A forradalom kitörése 1848. március 15-én, majd a szabadságharc időszaka az Akadémia életét sem hagyta érintetlenül, a helyzetet pedig tovább nehezítette, hogy az elnökség egyik tagja sem volt jelen az üléseken. Teleki József elnök hivatali és egészségügyi okok miatt maradt távol, Széchenyi István másodelnök előbb Moson vármegye követeként az országgyűlés ülésein vett részt, majd Bécsben folytatott tárgyalásokat, március végén pedig Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére elvállalta a közlekedésügyi miniszteri tárcát. Az első felelős magyar kormányban Széchenyi mellett más akadémikusok is miniszteri kinevezést kaptak: Deák Ferenc igazságügyi, Eötvös József vallás- és közoktatásügyi, Mészáros Lázár honvédelmi és Szemere Bertalan belügyminiszteri tárcát töltött be.
1848. március 20-án rendkívüli ülést tartottak az Akadémián, ahol a sajtószabadság üdvözlése mellett igény fogalmazódott meg az intézmény belső szerkezetének átalakítására. Az ekkor elhangzottak értelmében az alapítók magánintézetéből országos intézménnyé kell válnia, vagyis ki kell kerülnie az alapítókból álló igazgatótanács felügyelete alól. A részletek kidolgozására egy választmányt neveztek ki, amely további célul tűzte ki az Akadémia működésének szempontjából a tudományosság elvének alkalmazását. Az új alapszabályok megállapítása és elfogadása a közgyűlés feladata volt, ennek összehívására azonban az események már nem adtak lehetőséget, ahogyan a tudományos munkára sem. Legközelebb csak 1848 májusában tudtak ülést tartani, ahol egy bizottságot állítottak fel a sajtótörvény és a sajtóvétségek felett ítélkező esküdtszékek véleményezésére. Ugyanakkor Horváth Mihály javaslatot tett arra, hogy az utóbbi három évszázad Magyarország történetére vonatkozó forrásait gyűjtsék össze, és Bécsből hozzák Pestre, továbbá indítványozta egy közlevéltár felállítását is.
A nyári szünet után 1849 elejéig tudtak üléseket tartani, akkor az ostromállapot miatt Teleki felfüggesztette azokat, egészen április végéig, amikor a császári csapatok kivonultak Pestről. A június 4-i ülésen Hanák János akadémikus, zoológus javaslatára az Akadémia hűségnyilatkozatot tett a nemzeti kormány és az ország kormányzója iránt. A második felelős kormány miniszterelnöke és belügyminisztere is Szemere Bertalan volt a kormány lemondásáig.
Az Akadémia tagjait 1848‒49-ben nem csak a kormány soraiban láthatjuk, voltak közöttük, akik hivatalnoki tisztséget vállaltak: Pulszky Ferenc a külügyminisztériumban, idősebb Szász Károly a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, Trefort Ágoston a földművelésügyi, ipari és kereskedelmi minisztériumban lett államtitkár. Bartal György miniszteri tanácsos volt a külügyminisztériumban, Fabriczy Sámuel pedig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban. Jászay Pál Batthyány Lajos miniszterelnök titkáraként dolgozott. Voltak, akik részt vettek az első népképviseleti országgyűlésen, köztük például Kemény Zsigmond és Vörösmarty Mihály. Megtaláljuk őket továbbá a nemzetőrségben és a szerveződő honvédhadseregben is: Szontágh Gusztáv Pécelen és Rákoscsabán gyakorlatozott a nemzetőrökkel, Kiss Károly szervezte a pesti nemzetőrséget, majd a honvédelmi minisztériumban a katonai nevelőintézetek felügyelője lett.
A forradalom és szabadságharc időszaka nemcsak az Akadémia mint intézmény működésére volt hatással, hanem annak tagjaira is, akiknek nagy része az ügy mellé állva kivette részét az eseményekből.
Ajánlott irodalom
- Mázi Béla ‒ Rozsondai Marianne: A Magyar Tudományos Akadémia és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc: kiállítás a 150 éves évfordulón a Magyar Tudomány Napja 1998-as rendezvényeihez kapcsolódóan. Kiállítási kalauz. Budapest, MTAK, 1998.
https://real-eod.mtak.hu/36/1/EKK_35.pdf - Pach Zsigmond Pál (főszerk.): A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada. Budapest, MTA, 1975. 49–51.
https://real-eod.mtak.hu/9840/1/AkademiaiKiado_004863.pdf - T. Erdélyi Ilona: Az Akadémia tagjainak „magatartása” 1848-49-ben („Igazolás az alább megnevezett magyar tudós Társasági tagok politikai magatartásáról”). Magyar Tudomány 86. (1979) 5. sz. 395–401.
https://real-j.mtak.hu/134/1/MATUD_1979.pdf