Bugát Pál orvos, akadémikus kezdeményezésére megalakul a Magyar Természettudományi Társulat

Bugát Pál (1793–1865) orvos, egyetemi tanár, 1835-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja és a magyar orvosi nyelv egyik megteremtője számos tudományos és közéleti kezdeményezéssel gazdagította a 19. századi magyar tudományos életet. Különösen fontos szerepe volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulat megalapításában. A Társulat alapvetően járult hozzá a magyar természettudományos élet megszervezéséhez és a tudományos ismeretterjesztés előmozdításához.

Egy, a természettudományok hazai művelőinek összefogását célzó társaság és rendszeres gyűlések szervezésének ötletét 1840-ben vetette fel ifj. Bene Ferenc, a pesti egyetem orvosi fakultásának elnöke az Orvosi Tár hasábjain. Ez egy évvel később, 1841 májusában öltött testet a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek (1841–1933) első ülésén Pesten. A vándorgyűléseket szervező Társaság alakuló ülését megelőző napon, 1841 májusában Bugát Pál kezdeményezte egy önálló természettudományi társulat létrehozását is, amelyhez 134 tudóstársa csatlakozott. A társulat alakuló ülését végül 1841. június 13-án tartották Kubinyi Ágoston, az MTA tiszteleti tagja és a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója elnökletével. A társulat elnöke Bugát Pál, másodelnöke pedig Kubinyi Ágoston lett, első jegyzőnek (titkárnak) Vajda Péter költőt, az MTA rendes tagját választották.

A Társulatnak az alapszabályokban foglalt célja a természettudományok művelése, a magyarországi természeti környezet megismerése, valamint a tudományos ismeretterjesztés volt. Akadémia-jellegű intézményként működött, ahova a tagokat ajánlással vették fel; ennek alkalmából székfoglaló előadást kellett tartaniuk. A társulat hat szakosztállyal (növénytani, állattani, élettani, természettani, ásványtani, vegytani) alakult meg. A Magyar Természettudományi Társulat kezdetben magánegyesület volt, hivatalos helytartótanácsi elismerést 1843-ban kapott István főherceg, későbbi nádor pártfogásával. Ekkor vette fel a Királyi Magyar Természettudományi Társulat nevet.

A társulat tevékenységét számos körülmény nehezítette. 1848–1849-ben, a szabadságharc idején működése szünetelt, mivel a politikai helyzet jelentősen megnehezítette a tudományos munkát, amely csak az 1850-es években indulhatott újra Szőnyi Pál pedagógus, az MTA levelező tagja vezetésével. Bugát Pál ebben az időszakban visszavonult a közéleti szerepléstől és élete utolsó éveiben már nem töltött be tisztviselői pozíciót a Társulatban.

A 19. század második felére a Társulat fokozatosan modernizálódott, és a tudományos ismeretterjesztés mellett kiemelten támogatta a tudományos kutatásokat is, amelyben Szily Kálmán fizikusnak, az MTA későbbi főtitkárának (1899–1905) kiemelkedő szerepe volt. A Szily támogatásával 1869-ben indult Természettudományi Közlöny komoly elismerést hozott a Társulatnak. A tagok létszáma a századfordulóra jelentősen megnövekedett, és a folyóiratkiadás mellett elindult saját könyvsorozata is; itt jelentek meg fordításban például Charles Darwin angol természettudós, az MTA külső tagjának művei is. A tudományos kutatások mellett a Társulat nagy figyelmet szentelt a tudománynépszerűsítésnek is, előadásaik gyűjteményes kötetekben jelentek meg, 1910-től pedig elindult a Népszerű Természettudományi Könyvtár sorozat is.

A Társulat 1953-as betiltásáig működött folyamatosan, ezt követően jött létre szovjet mintára a hasonló funkciót betöltő Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat. Az 1841-ben alapított társulat jogutódjaként elismert Magyar Természettudományi Társulat 1990-ben alakult újjá Beck Mihály kémikus, az MTA rendes tagja és Dank Viktor geológus kezdeményezésére, Szentágothai János, az MTA korábbi elnöke (1976–1985) vezetésével.

Ajánlott irodalom