A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Művészeti Gyűjtemény megalapítása

A Magyar Tudományos Akadémia első tagjai között voltak írók, költők is (például Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály), a következő 120 év munkájában pedig tevékenyen részt vettek a különböző művészeti ágak képviselői is. Arany János például az MTA főtitkára volt tizennégy évig, Kodály Zoltán pedig három évig töltötte be az elnöki posztot. A második világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően, 1949-ben megszüntették a széptudományi alosztályt, így az írók és a művészek kikerültek a tudós társaságból. 

Az Akadémia rendszerváltozás utáni első, választott elnöke, a történész Kosáry Domokos a jóvátétel gesztusaként terjesztette elő az írók és művészek ismételt bevonására vonatkozó javaslatát az Akadémián. Hosszas egyeztetéseket követően a Magyar Tudományos Akadémia 1992. május 4-i közgyűlése létrehozta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát (SZIMA) az MTA társult, önálló intézményeként, 23 alapító taggal, négy osztállyal (irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotóművészeti, mozgókép- és színházművészeti) – kizárólag alkotóművészek számára. Napjainkban egy ötödik, építőművészeti osztály is működik. Görgey Gábor író, költő, az egyik alapító tag, így idézte fel később ezt az időszakot: „[e]uforikusan örültünk annak a jóvátételnek, ami Kosáry Domokos elévülhetetlen érdeme, azzal a megalázó és megsemmisítő tollvonással szemben, amit annak idején Rákosi Mátyás és Révai József tett meg, kikergetve a Tudományos Akadémia falai közül a művészetek, az irodalom képviselőit”. A szabályok szerint, aki az MTA tagja, nem lehet a SZIMA tagja is – így amellett, hogy tudományt és művészetet egyaránt a magyar kultúra letéteményesének ismeri el az új struktúra, szempontjaik nem keverednek. A tagok választása jelölés útján, többlépcsős rendszerben és a jelöltek teljesítményének alapos értékelésével történik. Kezdetben egyszerre 48, 2014-től 60 olyan tagja lehet, aki nem töltötte be a hetvenedik évét. A rendszerváltó értelmiségen belüli politikai törésvonalakat, személyi ellentéteket jelzi, hogy a SZIMA alapításával párhuzamosan, 1992. január 31-én megalakult a hasonló profilú társadalmi egyesület, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).  

Az Akadémia átszervezés után folyamatosan felmerült a kérdés, hogy hol őrizzék és ki legyen a felelős az Akadémián található művészeti értékekért. Az Akadémiai Könyvtár munkatársai már 1958-ban készítettek egy tervet a székház 3. emeletén létrehozandó akadémiai múzeumról. 1992-ben megjelent az MTA elnökének és főtitkárának 1/1992. (A.É. 2) MTA együttes utasítása az MTA Művészeti Gyűjteménye létrehozásáról, de az első kiállítás megrendezésére csak 1994-ben került sor. A Művészeti Gyűjtemény a 3. emeleten kapott helyet, ott, ahol 1906-ig az Országos Képtár, majd 1937-ig a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó Történelmi Képcsarnok képei voltak láthatók. A Művészeti Gyűjtemény műtárgyainak túlnyomó többségét 19., illetve 20. századi férfiportrék és tájképek alkotják, amelyek az intézményi – egyben a nemzeti, a honi – történelem meghatározó személyiségeit ábrázolják; és gyakran kiemelkedő hazai, illetve bécsi vagy régióbeli művészek alkotásai. Mivel a harmadik emeleti képtári terek életveszélyessé váltak, 2017-ben bezárták ezt a területet, és a rekonstrukciós munkákat követően 2025. november 5-én nyitották meg újra a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményének új állandó kiállításával. A tárlat, amely az MTA200 programjához kapcsolódóan az Emlékezet, kánon, kultusz – a Magyar Tudományos Akadémia első évszázada és a képzőművészetek címet kapta, az Akadémia tagjai által gyakorolt szakmai-közösségi, és a 19. századi állami emlékezet viszonyát vizsgálja.  

Ajánlott irodalom