A Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának 1/1971. MTA-F. (A. K. 1.) sz. utasításával jött létre az Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpontja (SZBK), amely alapítása óta világszínvonalú élettudományi kutatásoknak ad otthont. Az intézmény megnyitása óta négy nagyobb, különböző profilú intézetet (biokémiai, biofizikai, genetikai és növénybiológiai) foglal magában; ezek feladata olyan alapkutatások végzése, amelyek lépést tartanak a folyamatosan változó biológiatudománnyal.
Az intézmény létrehozását politikai motivációk és a tudományterület átalakulása indokolták. A Kádár-rendszer kiemelt célja volt a hidegháborúban egymással szemben álló két világrend közötti, az 1960-as évekre fokozódó tudományos és technikai vetélkedésben való helytállás. Ez mindenekelőtt a természettudományoknak kedvezett: míg az 1950-es években elsősorban a fizikai kutatások fejlesztése volt az elsődleges, az 1960-as évekre az élettudományok kerültek a fókuszba. Ez indokolta mind a Kísérleti Orvostudományi Kutatóközpont, mind pedig az SZBK létrehozását az akadémiai kutatóhálózat keretében. A növekvő politikai érdeklődéssel párhuzamosan a molekuláris biológia és a génállomány megismerése világszerte jelentős kutatási témákká váltak. Ezek vizsgálatára hozta létre az MTA Biológiai Tudományok Osztálya a saját, kísérleti módszerek alkalmazását lehetővé tevő kutatóhelyét. Az intézmény színhelyének megválasztása szintén illeszkedett a Kádár-korszak decentralizáló, a főváros „kulturális vízfej”-jellegét ellensúlyozó törekvéseibe. A kutatóközpont alapkövét 1968-ban tették le, első épületeit 1971-ben adták át, ám teljesen kész csak 1973 októberében lett.
Az SZBK igazgatói székét először a létrejöttéért sokat lobbizó Szent-Györgyi Albert tanítvány, Straub F. Brunó (1914–1996) töltötte be, aki korábban a Magyar Királyi Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem Biokémiai Intézetének vezetője volt. Az első időszakban a gének működése, a fotoszintézis során bekövetkező energiaátalakítás, a növények anyagcseréje, valamint a növények, rovarok és emberek genetikája állt a kutatások középpontjában. Az intézmény kezdeti nemzetközi elismertségét jól mutatja, hogy Straub és Szentágothai János (1912–1994) anatómus-orvos, az MTA ekkori alelnöke és későbbi elnöke munkájának köszönhetően 1973 és 1977 között 1,25 millió dollár értékű UNESCO–UNDP támogatást kapott, ami a korszakban kiemelkedő összegnek számított. Ez alapozta meg az intézmény hosszú távú nemzetközi színvonalú kutatásait, ugyanis lehetőséget adott nemzetközi konferenciák szervezésére, a kutatók nyugati tanulmányútjainak finanszírozására, nemzetközi szaktekintélyek meghívására és egy nyugat-európai színvonalú műszerpark létrehozására.
A 20. század utolsó évtizedeiben az SZBK számos jelentős kutatásnak adott otthont. Ezek közül érdemes kiemelni a mesterséges kromoszómával, a Rhizobium baktérium géntérképével, valamint a génsebészetben használatos enzimeket előállító eljárásokkal kapcsolatos kutatásokat. Emellett az RNS-szekvenálásában és az új típusú növényi hormonok fejlődéstani szerepének vizsgálatában is élen jártak az intézmény kutatói. Itt kezdett el 1978-tól az MTA ösztöndíjasaként vírus-RNS-sel foglalkozni az azóta Nobel-díjas magyar biokémikus Karikó Katalin is.
Ajánlott irodalom
- A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont születése. https://www.brc.hu/hu/rolunk/bemutatkozas-toertenet
- Chikán Ágnes: Aranycsapat a világkupában. Személyes vallomások a 30 éves szegedi biológiai központról. Budapest, Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., 2001.