Az Akadémia Elnöksége tudományos gyakornoki ösztöndíjat létesít a fiatal kutatók támogatására

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége 1960 februárjában döntött arról, hogy ösztöndíjat létesít tehetséges fiatal kutatók részére. A kezdeményezés egyik elsődleges célja ekkor – az 1956-os forradalmat követő kádári konszolidáció időszakában – a rendszerhez hű tudósok kinevelése volt. Ezt támasztja alá az ösztöndíj alapítását elrendelő elnöki utasítás bevezető része is: „A tudományos káderképzés elősegítése, politikailag és szakmailag megfelelő, elsősorban munkás- és parasztszármazású kutatók nevelése, valamint a szocialista rendszert támogató fiatal tudósréteg kialakításának érdekében a Magyar Tudományos Akadémián […] ösztöndíjas tudományos gyakornoki rendszert kell bevezetni.”

A támogatás célja az volt, hogy a kutatónak készülő friss diplomás fiatalok kellő elméleti és gyakorlati tudást szerezhessenek a jövőbeli kutatómunkájukhoz. A főbb feltételek közé tartozott az egyetemi vagy főiskolai végzettség, a megfelelő szakismeret és a rendszerhűség, és elsősorban a munkás- és parasztszármazású fiatalokra számítottak. Az ösztöndíj két évre szólt, és a támogatás feltételeként valamelyik akadémiai kutatóintézet vagy akadémiai tanszéki kutatócsoport munkájába kellett bekapcsolódni. Az ösztöndíj összege havi 1400–1600 forint között mozgott. Az ösztöndíjasok személyéről a szakterület szerinti tudományos osztály, illetve az Akadémia Személyzeti Osztályának javaslata alapján az Akadémia elnöke döntött. Az ösztöndíjasok egy része pályázat, másik része különböző – intézményvezetői, minisztériumi – ajánlások alapján került be a kutatóhelyekre.

Az 1960-as évek vége változást hozott a Kádár-rendszer politikájában, például a tudomány területén a Tudománypolitikai irányelvek jelentettek bizonyos mértékű enyhülést az autoriter viszonyok között. Ennek folyományaként az Akadémia először 1969-ben módosított az ösztöndíj szabályozásán. Az utasítás bevezetőjében már csak a szakember-utánpótlás biztosítása jelent meg célként. A feltételeknél is történt változás: a szakmai gyakorlattal és a tudományos diákköri tagsággal rendelkezők is előnyt élveztek a felvételnél, majd 1980-tól az idegen nyelvet beszélők is. Az ösztöndíjat ekkortól kezdve csak pályázat útján lehetett elnyerni. Az ösztöndíjról szóló döntésben a meghirdető intézet igazgatója, az illetékes tudományos osztály, illetve a Személyzeti Osztály, valamint az elnök működött közre.

Az Akadémia 1970-es szervezeti reformja után a főtitkár döntött a támogatott kutatók személyéről a Központi Hivatal főosztályaival és a Személyzeti Osztályával együttműködve. Az ösztöndíj havi összege ekkor némileg emelkedett (1400–2000 forint), majd 1980-tól a segédmunkatársi bér 75%-át jelentette (2000–4500 forint). Az utasítás részletezte a további feltételeket is, kitért például a nyelvvizsgapótlékra, a szabadságra, az utazási kedvezményre, a jutalomra, a második évtől engedélyezett külföldi tanulmányútra és a másodállás tiltására. Újdonság volt annak a szabályozása is, hogy ha az ösztöndíjas az intézetbe került segédmunkatársként, akkor – a korábbi a három helyett – egy év után besorolható volt munkatársi pozícióba. Ezek az alapvető irányvonalak az ösztöndíj az 1983-as új kutatóképzési rendszerbe való beolvadásáig fennálltak.

Habár az ösztöndíj indulásakor politikai célokat is szolgált, bő 20 éves fennállása alatt elsősorban a szakmai célok érvényesültek a kutatók számára kedvező feltételekkel, ilyen volt például a versenyképes fizetés. Ebben az időszakban számos olyan kutató nyerte el az ösztöndíjat, akik később szakmájuk jeles képviselői lettek – egyetemi tanárok, az Akadémia tagjai, vagy Nobel-díjas tudósok. Az illusztris névsorból csak néhány kiragadott példát hozunk a későbbi akadémikusok köréből: Csaba László, Csépe Valéria, Daróczy Zoltán, Füredi Zoltán, Hargittai István, Harrach Balázs, Hunyady György, Janszky József, Karikó Katalin, Makara Gábor, Meskó Attila, Ormos Pál, Pálffy Péter Pál, Pálinkás József, Pálné Kovács Ilona, Podani János, Sajó András, Szegedy-Maszák Mihály, Vigh László. A kezdeményezés folytatásának tekinthető az Akadémia által elindított 1992-ben elindított fiatal kutatói ösztöndíjrendszer.

Ajánlott irodalom