A Magyar Tudós Társaság igazgatótanácsának tagnévsorát az uralkodó 1830 nyarán hagyta jóvá, elnöke Teleki József, alelnöke Széchenyi István lett. A négy alapító tagon kívül – Széchenyi István, Andrássy György, Károlyi György, Vay Ábrahám – további 21 főt választottak meg az igazgatótanács tagjául.
Az igazgatótanács 1830. november 17-én választotta meg a Társaság első rendes tagjait, eredetileg 27 tudósnak kellett volna a testületbe kerülnie, de a matematikai és törvénytudományi osztályban négy helyet nem tudtak betölteni, így végül 23 rendes tagot választottak meg. Decemberben véglegesítették az alapszabályok szövegét, amelyre az uralkodói jóváhagyás 1831. márciusban érkezett meg.
A Tudós Társaságban háromféle ülést tartottak: évente egyszer néhány napos nagygyűlést és igazgatótanácsi ülést, valamint heti egy alkalommal kisgyűlést; mindegyiken vezettek jegyzőkönyvet, amelyek ma a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában találhatók.
Még a Társaság első nagygyűlése előtt megkezdték a címer és a jelszó kidolgozását is, amiben Széchenyi István elképzelései valósultak meg. A címermintát maga Széchenyi tervezte, az ő rajza alapján készítette el Johann Nepomuk Ender bécsi festő a címerképet: ezen Hébé, az ifjúság görög istennője magasra emelt jobb kezében lévő kehelyből iszik egy sas, bal keze az ország címerével ellátott pajzson nyugszik. A Széchenyi által javasolt címert az 1831. december 27-i kisülésen fogadták el, ahol szintén döntöttek a Társaság jelmondatáról is, számos lehetőség közül a „Borúra derű” kapta a legtöbb szavazatot, amely bizakodást, optimizmust sugall. A szófordulat több író és költő munkáiban bukkan fel Horatiustól kezdve William Langlandon keresztül Vörösmarty Mihályig, de magánál Széchenyinél is megjelenik Vörösmartyra utalva.
1831. február 14. és 24. között tartották meg Teleki József elnökletével a Tudós Társaság első nagygyűlését, ahol megválasztották a Társaság 16 tiszteleti és 20 hazai levelező tagját. Az elnök az alapszabályokban lefektetett célkitűzéseknek megfelelően a tagokat négy bizottságba osztva szervezte meg a munkát: „a grammatika és szótár tárgyában”, „az évkönyvek kiadása elintézésére”, „a folyóirat szerkeztetésére nézve” és „jutalomkérdésekre és a kijött munkák közül a jutalomra érdemesebbek kiválasztására nézve”. Az első nagygyűlés feladata volt továbbá a Társaság tisztviselőinek megválasztása is: Döbrentei Gábor lett a titoknok (titkár), Toldy Ferenc a segédjegyző és levéltáros, Helmeczy Mihály a pénztárnok, Széchenyi István pedig a másodelnökség mellett ideiglenesen elvállalta a Társaság költségvetését a pénztárnokkal együtt felügyelő ellenőr tisztségét is.
Ajánlott irodalom
- A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei 1. kötet (1831‒1832). Pest, Trattner–Károlyi, 1833. 64‒77.
https://real-j.mtak.hu/480 - A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai. Pest, Trattner, 1831.
https://real-eod.mtak.hu/338/1/MTA.pdf - Viszota Gyula: Tagajánlások az Akadémiában. (A megalakulástól 1847-ig.) Akadémiai Értesítő 17. (1906) 499–532. és 608–643.
https://real-j.mtak.hu/88/1/AkademiaiErtesito_1906.pdf - Czinege Szilvia: Széchenyi István szerepe a Magyar Tudós Társaság alapításában és működésének első évtizedeiben. In: „…a Tudós Társaság dolgában” Válogatás Széchenyi István gróf levelezéséből. S. a. r. és bev. Czinege Szilvia. Budapest, MTA – HUN-REN BTK, 2024. 13–47.
https://real.mtak.hu/199862