állított emléket, szobrát Huszár Adolf szobrász készítette el, leleplezésére 1887-ben került sor az Akadémia palotája előtti téren.

Deák Ferenc halálának első évfordulóján, 1877. január 28-án a Magyar Tudományos Akadémia ünnepélyes közgyűlést tartott, ahol Csengery Antal (1822–1880), a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke (1871–1880) tartott emlékbeszédet Deák felett.

A Deákhoz kapcsolt két legismertebb jelző „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora”. A haza bölcsének Kossuth Lajos nevezte el, a nemzet prókátora nevet pedig azért kapta, mert a magyar nemzet érdekében végzett tevékenysége alapján méltán nevezhetjük őt a nemzetet védő ügyvédnek. Ezen kívül nevezték még „a magyarok Mózesének” és „a haza atyjának” is.

Ajánlott irodalom