Mikszáth Kálmán (1847‒1910) akadémiai tagjelölése Szász Károly református püspök és költő, drámaíró javaslatára történt, erről Szász az írót is tájékoztatta 1899. március 29-i levelében. Az ekkor már évek óta Budapesten élő újságíró, politikus és író Mikszáth még aznap válaszolt a megkeresésre: „nagy örömet okoz, hogy ti, a jók java, érdemesnek találtok magatok közé. Nem kerestem soha ezt a dolgot, s épen azért esik jól, hogy megindulni készöl, s épen Te általad!” Mikszáth valóban nem törekedett sohasem arra, hogy az Akadémia tagjává váljon, mivel szemben állt a népnemzeti – vagyis a Petőfi és Arany stílusának tökéletességét hangsúlyozó – irodalomfelfogással, amelynek legprominensebb alakja a kritikus és akadémikus Gyulai Pál volt.
A 19. század utolsó harmadában az egyre merevebb, újításokra egyre kevésbé fogékony Gyulai-kör jelentősen korlátozta, hogy a fiatalabb írónemzedék tagjait a tudós testület taggá választhassa. A konzervatív szemléletű írók akadályozták őket abban, hogy publikálhassanak az Akadémia fórumain vagy sikereket érhessenek el a szigorú szabályrendszer szerint működő szépirodalmi pályázatain. Gyulai több alkalommal is kemény kritikával illette Mikszáth műveit. Mikszáth mint professzionális újságíró és író viszonzásképp rendszeresen kifigurázta az Akadémiát és az akadémikusokat. Talán nem véletlen, hogy a tagajánlás belső terjesztésű nyomtatott sorai sem elsősorban mint írót, hanem mint a kormánypárt egyik országgyűlési képviselőjét javasolták levelező taggá választani.
Mikszáth a század végére már sikeres újságíró volt, publicisztikai munkásságának és az 1879-es szegedi árvízről írt munkáinak köszönhetően országos hírnévre tett szert. Ez egyúttal a politikusi karrierjét és írói pályáját is segítette. 1887-ben parlamenti helyet kapott a magyar országgyűlésben, ahol előbb Jókai helyére került, majd 1892-től a fogarasi kerületet képviselte. Politikai tevékenysége azonban sokkal inkább a politikai újságírás terén bontakozott ki: Tisza Kálmán miniszterelnök lelkes híveként kivívta és fenntartotta magának a jogot, hogy szabadon nyilváníthasson véleményt. Politikai publicisztikájában az országgyűlési tudósítást országgyűlési karcolattá alakította, amely rendkívül népszerűvé tette. Politikai pályafutása 1890-ben a Tisza-kormány bukásával és az általa szerkesztett kormányzati lap, az Országos Hírlap megszűnésével lényegében lezárult, annak ellenére, hogy haláláig parlamenti képviselő maradt.
Mikszáth írói karrierje későn, 1881‒1882 folyamán indult be A tót atyafiak és A jó palócok című novellásköteteivel, amelyek elhozták számára az áhított irodalmi beérkezést. Számos sikerkönyvet írt. Szász tagajánlásában első helyen említette a két novelláskötetet, és kiemelte elbeszéléseinek életteliségét, zamatos magyarságát és eredetiségét, továbbá műveinek számos fordítását is.
1899. május 3-án választották akadémiai levelező taggá, ennek ellenére Mikszáth nem tagozódott be a testületbe, távolságot tartott Gyulaitól és híveitől. Székfoglaló előadását csak két évvel később, 1901-ben tartotta meg, amelyben A szökevények című elbeszélését mutatta be. 1908-ban írói életművét akadémiai nagyjutalommal ismerték el, majd 1910-ben a Jókai-jubileumhoz hasonló grandiózus ünnepséggel emlékeztek meg negyvenéves írói munkásságáról. Ugyanebben az évben az MTA tiszteleti taggá választotta, és az uralkodó, Ferenc József is kitüntette a Szent István-érdemrend kiskeresztjével. 1913-ban, Mikszáth halálát követően, özvegye, Mauks Ilona és fiai felajánlották az író ereklyéit az Akadémia számára. Ezekből a tárgyakból egy emlékszobát rendeztek be a testület székházában, amely az író halála előtti állapotban mutatta be a dolgozószobát. Az Akadémián működő emlékszobákat 1950-ben felszámolták, így Mikszáth ereklyéi és kéziratai az Akadémiai Könyvtár gyűjteményébe kerültek.
Ajánlott irodalom
- Bicskei Éva – Ugry Bálint (szerk.): 150 éves az Akadémia székháza: Épület-, intézmény- és gyűjteménytörténet. Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018. 100‒101. https://real-eod.mtak.hu/7692
- Császtvay Tünde: Kettős tükörben: Mikszáth Kálmán élete és kora. Budapest, Osiris Kiadó, 2024. (Osiris irodalomtörténet)
- Herczeg Ferenc: Mikszáth Kálmán t. tag emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1928. https://real-eod.mtak.hu/18811/
- Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán akadémiai tagsága. Magyar Tudomány 67. (1960) 12. sz. 761‒764. https://real-j.mtak.hu/160/1/MATUD_1960.pdf#page=829
- Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán és az Akadémia. Magyar Tudomány 104. (1997) 7. sz. 875‒879. https://real-j.mtak.hu/154/1/MATUD_1997.pdf#page=899