Arany János az Akadémia titkára

Arany Jánost (1817‒1882) 1865. január 26-án az elhunyt Szalay László helyére az Akadémia szavazattöbbséggel főtitkárrá (korabeli kifejezéssel titoknokká) választotta, amely pozíciót 1865‒1877 között töltötte be. Arany megnyerése a főtitkárság vállalására báró Eötvös József ötlete volt, és vélhetően közrejátszott a megválasztásában az is, hogy az akkori akadémiai jegyző, Csengery Antal túlontúl elfoglalt volt a tisztség betöltésére. Arany a megbízatást elfogadta, de jelezte, hogy legfeljebb két évre vállalja a pozíciót, amíg a testület megfelelőbb embert nem talál. A költőt végül a főtitkárságért járó évi 1200 forintos javadalmazás, valamint egy személyes tragédia, lánya, Arany Juliska halála egyaránt arra ösztönözte, hogy Pesten maradjon.

Főtitkárrá választása nem teljesen volt egyértelmű, ugyanis a jogi értelemben nem nemes és befejezett iskolai végzettség nélküli költő számára az 1840-es évekig csupán a hagyományos honorácior értelmiségi (segédtanítói, segédjegyzői) karrierutak nyíltak meg a lakhelyén. Ebből a helyzetből két esemény mozdította ki: először is a Kisfaludy Társaság 1846-os pályázatára beküldött Toldi, mely megalapozta országos írói sikerét; másodszor az addigi intézményrendszer 1848-as radikális átalakulása. Ezek következtében élete későbbi szakaszában döntően polgári intézmények irányításában vállalhatott vezető szerepet. Életében és társadalmi státuszában 1851-ben következett be jelentős változás, amikor elfogadta a nagykőrösi gimnázium által felkínált tanári állást. Ezt végzettség hiányában leginkább írói sikerei miatt nyerhette el. Újabb váltást jelentett számára, amikor a forradalom és szabadságharc bukását követően az Akadémia 1858-ban visszanyerte jogkörei egy részét. Ennek köszönhetően a tudós testület 1858. december 15-én tartott nagygyűlése előbb levelező, majd rendes taggá választotta a költőt. A megtiszteltetés zavarba ejtette Aranyt, ugyanis mindaddig példátlan volt, hogy valakiből fél óra leforgása alatt előbb levelező, majd rendes tag váljon. A szokatlan eljárásrend mögött tetten érhető az 1855-ben az Akadémia igazgatótanácsi tagjává választott Deák Ferenc és a körülötte szerveződő Deák-párt hatása, amely fontosnak tartotta az irodalom szerepét a nemzeti lét szempontjából, és különösen érdekelt volt abban, hogy Arany mint a nemzeti irodalom jeles alakja Pestre kerüljön. Arany karrierépítésére komoly hatást gyakorolt Csengery Antal is, aki a költőt szemelte ki a szépirodalmi akadémia szerepét betöltő Kisfaludy Társaság vezetésére. Törekvéseinek köszönhetően 1860-ban Aranyt a Társaság igazgatójává választották.

Arany akadémiai főtitkárságának 12 éves időszaka nemcsak hivatali karrierjének tetőpontját jelentette, hanem működésével a 19. század második felének magyarországi tudományos és kulturális életére is rendkívüli hatással volt, hiszen tevékenyen részt vett az intézmény alapszabályainak módosításában, valamint a tudós társaság operatív működését biztosító Főtitkári Hivatal megszervezésében. Ezek megalapozták a pontos, sokrétű, a tudományos kutatásokat segítő főtitkári munkát, melynek ekkor kialakított rendszere évtizedekig érvényben maradt. A főtitkári munka egyre inkább igénybe vette az öregedő és betegeskedő Aranyt, aki verseiben rendszeresen panaszkodott a hivatali munka nehézségére és lelketlenségére. Ezt példázza az 1869-es Főtitkárság című költeménye is: „Szép megtiszteltetés, / De nem bírok vele: / Nem vagyok már a kés, / Hanem csak a nyele.” Arany számára egyre nagyobb megterhelést jelentett a hivatali munka, ezért kétszer is lemondott róla, mire az Akadémia 1877-ben felmentette, de a költő végleges távozásába csak 1879-ben egyezett bele.

Ajánlott irodalom