1859. február 28-án a homeopata orvos és nyelvész, akadémikus Almási Balogh Pál egy új alapítvány létrehozásáról tájékoztatta a Magyar Tudományos Akadémia összes ülését. 26 magyar hölgy az MTA fő céljait, a tudományok művelését és a magyar nyelv fejlesztését kívánta támogatni egy évtizeden keresztül, fejenként évi 3–3 forintnyi felajánlással. Az adakozó hölgyek száma rövidesen a szimbolikus 48-ra emelkedett. A hölgyek főként protestáns, döntően főnemesi és kisebb részben nemesi családokból származtak. Az adakozókat gyakran összekötötték a rokoni és házassági kapcsolatok, valamint az Akadémiához fűződő viszony. Például gróf Wenckheim Lászlóné Szapáry Franciska a testület elnökének, gróf Dessewffy Emilnek a sógornője volt. Az adakozók többségére igaz volt, hogy több családtagjuk is aktívan részt vett az 1848‒1849-es forradalom és szabadságharc eseményeiben. Közülük kiemelkedik az első magyar felelős kormány miniszterelnökének özvegye, gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia, aki a tudománynépszerűsítés támogatásával tért vissza a nyilvánosságba. A résztvevő hölgyek továbbra is a forradalom eszméit vallották és kiálltak az önálló magyar államiságért, ennek jegyében igyekeztek honleányi kötelességeiknek eleget tenni és a magyar nyelv és kultúra megmaradásáért küzdő Akadémiát támogatni.
Az adományozó nők eredeti szándéka szerint az újonnan alapított díjat minden évben azok az akadémikusok kapták volna, akik tartalom, nyelvezet és stílus tekintetében a legkiemelkedőbb felolvasást tartják a tudós testület ülésein. Ezt a koncepciót az Akadémia finoman visszautasította, és az alapítvány céljainak újragondolására szólította fel a hölgyeket. Ebben segítségükre volt Almási Balogh, akivel egyeztetve új alapokra helyezték a támogatási összegből létrehozott díjat. A jutalom egy olyan évenként meghirdetett nyílt pályázattá vált, melynek keretében a tudományos, különös tekintettel a természettudományos szakkönyvellátottság hiányosságait kívánták orvosolni. Az Akadémia és a hölgyek közösen összeállítottak egy negyven témakörből álló listát, melyből évente négyet terveztek meghirdetni.
A koncepcióba tehát Almási Balogh Pál sikeresen építette be a tudományos szakkönyvkiadás támogatását, amely már régóta szívügye volt. A szakkönyvkiadás és a tudományos ismeretterjesztés az Akadémia egyik legfontosabb célkitűzése volt, melyet már a testület 1831-es alapdokumentumai is tartalmaztak. A reformkorban vitatott volt, hogy a hazai szakkönyvkiadást zárkóztassák-e fel, vagy a Lord Henry Brougham által 1826-ban Angliában kezdeményezett Society for the Diffusion of Useful Knowledge mintájára a szélesebb olvasóközönséget lássák el ismeretterjesztő kiadványokkal. 1836-ban a tudományszervezés kérdéseit vizsgáló akadémiai bizottság végül egy harmadik megoldást javasolt: olcsó tudományos kézikönyveket tervezett megíratni. Az elképzelés azonban nem valósult meg a társaság anyagi nehézségei és szervezeti problémái miatt. Az ismeretterjesztő társaság koncepciója végül a Hölgyjutalomban valósulhatott meg, amelyhez a hölgyek alapítványa jelentette a szükséges anyagi fedezetet. Almási Balogh a tudományos ismeretterjesztésre vonatkozó fokozódó igényt sikeresen kapcsolta össze a honleányi mecenatúrával, mely szerinte az egyetlen módja volt annak, hogy a nők is eredményesen kapcsolódhassanak a tudományos élethez.
A Magyar Hölgyek díja (1859‒1874) önmagában nem oldhatta meg a szakkönyvkiadás problémáit. A meghirdetett témaköröket a gyakori sikertelenség miatt rendszeresen újrahirdették. A díj fennállása alatt a kitűzött 40 témából csupán 27-et sikerült kiírni, ezek közül pedig összesen 11 pályamű jelent meg: 6 a számukra létrehozott Tudományok Csarnoka című könyvsorozatban, míg további 5 az Akadémia kiadásában. A Hölgyjutalom eredményei hosszú távon ráirányították a figyelmet a természettudományos témákra és a tudományterjesztés ügyének akadémiai rendezésére.
Ajánlott irodalom
- Bicskei Éva: „Lelkes hölgyek”: Női közösségi mecenatúra az Akadémián a kiegyezés előtt. In: A Magyar Tudományos Akadémia mecénásai. Szerk.: Klement Judit. Budapest, MTA‒HUN-REN BTK, 2024. 87‒120.
- Fekete Gézáné: A Magyar Tudományos Akadémia jutalomdíjai 1859‒1900. Budapest, MTA KIK, 2000. 13‒24. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 36. [111.])
https://real-eod.mtak.hu/335 - Fekete Norbert: Hölgyjutalom: Az Akadémia tudománynépszerűsítést szolgáló pályadíjának története In: Műfordítás és más extrém sportok: Írások Kappanyos András 60. születésnapjára. Szerk.: Földes Györgyi – Major Ágnes – Szénási Zoltán. Budapest, Reciti, 2022. 385‒395.
https://real.mtak.hu/152192/ - Fekete Norbert: Csengery Antal és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Bizottsága. In: Az irodalom-üzlet: Vállalkozás és kultúra a könyvkiadásban. Szerk.: Hites Sándor – Rózsafalvi Zsuzsanna – Somorjai Szabolcs. Budapest, PIM, 2023. 24‒51.
https://real.mtak.hu/188724/