A zsidó származásuk miatt üldözött magyar tudósok emlékére

A magyarországi zsidóság helyzete az ország német megszállása, 1944. március 19-e után rohamosan romlott. Ettől kezdve a zsidóellenes intézkedések sokasodtak, kötelező lett a sárga csillag viselése, vagyonukat elkobozták és bizonyos foglalkozásokból kizárták őket (orvos, ügyvéd, tanár, újságíró, színész). Ezt követően megindult a zsidóság gettókba gyűjtése és megsemmisítő táborokba küldése. 1944 nyarára a vidéki zsidóság többségét, nagyjából 440 ezer főt deportáltak. A fővárosi zsidóság – Horthy Miklós kormányzó közbelépésének köszönhetően – időlegesen megmenekült, majd 1944 őszétől, Szálasi Ferenc hatalomra kerülésével az ő deportálásuk is megindult. A holokausztban így a magyarországi zsidó honfitársaink közel kétharmada veszítette életét.

Ezek az események a Magyar Tudományos Akadémia tagjait is érintették: sokan már nem vallásuk miatt, hanem származási (faji) alapon minősültek zsidónak. A zsidónak minősített akadémikusok szerteágazó sorsa alább olvasható.

A németek bevonulásakor tartóztatták le Fellner Frigyes (1871–1945, 1903 óta református) statisztikust, közgazdászt. Fellner hiába volt 1938 és 1941 között a felsőház tagja, és rendelkezett Horthy Miklós kormányzó által kiadott mentesítő levéllel. Magyarországról a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol éhen halt.

Az 1944-es tavaszi események hatására, és a további megaláztatások elől menekülve öngyilkosságot követett el 1944. április 2-án Steiner Lajos (1871–1944) meteorológus, geofizikus a Meteorológiai és Földmágnesességi Magyar Királyi Központi Intézet nyugalmazott igazgatója. Mauthner Nándor (1879–1944, 1928 óta katolikus) kémikus, a pesti egyetem egyetemi tanára szintén a saját kezével vetett véget életének 1944 májusában.

Hiába mentesült a második zsidótörvény rendelkezéseinek hatálya alól Alföldi András (1895–1981, evangélikus: már a szülei kitértek) régész, hiszen egy 1944. március végén kiadott, új miniszteri rendelet értelmében már nyugdíjazták. Szeptemberben visszanyerte egyetemi állását, de a nyilas uralom alatt megint bizonytalanná vált a helyzete. 1947-ben Svájcba távozott, onnan pedig 1952-ben az Egyesült Államokba.

Alföldihez hasonlóan Riesz Frigyes (1880–1956, 1906 óta református) nemzetközi hírű matematikaprofesszort is nyugdíjazták 1944. augusztus 1-jével, ám ezt az intézkedést szeptember 13-án hatályon kívül helyezték. A visszaemlékezések szerint Riesz 1944 elején Budapestre utazott és itt vészelte át a vidéki zsidók deportálását. Ezt követően nyáron visszament szegedi lakásába, és ott maradt addig, amíg 1944. október 11-én a szovjet hadsereg el nem foglalta Szegedet.

1944 augusztusában egy rendelet lehetővé tette, hogy a kormányzó mentességet adjon például zsidó tudósok, művészek számára. A rendelet alapján Vendl Aladár, az Akadémia másodelnöke a kultusz miniszernek írt levelében kérte az akadémikusok mentesítését. A miniszter válaszában további személyes iratok benyújtását kérte.

A nyilas hatalomátvétel tovább rontott a zsidóság helyzetén 1944 októberében. A Szálasi-kormány felülvizsgálta a mentesítéseket, tovább szűkítve az érintettek körét. Vendl egy második levelében szintén próbálta elérni az akadémikusok mentességét – sikertelenül.  Hiszen ekkor kényszernyugdíjazták, majd hurcolták el otthonából Fejér Lipótot (1880–1959), a nemzetközi hírű matematikaprofesszort, 1944 végén pedig egy Tátra utcai csillagos ház lakóival együtt a Duna-partra induló menetbe terelték. Életét annak köszönhette, hogy egy bátor honvédtiszt kimentette onnan, de a testi és lelki bántalmak miatt féléves kórházi ápolásra szorult, és az átélt gyötrelmektől élete végéig beteg maradt. Szintén ekkor fordult rosszabbra Földes Béla (1848–1945, 1879 óta katolikus) közgazdász, statisztikus, jogász sorsa is. A nyugdíjas egyetemi tanár a budapesti gettóba került, majd felszabadításának napján, 96 éves korában éhen halt.

Kunos Ignác (1860–1945) turkológus és Mahler Ede (1857–1945) csillagász, orientalista, egyiptológus, régész kormányzói mentességet kapott, így a két idős tudós a lakásában próbálta átvészelni a háború és a holokauszt borzalmait. Kunos Budapest ostromakor hunyt el 1945. január 7-én. Mahlert később egy tanítványa rejtegette, így a háborút túlélte, azonban 1945 júniusában elhunyt.

Ajánlott irodalom