Akadémiai küldöttség (Henszlmann Imre, Ipolyi Arnold, Kubinyi Ferenc) jár Konstantinápolyban a corvinák felkutatására

Hunyadi Mátyás magyar király (1458–1490) híres könyvárának pontos méretét nem ismerjük, de a becslések alapján egykor 2000–2500 latin, görög és héber kódexet és kéziratot, azaz ún. corvinát számláló Bibliotheca Corviniana az Itálián kívüli egyik első humanista fejedelmi könyvtár volt. Mátyás halála után megszűnt a könyvtár gyarapítása, néhány, készülőfélben lévő kötet Firenzében maradt, és fokozatosan elkezdődött a kódexek szétszóródása: Beatrix királyné néhány kódexet Nápolyba küldetett, a Mátyást követő uralkodók pedig diplomáciai gesztusként ajándékoztak a gyűjteményből. A könyvtár az oszmán hódítás idején jórészt elpusztult, az épen maradt corvinákat Konstantinápolyba szállították hadizsákmányként, ahonnan szintén diplomáciai ajándékként tértek vissza az egyes példányok Európába, fejedelmi udvarokba és könyvtárakba. A páratlan gyűjteményből – a kutatások jelenlegi állása szerint – körülbelül 220 kódex maradt fenn, ebből jelenleg 55 található magyarországi gyűjteményekben.

A hazai műemlékek és régiségek összeírásának és állagvédelmének programja támogatását már az 1840-es években célul tűzte ki a Tudós Társaság, hamarosan pedig az országhatárokon kívül található magyar illetőségű emlékek felkutatása is elkezdődhetett. Az elhurcolt corvinák megtalálásában a Magyar Tudományos Akadémia három tagjának, az orvos-építész-művészettörténész Henszlmann Imrének, a nagyváradi püspök és művészettörténész Ipolyi Arnoldnak, illetve a paleontológus-műgyűjtő Kubinyi Ferencnek elévülhetetlen érdemei vannak. A magyar emlékek és régiségek felkutatását célzó kollektív, szimbolikus nemzeti erőfeszítés részeként, de a gyakorlatban csekély mértékű, az MTA-tól származó anyagi támogatás birtokában kelt ugyanis útra a három tudós 1862-ben Konstantinápolyba. Utazásuk fontos eredménnyel járt: az Eszki-Szeráj könyvtárában összesen 14 eredeti corvina-kódexet fedeztek fel és írtak le. Henszlmannék expedíciója ébresztette rá a magyar közönséget a törökországi magyar emlékek fontosságára. A corvinák mellett a hódoltságkori források és a Thököly- és Rákóczi-emigrációk emlékei is a kutatói érdeklődés fókuszába kerültek, mely tudományos figyelem egyik legfontosabb gyakorlati eredménye Rákóczi hamvainak 1906-os hazaszállítása volt.

Az első négy corvina 1869-ben tért vissza, ha nem is Budára, de Pestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Szuezi-csatorna felavatására tartó Ferenc József császár ugyanis meglátogatta Konstantinápolyt, hogy viszonozza Abdul-Aziz szultán két évvel korábbi budai vizitjét, s emlékül nemcsak tíz arabs lovat kapott ajándékba, hanem négy corvinát is, egy Plautus komédiáit tartalmazó kódexet, Polybius Historiae című művét, Augustinus De civitate Dei című kötetét és Georgius Trapezuntius Rhetorica című írását. 1877-ben pedig II. Abdülhamid török szultán harmincöt, a török fél véleménye szerint kivétel nélkül Magyarországról egykor hadizsákmányként elbirtokolt kódexet ajándékozott a budapesti egyetemistáknak, bár ezeknek csak egy része bizonyult a Bibliotheca Corvinianából származónak. E kódexeket hazaérkezésükkor kiállították a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd állandó őrzési helyükre, az egyetemi könyvtár (a mai ELTE) gyűjteményébe kerültek. Az Akadémia Történelmi Bizottsága a későbbiekben is fontosnak tartotta a corvinák felkutatását, és pénzügyi lehetőségeihez mérten igyekezett maga is hozzájárulni az ilyen irányú erőfeszítésekhez, illetve megszerezni a magyar királyi udvartartás anyagi támogatását. Az MTA-tagok kultúrdiplomáciai tevékenysége kulcsszerepet játszott a kapuk szimbolikus megnyitásában: az akadémikus orientalista, Vámbéry Ármin 1890-ben eszközölt ki meghívást a tudós társaság tudományos delegációjának a konstantinápolyi udvarba.

Ajánlott irodalom