A Magyar Tudományos Akadémia döntésének értelmében az 1872‒1878-as időszakban megjelent nyelvtudományi munkák közül Budenz József (1836‒1892) Magyar–ugor összehasonlító szótára nyerte el a testület legreprezentatívabb díját, a nagyjutalmat. A tudós testület ezzel a nyelvész legjelentősebb művét jutalmazta, amely fontos mérföldkőnek tekinthető a magyar nyelvrokonság finnugor eredetének vizsgálatában. A finnugor eredet elmélete már a 18. század végén megjelent, és több magyar szerző is aktív kutatásokat folytatott bizonyítására. 1771-ben Sajnovics János a Demonstratio című munkájában a magyar és a számi (lapp) nyelv rokonságát hangsúlyozta, míg Gyarmathy Sámuel 1799-ben kiadott Affinitas című művében a többi finnugor nyelvvel való rokonságot emelte ki. A 19. században Hunfalvy Pál akadémiai főkönyvtárnok karolta fel a finnugor eredet vizsgálatát, illetve gondoskodott a Reguly Antal által Oroszországban és Finnországban végzett gyűjtések kiadásáról. A finnugor eredettel ellentétben azonban erőteljesebben tartotta magát az a hagyomány, amely szerint nyelvünk török eredetű, ez ugyanis szorosan kapcsolódott a magyar nemesi társadalom által fenntartott hun‒magyar eredetmítoszhoz.
A hesseni német családból származó Budenz ebben a tudományos és társadalmi közegben kezdett el foglalkozni a magyar nyelv eredetével. 1855-ben kezdte meg tanulmányait a finnugor kutatásokat ösztönző göttingeni egyetemen, ahol eleinte a klasszika-filológia, az összehasonlító indogermán nyelvtudomány és az orientalisztika iránt érdeklődött, figyelme csak később fordult magyar nyelvtudományi kérdések felé.
Budenzet Magyarországra érkezését követően, 1861-ben az Akadémia levelező tagjává választották, majd 1868-ban a pesti egyetemen az altaji nyelvek magántanára, később professzora lett. Az MTA rendes tagságát 1872-ben nyerte el. Tudományterülete nemzetközi szinten elismert művelőjévé vált, és aktív orosz és finn tudományos kapcsolatokat épített ki.
Kutatásainak fő célja az összehasonlító nyelvészeti módszer alkalmazásával a magyar nyelv korábbi állapotának megismerése volt. Munkásságára elsősorban olyan indoeurópai nyelvekkel foglalkozó nyelvészek munkái hatottak, mint Theodor Benfey, akitől elsősorban a kombinációs megközelítést vette át, vagy Franz Bopp, aki az alaktani kutatásokra irányította a figyelmét. August Schleicher a darwini evolúciós elméleten alapuló nyelvrokonság-fogalma és organikus nyelvszemlélete szintén hatott rá. Budenz ezeket az elméleti-módszertani megfontolásokat a szótár készítésekor is eredményesen használta. Ugyanakkor ismerte a megelőző magyar, valamint az uráli és az altaji nyelvek rokonságáról szóló korabeli főbb műveket is.
A finnugor nyelvrokonság megismerése szempontjából nagy hatást gyakorolt Budenzre Reguly Antal és Hunfalvy Pál munkássága is. Komoly vitája volt azonban a török nyelvrokonságot propagáló Vámbéry Árminnal, amelyet polemikus hangvétele miatt a korban ugor‒török háborúnak is neveztek. Kezdetben Budenz is elfogadta a magyar‒török rokonságot, így 1862-es akadémiai székfoglalójában még ő is hangsúlyozta ezt a lehetőséget. A Reguly-iratok kutatása során azonban egyre inkább meggyőződött a finnugor nyelvrokonság tényéről.
Az évtizedes előtanulmányokat követően 1873‒1881 között megjelenő szótárának öt kötetében Budenz 996 szócikkben mutatta be kutatási eredményeit. A szócikkekben nemcsak a rokon nyelvi megfelelőket mutatta ki, hanem a címszavakhoz kapcsolódó, különböző módokon (például szóhasadással, szóösszetétellel) keletkező magyar szavak eredetét is. Munkájával sikeresen térképezte fel az alapnyelvi szókészletet, amelyhez elsődlegesen a névmások, a testrészek nevei, a rokonságnevek, a természeti jelenségek, az állatok, a növények, az ásványok és az egyszerű számnevek tartoznak. Budenz szótára mintegy fél évszázadra meghatározta a hazai és nemzetközi finnugrisztikai kutatásokat, és mindmáig megkerülhetetlen alapműnek számít.
Ajánlott irodalom
- Budenz József: Magyar–ugor összehasonlító szótár. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1873–1881. https://real-eod.mtak.hu/4192/
- Fekete Gézáné: Az Akadémia 1831–1858 között alapított jutalomtételei és előzményei. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1988. 165‒165. https://real-eod.mtak.hu/331/1/KOZLEM_021.pdf
- Lakó György: Budenz József. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. (A múlt magyar tudósai) https://real-eod.mtak.hu/6728/
- Sándor Klára: Budenz Józsefet és Vámbéry Ármint egyetemi tanárrá nevezik ki Pesten: A magyar nyelvről szóló gondolkodás nemzetközi összefüggései. In: Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig. Szerk.: Laczó Ferenc – Vadas András – Varga Bálint. Budapest, Corvina Kiadó, 2023. 537–541.