Az Akadémia megalapítja a Bolyai János nemzetközi matematikai díjat

1802-ben, 100 évvel a díj alapítása előtt, Kolozsvárott született annak névadója, Bolyai János (1802–1860). Apja, Bolyai Farkas (1775–1856) neves matematikaprofesszor akadémikus volt, az ifjabb Bolyait azonban életében – elsősorban latin nyelvű publikációs tevékenysége miatt – nem választotta tagjai közé az ekkor még elsősorban a magyar nyelv ápolását a zászlajára tűző Akadémia. János tehetsége hamar megnyilvánult, azonban anyagi okokból nem tudományegyetemre – édesapja a göttingeni egyetemre szerette volna küldeni, amelyhez a neves matematikaprofesszor, Carl Friedrich Gauss segítségét is kérte –, hanem a bécsi hadmérnöki akadémiára iratkozott be. A mérnöki pálya mellett azonban nem adta fel legfőbb érdeklődési körét, a geometria tanulmányozását sem.

Bolyai János 1823-ra megkérdőjelezte Eukleidész párhuzamosságra vonatkozó alaptételét, ezzel új világot, de legalábbis új geometriai látásmódot teremtve (nemeuklideszi geometria). Az erről szóló publikációja azonban csak 1832-ben látott napvilágot, Appendix – eredetileg Scientia Spatii – címen, valóban függelékként, mert édesapja Tentamen című dolgozatával egybekötve jelent meg. A kötet nyilvánosság elé kerülése fontos tudománytörténeti esemény volt, és jelentős hatást gyakorolt a matematikai gondolkodásra, sőt az egész modern tudományosságra, fontos kiindulópontot jelentett a modern fizika, többek között például a relativitáselmélet számára. A kis füzetnek azonban kezdetben korántsem volt átütő hatása. A Bolyaival csaknem azonos időpontban vele megegyező eredményre jutó orosz matematikus, Nyikolaj Ivanov Lobacsevszkij is közzétette saját kutatásait, ezért később az egymással párhuzamosan hasonló meglátásokra jutó két kutató elméletét Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometriának nevezték el.

Bolyai munkásságát a 19. század utolsó évtizedeiben kezdték valóban értékelni. 1876-ban Lipcsében jelent meg Johannes Frischauf geometriakönyve, amelyben Bolyai Appendixét is felhasználta; ez nagyban segítette a magyar matematikus ismertté válását nemzetközileg. Időközben George B. Halsted austini professzor is sokat tett a nemeuklideszi geometria elismertetéséért; 1891-ben az Appendix angol nyelvű kiadása is megjelent. Halsted 1895-ben szóvá tette a magyar tudományos intézmények mulasztásait Bolyai vonatkozásában, 1896-ban Bolyai marosvásárhelyi sírjához is elzarándokolt. Franciaországban, Henri Poincaré vezetésével, a matematika bibliográfiája is elkészült, benne a Bolyai–Lobacsevszkij-féle geometriára fókuszáló fejezettel. 1897-ben megjelent az Appendix első magyar nyelvű kiadása. Bolyai hazai elismerése azonban nem volt maradéktalan: Szily Kálmán akadémiai főtitkár több alkalommal kedvezőtlen megjegyzéseket tett a matematikus lelkialkatára és tetteire vonatkozóan.

Ennek ellenére 1902-ben, Bolyai János születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia megjelentette a Tentamen Appendix-szel kiegészített díszkiadását. 1903. január 25-én a kolozsvári egyetemen ünnepséget szerveztek, ahol mások mellett Eötvös Loránd akadémiai elnök méltatta az életében kellő megbecsültséget nem élvező Bolyai érdemeit. Ezt követően Szily Kálmán bejelentette az egybegyűlteknek, hogy az Akadémia a centenárium alkalmából – 1902-es döntésének megfelelően – nemzetközi Bolyai-díjat alapít: 1905-től kezdve minden ötödik esztendőben akadémiai jutalmat osztanak ki a legjobb matematikai publikáció szerzőjének. A díj az alapításkor 10 ezer koronát és arany emlékérmet jelentett. 1905-ben Henri Poincarét jutalmazták úttörő matematikai eredményeiért (Poincaré-sejtés, Poincaré-követőfüggvény), 1910-ben pedig David Hilbertet, a gravitációs téregyenlet leíróját. Ezután a 20. századi magyarországi történelmi események kilenc évtizeden keresztül feledésre ítélték a Bolyai-jutalmat. Az Akadémián már 1991 novemberében felmerült a díj felújításának lehetősége, 1992-ben meghozták az erre vonatkozó határozatot, 1994-ben pedig rögzítették a díj új szabályzatát. 2000 óta a Bolyai-díj ismét ötévente elnyerhető, összege jelenleg 25 ezer dollár.

Ajánlott irodalom